A Madách Projekt Falanszter színét az SZFE és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (Kaposvár) hallgatói adják elő. A próbák hetek óta folynak, ezúttal az Eiffel Műhelyházban próbáló hallgatókhoz látogattunk el, néztünk bele a próbába és beszélgettünk a rendezővel, Molnár Kristóffal.
„A Falanszter szín sok szempontból izgalmas, érdekes, és új, de ami nekem/nekünk a legfontosabb ebből a színből az az, hogy Éva itt anya. Ez kulcskérdés az emberiség, de Ádám túlélése szempontjából is. Már a Haláltánc alatt tudatosul az anyaság, de lényegében a Falanszterben bomlik ki. A humor, ami egészen különleges és jó ebben a színben, szintén fontos és meghatározó. És nem utolsó sorban erről a színről maga Madách külön nyilatkozik: minden egyes színben van emberi gyönge (én ezt inkább bűnnek fordítom), ami miatt az eszmék igen hamar elbuknak. Az aktualitását sem szabad elhallgatni: természetesen mi nem Falanszter lakók vagyunk, de az eszmék és a megélhetés közt tapintható ma is döbbenetes feszültség, ezt nehéz volna letagadni, s akkor még nem beszéltünk a Covidról, a háborúról? Nagyon nehéz volna nem észrevenni, hogy a Falanszter és mi is egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy a panda és a rinocérosz hamarosan már csak a múzeumokban forduljanak elő ? mondta el Molnár Kristóf másodéves rendező hallgató.
Szereposztás: Árki Lili, Bayer Fruzsina, Antolovics Péter, Tóth Norbert, Fogl Noémi, Péntek Fanni, Vajda Zoltán, Richard Zsenák, Lilla Lukács, Andi Mesés, Gáspár Pál Zoltán, Winkler Tamás, Cserháti Gergely, Oláh Béla Horváth Márk, Kádár Kinga, Scal Teofil
Koreográfia: Cserháti Gergely
Dramaturg: Szilágyi Bálint
Díszlet: Széll Tímea
Zeneszerző: Koudela Olivér
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.