Menzán innen, menzán túl
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki, menzatörténeti kiállítása 2023. szeptember 14-én nyitott meg. A kiállítás témája a közétkeztetés volt – minden lehetséges szempontból: a közétkeztetés számokban, a közétkeztetés helye a magyar történelemben, a közétkeztetés napjainkban és a közétkeztetés a jövőben. Czene-Polgár Donát másodéves dramaturg hallgató írása.
A menza szó hallatára bizonyára sokakban tolulnak fel zömmel fiatalkori emlékek a csörömpölő tányérok zajáról, a fehér kötényben és klumpában, fejükön jó esetben hajhálóval ácsorgó konyhás nénikről és azokról az ételekről, amiket az ember csak egy menzán fogyaszthat. Ezeket az emlékeket önti formába, tematizálja az MKVM – mindezt pedig nagyon informatív, interaktív módon és barátságosan teszi. A kiállítás rögtön a kasszától indul: itt még nem láthatunk tematikus, elkülönített teret. A következő terem felé vezető folyosón viszont egy sor szöveges plakáttal találhatja szembe magát a látogató, amelyek napjaink menzájának állapotával foglalkoznak. Egész pontosan kilenc település menzájával, hiszen ott végezte el egy kutatócsoport a kiállítás alapjául szolgáló felméréseket, amelynek keretein belül gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal, valamint a menzákon dolgozókkal beszélgettek. Ennek eredményeként a résztvevők közel 3000 kérdőívet töltöttek ki, végül majd’ 120 órányi beszélgetés állt az azokat feldolgozók rendelkezésére. Ezek a panelek, vagy plakátok leírják a kutatás menetét, amelyek felvetnek egy sor kérdést a menzaétkeztetéssel és ennek folyamatával kapcsolatban.
Elsőre talán száraznak tűnhet a rengeteg szöveg, ráadásul rögtön a kiállítás elején, de nem találtam fölösleges adatokat ezeken a plakátokon. Tudniillik minden szöveget fotókkal illusztrálnak és számos helyen találtam QR-kódokat is, amik a témára vonatkozó jogszabályokra utalnak, vagy egyéb érdekességeket tartalmazó weboldalakra vezetnek. A folyosó végén található sarokban egy kis asztalon egy régi Transporta mérleg áll, a falakon pedig fotók találhatóak, amiket a kutatás alatt készítettek – életképek a menzákról. Illetve, mielőtt belépnénk a kiállítás másik termébe, egy, a jövő menzájával foglalkozó plakátot láthatunk, mellette pedig a kiállítás első interaktív elemét: egy üzenőfalat, rajta kívánságokkal a jövő menzájáról. A második terem már jóval hangulatosabb. Külön kis kioszk áll szemben az ajtóval, mögötte egy ételt kimérő konyhás néni kartonpapírból, majd műanyag tálcák és fűszertartók, amelyeket a látogató megszagolhat és találgathat a tartalmukat illetően. Mindemellett pedig a berendezés részét képezi egy mágnestábla is, amelyen a néző kiválaszthatja, melyik menzás ételt szereti jobban, illetve melyiket kevésbé. A teremben visszatérnek az ismerős plakátok, amelyek ezúttal a közétkeztetés történetét veszik górcső alá, a népkonyháktól egészen a napjainkban is jól ismert iskolai menzákig.
Megtalálható ezeken felül egy teljesen berendezett népkonyha, illetve egy televízió is, ami egy kisfilmet játszik le. A műsor egy 1920-as évekbeli, népkonyhában dolgozó szakács és egy 60-as évekből való menzás néni beszélgetését mutatja be, amely során utóbbi állásinterjúra érkezik, előbbi pedig felméri a kvalitásait.
Összességében a kiállítás informatívnak tekinthető, mert egyetlen olyan elem sem akad benne, amelyet a megfelelő mennyiségű adat nélkül ne lehetne megtekinteni anélkül, hogy ez a fajta didaktikus megközelítés zavaró lenne. Minden egyes plakáton új információk vannak tehát, amelyeket grafikonok és a fényképes illusztrációk is megtámogatnak. Egyúttal interaktív, mert számos olyan eleme van, ami aktív részvételre ösztönzi, illetve bevonja a látogatót. Ráadásul barátságos is, mert mindezt olyan módon teszi, ami nosztalgikus hangulatot ébreszthet azokban, akik iskolás korukban „menzások voltak”.
A Menzán innen, menzán túl. Titkok, tények, távlatok az iskolai közétkeztetésben című tárlat 2024. április 21-éig látogatható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
Egyéb hírek
Interjú Kozma Veronikával
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
Hallja-e a színház a segélykiálltásokat? - Theodórosz Terzopulosz üzenete a Színházi Világnap alkalmából
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Interjú Csáki Benedekkel
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
Antifilozófusok az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.
Nemzetközi turnéra indul Herczeg T. Tamás rendezése
Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.
