Mi történt Nórával, miután elhagyta a férjét? – kiderül
február 10., hétfő 16:20
Hogy mi vihet rá egy anyát, hogy otthagyja a családját, azt a drámairodalom egyik legelső feminista alkotásából már megtudhattuk. Na de mi történik ezután Nórával? Három lehetséges folytatást, a feleség, a prostituált és a dolgozó nő sorsát írta meg Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő a hetvenes évek végén, és ezt a sorshármast vitte most színre Zsótér Sándor a harmadéves prózai színészosztállyal.
„Nóra vagyok, Ibsen azonos című darabjából” – kezdi a főszereplő monológját a Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai című darabban.
Nórával nem sokkal azután találkozunk, hogy becsapta maga mögött a családi ház ajtaját. A főszereplőt Rigó Mária, Ábrahám Kíra, Tabajdi Anna és Kern Adrienn játssza, mintha Nórának megannyi személyisége lenne. Rigó Mária Nórájában még ott a lehetőség, munkát szeretne és megvalósítani önmagát: „Könnyen azonosultam a szereppel, hiszen az az életszakasz, amiben vagyok, pont az útkeresésről szól, másrészt nagyon sok instrukciót kaptam Zsótér tanár úrtól”.
Majd látjuk Nóra botladozásait, ahogy egyik férfi karjából a másikba menekül. Az okokat Tabajdi Anna fedi fel: „Azt mutatom meg, hogy ez a nő megrekedt egy 14 éves gyerek szintjén. Úgy próbál elérni dolgokat, hogy kislány lesz, ugrál, dalolászik, hízeleg. Viszont a mai világban ezekkel az eszközökkel nem tud érvényesülni. Egy dologra futja, férfiak megszerzésére, amit pont, hogy nem akart, hisz azt akarta megtudni, hogy mit ér ő valójában. Majd rádöbben, hogy két út van előtte: vagy gyári munkás lesz, egy huszadrangú senki vagy prostituált.” A darab a kapitalizmus kritikája is; rengeteg benne a propagandaszöveg és a gazdasági szakszó, ami Annának is igazi kihívást jelentett: „Nekem ez a szerep azért volt különösen nehéz, mert nem igazán vagyok otthon gazdasági témákban. Ebben a darabban a nő olyan, mint a tőke, egy áru, itt a férfiak tulajdonképpen nőkkel kereskednek.”
A darab a helyezkedő gyári személyzetistől a taktikus és könyörtelen Weygang konzulig számos férfitípust felsorakoztat, egy valami azonban közös bennük: a nőt mindannyian csak eszközként használják. Majd feltűnik a színen Nóra férje, Helmer, Nóra egykori barátnőjével, Lindénével az oldalán. Ibsen művéből úgy ismerjük a bankigazgató Helmert, mint aki mindenre kész annak érdekében, hogy hatalmát megtartsa. „Itt is ugyanaz a kicsinyes ember, de megismerjük a gyengeségeit is, hogy protekcióval jutott a pozíciójába és valójában semmihez sem ért, majd álarca teljesen lehull” – mondja az őt megformáló Veress György. Weygang áruba bocsátja Nórát, aki ismeretlen dominaként csábítja el exférjét. „Ennél a jelenetnél Helmer teljesen megszégyenül, kiderül, hogy milyen szexuális fantáziái vannak és hogy valójában mennyire magányos. A mai világban is szép számmal vannak Helmerek” – teszi hozzá György.
Nemcsak Helmer és Nóra megrekedt, hanem Lindéné is, akit Seres Alexandra alakít. „Egy olyan nőt játszom, aki igazából nem tud kötődni senkihez. Kisebbségi érzés van benne, úgy érzi, hogy senki nem fogadja el, de igazából ő sem fogadja el saját magát. Azt mutatja, hogy nagyon boldog, szereti Helmert és a fogadott gyerekeit, majd egy felfokozott helyzetben kitör belőle a gyűlölet, és mindent porrá zúz maga körül.” Szerinte Ibsen Nóráját sokszor úgy ábrázolják, mint egy áldozatot, aki elnyomásban élt a férje mellett, ahol mindig a férfi rossz és a nő a jó. „Ebből a darabból kiderül, hogy a nő is tud rossz lenni; férfiak és nők, mi mindannyian ugyanolyan jók és romlottak is vagyunk” – mondja.
A darab végén Nórát újra Helmer mellett találjuk fásultan, elhasználódva. Nincs fejlődéstörténet, ugyanoda került vissza, ahonnan elmenekült. Hogy ez előre elrendeltetett volt-e? Anna szerint Nórának számtalan lehetősége lett volna rá, hogy másképp döntsön, de mindig alávetette magát a férfiak akaratának. „Még ha egy nő nagyon szerelmes is, de a büszkesége, a lelke fontosabb kell, hogy legyen, minthogy megtartson egy férfit” – mondja. Mária szerint ma már nem annyira elkeserítő a nők helyzete, mint ebben a darabban. „Mindenkinek megvan a maga lehetősége, az ahhoz vezető utat kell megtalálni” – állapítja meg. Mindazonáltal Anna azt is hozzáteszi, hogy alapjában véve a feminizmus sem változtatott a hagyományos szokásrenden. „Ma is a nő neveli a gyereket, vezeti a háztartást, miközben keményen dolgozik. Ez a multifunkcionalitás azért elég ijesztő.”
Ami a próbafolyamatot illeti, abban mindannyian egyetértenek, hogy egy izgalmas és nehéz időszakon vannak túl. Most találkoztak először Zsótér Sándor szövegcentrikus formanyelvével. „Nagyon vezetett minket, miközben hagyta is, hogy kibontakozzunk. Megérteni a rendezőt, ez a kulcsa mindennek” – mondják. Habár a darabban tényleg a kimondottakon van a hangsúly, a gyári monotonitást jól megragadó mozdulatsorok, a szépen kivitelezett balett-technikák is szót érdemelnek. „Egyed Bea tanította be a koreográfiát. Nem azt várta tőlünk, hogy balerinák legyünk, mert arra egyébként alkalmatlanok lennénk, de nem is figuráztuk ki a balettet. Bea elhitette velünk, hogy úgy tökéletes, ahogy csináljuk”. Az előadásban a fiúk is megmutathatják sportos oldalukat: amíg – a Nóráért epedező munkásfiú szerepében – Lajcsik Domonkos a focista képességeit, addig Laczkó Bálint Weygangja a squashtudását villantja meg. Erre a koncepcióra a rendezőt valószínűleg az előadás helyszínéül szolgáló tornaterem adta lehetőségek ihlették, mindenesetre tökéletes megoldás volt arra, hogy huszonéves fiatalokra szabja a darabot.
Alkotók
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatók a Cannes-i Filmfesztiválon
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
„A színész mint vehiculum” – az SZFE-n tartott előadást Valère Novarina
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
Meghívó Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero Veszprémbe látogatott
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Két hónap egy különleges szigeten a Pannónia Ösztöndíjprogram jóvoltából
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
SZFE-s előadások az OSZT programjában
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
Besúgók, hisztérikák és jazz - interjú Regős Simon végzős rendező hallgatónkkal
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
„A siker ne sodorjon el, hanem irányt mutasson” – Domokos Éva Lili útja a Pokoli rokonokig
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.
