Öt produkcióval zárult az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopronban
A Soproni Egyetem adott otthont az SZFE Nyári Akadémiájának.
Szombat este a Campus öt helyszínén mutathatták be ott készült produkcióikat a résztvevő nemzetközi diákokból álló csoportok.
A záró nap előadásait megnézte Prof. Dr. Sepsi Enikő, az SZFE rektora is.
Ez egy egyhetes nemzetközi színházi műhely volt külföldi és magyar hallgatókkal. A délelőtti tréningeket Vidnyánszky Attila, Horváth Csaba, Ilja Bocsarnikovsz, Berettyán Nándor, továbbá a grúz és török oktatók tartották, délután pedig a rendezőszakos hallgatók foglalkoztak a nyelvileg vegyes színészhallgató csoportokkal. A színházi világunk a ritkán beszélt anyanyelvünk miatt zártabb közeget hoz létre. Minden olyan megmozdulás, ami lehet fesztivál, Színházi Olimpia, vagy ez a soproni tábor, kinyitja ezt a közeget, megismerteti a társegyetemekkel azt, ami az SZFE-n a hétköznapokban történik és mi is megismerjük az ő munkamódszereiket. Külföldi előadókat hívtunk szép számmal az elmúlt tanévben a nemzetközi műhelyen kívül is, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti területről, graduális és posztgraduális képzési szintről egyaránt. Voltak, akik egy-egy hétre érkeztek, mások osztályt is visznek. Nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi eszmecserét, és ennek a tábornak is lesz folytatása – mondta Sepsi Enikő.
Az SZFE részéről a Nemzeti Színház dramaturgja, Kozma András kapta a felkérést a tábor szakmai vezetésére, a tábor munkájának irányítására, megszervezésére, aki egyúttal a fesztivál szervezője és oktatási referense is.
Az SZFE és a Soproni Egyetem között született egy megállapodás művészeti projektek közös létrehozására. Ennek első komoly megvalósulása az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopron 2024 volt. Az egyetem természeti környezete alkalmas volt egy ehhez hasonló rendezvény számára. A mostani esemény kapcsán azt mondhatom, hogy ez akár hagyománnyá is válhat. Ennek a lényege az, hogy több országból hívunk színművész- és fiatal rendező hallgatókat, hozzájuk pedig tanárokat, színházi pedagógusokat. Az utóbbiak megosztják a tréningmódszereiket és a színházról való gondolkodásmódjukat. A délutáni időszakban a különböző nemzetiségi csoportokat összekevertük és egy megadott témára dolgoztak. Mivel fontos, hogy a különböző országokból érkező diákok ismerjék a feldolgozandó anyagot, így esett a választás Shakespeare-től a Szentivánéji álomra. A magyarok mellett érkeztek hallgatók Isztambulból, Tbilisziből, Franciaországból – nagyjából mindegyik első-másodéves hallgató volt. A csoportokat a rendezőszakosok vezették, közülük hárman voltak magyarok, kettő pedig moszkvai. Az alkotóműhely-tréningben összesen 75 diák is 11 tanár dolgozott együtt.
Az előadás egyik szereplőjeként Sipos Balázs Gyula első évét befejező zenész színművész szakos hallgató lépett fel Mátyássy Szabolcs és Méhes László osztályából. Mi lett a szereped Sopronban, ebben a nemzetközi workshopban?
Különböző csoportokra osztottak minket. Grúzokkal, franciákkal, törökökkel és magyarokkal voltunk együtt. Egy Szentivánéji álom-feldolgozáson dolgoztunk, én pedig Demetrius szerepét játszottam. A rendezőm Fejes Szabolcs volt, aki erőteljesen épített a saját ötleteinkre is, de a döntést természetesen ő hozta meg a végleges formáról, ezért az eredeti mellett saját szöveget is használtunk. A mi változatunk alapja a harmadik felvonásból indult, amikor is mindenféle bonyodalom alakul ki az erdőben. Ezeket a helyzeteket dolgoztuk fel, viszont közben sok szabadságot is kaptunk, hogy a saját képünkre formálhassuk a karakterünket.
Kepics Mihály most fejezte be rendező szakon a második évet Szabó K. István és Tompa Gábor osztályában.
Az én feladatom az volt, hogy összeállítsak egy koncepciót, egy koreográfiát, egy próbafolyamattervet, amelyet közérthetően át tudok adni minden részvevőnek, függetlenül attól, hogy melyik országból származtak. A kiindulópont az volt, hogy a Szentivánéji álomban mindennek a kiváltó oka egy esküvő. Ha melyebbre megyünk a szövegben, akkor kiderül, hogy Hippolyta egy rab feleség, egy háború trófeája. Azt vettük alapul, hogy ez egy kényszerházasság. Ennek fényében alakul át az álom is: elsőre minden egy tündérvilágnak tűnik, de ahogy meghalljuk a szamarak álmát, úgy változik át minden.
Az előadás rendezője, Fejes Szabolcs most fejezte be a harmadik évét színházrendező szakon. Hogy látod, hogy köszön vissza ez az időszak a mostani munkádban?
