Nagy sikerrel zárult az SZFE történetének eddigi legnagyobb kulturális projektje
2023 június 26., hétfő 15:04.
A kétszáz éve született Madách Imre előtt tiszteleg a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia, mely keretében páratlan nemzetközi összefogással valósult meg Az ember tragédiája az SZFE szervezésében, Vidnyánszky Attila rendezésében a Hajógyári-szigeten.
?Porból lettél s porrá leszel??
E bibliai mondatra erősen reflektál a Madách Projekt díszlete, mely teljes egészében egy homokdombra lett megálmodva. Homogén közegből született meg az ember, mégis az egyediség és sokszínűség jellemzi személyiségünket és tapasztalatainkat. Ebben rejlik az élet egyik legszebb dolga. Az ember tragédiája nem pusztán egy irodalmi mű, hanem filozófiai kihívás is. Megfogalmazza az élet legmélyebb, legzavarbaejtőbb kérdéseit és dilemmáit. A mű logikája ellentétes válaszok kölcsönhatásán alapul, ami folyamatos gondolati feszültséget eredményez, a néző vagy olvasó aktív résztvevővé válik, folyamatosan kérdéseket tesz fel, és a válaszok között elszántan keresi a számára elfogadhatóakat, ne adj’ isten: az igazságot. Az ember tragédiája arra készteti a befogadót, hogy szembesüljön a döntések és az eldöntetlenség feszültségével. Nem ad egyértelmű választ, inkább a gondolkodás folyamatát követeli: az elbizonytalanodást és a vitát ösztönzi. Ahogy Madách Imre is felismerte: az emberi életben az eszmék, a kétségek, a remények és a hitetlenségek kritikusan szembesülnek egymással. Ez a dialógus és a kritikai szemlélet lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben megértsük az emberi létezés és az élet értelmének kérdéseit.
S pont emiatt volt jó döntés odaadni a művet ezeknek a fiataloknak, ugyanis a mindenkori fiatalságnak van egyedül esélye arra, hogy új, friss és korszakalkotó gondolattal keressék az örökérvényű kérdésekre a választ, vagy tegyék fel maguk új kérdéseit. Nekik van erre esélyük úgy, hogy idejük is legyen változásokat elérni. Idealista volnék? Lehet? Nem állnak könnyű feladat előtt, hiszen sokszor szegezik saját küzdelmeik előtt a kérdést felmenőiknek: Hogy kell élni? Miben higgyek? Hogy csináljam, hogy jó legyen? Míg a felmenők széttárják a kezüket és azt mondják: Nem tudom? de kérlek, találd meg a válaszokat, és változtass, mert nekem, nekünk nem sikerült?
Az emberi élet felbecsülhetetlen értéket képvisel. Nincs semmi fontosabb az életnél, az összes drámájával és tragédiájával együtt sem, s nagyon úgy tűnik, ezek a fiatalok ezt már érteni vélik. Madách minden sora aktuális, nem is tudom, a mai kornál lehetett-e valaha aktuálisabb, amikor egyre könnyebb csalódni az eszmékben (amennyiben vannak még egyáltalán), választani a jó és a rossz között, mert korunk prioritása nem az eszme, hanem a túlélés. Volt-e kor, amikor az ember nem így érezte?? Mi történik az emberrel, ha feladja az eszméket? És ha feladja őket, vajon az élet továbbra is a legfontosabb marad-e számára?
Az értelem és az önmegvalósítás lehetővé teszik számunkra a szabad akaratot. Az ember folyton felteszi a kérdést: mi tesz minket nemes lényekké? Ádám tragikussága abban van, hogy az értelmes életre való törekvése végül hiábavalónak tűnik, ugyanakkor maga a küzdelem ad értelmet az emberi létezésnek és az emberi életnek. De mihez kezdjünk, mi ad reményt, ha csak a küzdelem marad, s minden, amit ettől remélünk, köddé válik? A nagyszerű eszmékért való küzdelem morális küldetés: a szabadságért, az egyenlőségért, a testvériségért, a hazáért, a közjóért, a szerelemért. Csak a transzcendencia, a hit és a remény adhatja vissza az értelmét a küzdelemnek.