Mindig fontos, hogy az ember felkészülve érkezzen. Itt az volt az érdekes, hogy nem lehetett előre tudni a helyszínt és azt sem, hogy kivel fogok dolgozni; hangsúlyossá vált az improvizációs készség kérdése is. A küldetésem többek között az volt, hogy az itt jelenlévők kapjanak valamennyit a kultúránkból, lássanak a mi munkamorálunkból, rendezőként pedig természetesen az is célom volt, hogy én is tanulhassak az ő színházi nyelvükről – és persze az is, hogy végeredményképpen egy nézhető produkció készüljön. Külföldi és magyar diákok vegyesen voltak a színészeim között, és bár Shakespeare alapján dolgoztunk, a nyelvi különbségek miatt mégsem lett volna ésszerű teljes mértékben az eredeti szöveget használni. Az én csoportomban voltak magyarok, grúzok, franciák, törökök, viszont nem mindenkinek volt magabiztos angoltudása. Ezért nem a szövegre fókuszáltunk, inkább a hangra, zenére, képekre, atmoszférára, impulzusokra támaszkodtunk. A visszajelzések alapján mindenkinek jó élmény volt a közös munka. Számomra különösen nehéz volt a próba, mert július 9-én Londonban lesz egy Bánk bán előadásom a Liszt Intézetben, amelyet itt Sopronban mutattunk be először, és a két próbafolyamatot össze kellett hangolnom. A Szentivánéji álom témáján keresztül azt próbáltam megérteni, hogy milyen a különböző hátterű színészhallgatók zenéje, színházi kultúrája, mi a viszonyuk a szerelemhez, mit értenek meg a Szentivánéji erdőből. Ezt a sokszínűséget hangsúlyozva van az előadás végén egy zenei keresztmetszet a különböző országok népdalaiból.
Harmadév után mennyire érzed készen magadat arra, hogy „igazi” színházi rendező legyél?
Amikor felvettek, elmondták, hogy van a színházcsinálásnak egy tanulható része. Ezt a tudást az egyetem első három évében megkaptam. Azt hiszem, szerénytelen lenne állítani, hogy teljesen készen állok, de igyekszem alázatosan és a legjobb képességeim szerint dolgozni valamennyi munkámban.
A témához kapcsolódó tartalom:
Vidnyánszky Attila: Szót értünk egymással, kíváncsiak vagyunk a másikra és megértjük a másik igazságát. https://www.origo.hu/kultura/2024/06/vidnyanszky-attila-szfe-nyari-akademia-sopron-nemzetkozi-szinhazi-muhely
Egyéb hírek
Mozgókép MA vizsgafilm vetítés
Az SZFE filmrendező művész MA, filmoperatőr művész MA és a látványtervező művész MA hallgatói bemutatják vizsgafilmjeiket. A vetítés helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház, időpontja december 15-e, 18 óra.
Létezik még misztériumjáték? – kortárs válaszok
Hogyan jelenhet meg az egyik legősibb színházi műfaj, a misztériumjáték a színpadon ma úgy, hogy az releváns és érdekes legyen akár több korosztály számára is? Többek között erről is szólt a Károli Gáspár Református Egyetem Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Művészettudományi doktori programja, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara közös szervezésében megvalósuló Misztérium a kortárs színpadon című tudományos konferencia, melyet két helyszínen, a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiumában és a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában rendeztek meg.
„A csoda akkor jön, amikor te nem vagy" – szakralitás a kortárs színházban
A rituális színház és a misztériumjátékok kortárs értelmezése kapcsán rendezők, színházi szakemberek keresték a választ arra, miként lehet a spiritualitást és a transzcendens élményt élővé és befogadhatóvá tenni a mai színpadon, miközben a színház legmélyebb küldetését kutatták.
Aranyszárny nagydíjat nyert hallgatónk vizsgafilmje, a Cukormáz a 10. Nemzetközi Speciális Filmfesztiválon
Ünnepélyesen kiosztották a 10. Nemzetközi Speciális Filmfesztivál díjait, amely a fogyatékossággal élő emberek témáját és alkotásait helyezi a középpontba. A rendezvény Magyarország egyetlen olyan filmes eseménye, amely kifejezetten e társadalmi csoport önkifejezésére, inklúziójára és kapcsolatteremtésére irányítja a figyelmet. A fesztivál Aranyszárny nagydíját professzionális kategóriában hallgatónk, Demeter Hunor Cukormáz című vizsgafilmje nyerte el.
Elfogadás és inkluzivitás a II. éves drámainstruktor – drámajátékos osztállyal
November 22-én a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetbe invitálta a II. éves drámainstruktor – drámajátékos osztály az „Ébresztő – Mi a helyzet a roma fiatalokkal?” című eseményére az érdeklődőket, ahol egy behívó foglakozáson és egy kerekasztal beszélgetésen vehettek részt.
Az SZFE épületeinek ünnepi nyitvatartása
Felhívjuk tisztelt oktatóink és hallgatóink figyelmét, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem valamennyi épülete zárva tart december 24-25-26-án. A teljes ünnepi nyitvatartás a lentebbi táblázatban látható.
Görög tragédia ma: az emberi szabadság kérdései
Az SZFE Doktori Iskolája nemzetközi konferenciát rendezett 2024. november 14-16. között. A neves kutatók az antik tragédia jelenkori elméleti, etikai-esztétikai lehetőségeit vizsgálták, összekapcsolva azt a színházi előadhatóságuk mai gyakorlatával. Képes konferenciabeszámolónk következik.
„Szeretem, amikor véletlenszerűen esik egy anyagra a választásom” – interjú Csáki Benedekkel
Csáki Benedek ötödéves színházrendező fizikai színházi koreográfus szakos hallgatónk nevéhez máris olyan népszerű előadások rendezése kötődik, mint a Chicago, a Cabaret vagy a Tempefői. Most nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy színre viszi Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját. A darab a negyedéves zenész színművész osztály vizsgaelőadása lesz, a közös munkáról is kérdeztük a fiatal alkotót interjúnkban.