Feltehetőleg ezekben a hónapokban, amikor intenzíven dolgoztak a hallgatók Madách szövegével, sok új kérdést sikerült megfogalmazniuk, s számos megnyugtató momentum azt feltételezi, hogy a fiatalok alkalmasak arra, hogy mindezekkel a kihívásokkal megbirkózzanak. A görögök kiemelkedtek a ?mezőnyből?, mert képesek voltak egyszerre szöveghűen dolgozni, miközben hatásos vendégszöveggel is színesítették az athéni színt, erősen, gyomorszorítóan reagálva a világ aktuális eseményére: a görög partoknál, ötszáz menekülttel a fedélzetén elsüllyedt hajóra. Az athéni szín utolsó 2 perce katartikusra sikerült, megállt a levegő, s mind az ötszáz néző egyként gondolt ugyanarra. Az egyiptomiak szinte musicallé varázsolták az egyiptomi színt, a törökök rapbetétekkel fogalmazták meg mondanivalójukat. Négy szín előadása jutott a magyar hallgatóknak, s bár minden színben kiemelkedően helyt álltak, talán a Falanszter szín a mű egyik legletaglózóbb jelenete, ugyanis nem lehet elmenni amellett, hogy Madách hogyan látta ennyire pontosan a jövőt? A román hallgatók által előadott színek (Prága I-II.) voltak talán a legbátrabb megfogalmazások. Abból a szempontból mindenképpen, hogy a meztelenséget, mint eszközt sokáig egyáltalán nem használta a színház, s a 21. század színháza is igen meggondoltan nyúl hozzá magyarázatra nem szoruló okokból kifolyólag. Roppant érzékeny téma, nem könnyű eltalálni, hogy mikor van helye és helyiértéke a meztelenségnek a színpadon úgy, hogy azt a színész és a közönség is elfogadja, befogadja. A románok és az olaszok bevállalták ezt, kísérleteztek, s minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal tértek haza.
Az bizonyosan kiderült, hogy minden nemzet hallgatója igen tehetséges, nagy ívben gondolkodik, és bennük van a fiatalság tettvágya. Az idegennyelv sem akadály, ugyanis az érzelmi töltés átjutott a nyelvi korlátokon, s kifejezetten üdítő volt különböző nyelveken hallgatni Madách szövegeit. Amíg megőrzik ezt a lendületet és munkamorált, míg nem kopik a tehetségük és hitük, amíg képesek lesznek továbbra is releváns kérdéseket megfogalmazni, addig képesek lesznek meghatározó szerepet játszani a világ színpadán.
Ha százhatvan éve Madách ilyen pontosan látta az ember tragédiáját, milyen kapaszkodó marad nekünk? Mi változott? Találtunk bármire is megnyugtató megoldást?? Amíg nem lépünk egyről a kettőre, Madách szövege minden kornak igazodási pontja marad. Annyi bizonyos, hogy a Madách Projekt egy korszakalkotó kezdeményezés, ahol közel 200 színművész hallgató a világ 11 országából együtt mozdult meg egy ÜGYÉRT. Akkor járunk jól, ha ebből a nem mindennapi kezdeményezésből hagyomány lesz.
B. Török Fruzsina
Egyéb hírek
Adventi utazás címmel mutatott be vizsgafoglalkozást az SZFE harmadéves drámainstruktor osztálya
,,Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot” – ez a Senecától kölcsönzött idézet is lehetne az előadás mottója: osztályközösségünkben kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egymásnak időt és meghallgattatást adjunk. Tudjuk, hogy egy mély beszélgetés, a csönd ereje és pár kedves gesztus sokat segíthet, főleg az ünnepekhez közeli időszakban.
Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nemzetközi díjjal ismerték el az SZFE színházrendező oktatóját – interjú Szabó K. Istvánnal
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
Kálloy Molnár Péterre emlékezünk
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
Lehet-e az AI alkotó a színpadon és a filmen? – képes beszámoló az SZFE Innovációs Napjáról
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
