A Soproni Egyetem adott otthont az SZFE Nyári Akadémiájának. Szombat este a Campus öt helyszínén mutathatták be ott készült produkcióikat a résztvevő nemzetközi diákokból álló csoportok.
A záró nap előadásait megnézte Prof. Dr. Sepsi Enikő, az SZFE rektora is.
Ez egy egyhetes nemzetközi színházi műhely volt külföldi és magyar hallgatókkal. A délelőtti tréningeket Vidnyánszky Attila, Horváth Csaba, Ilja Bocsarnikovsz, Berettyán Nándor, továbbá a grúz és török oktatók tartották, délután pedig a rendezőszakos hallgatók foglalkoztak a nyelvileg vegyes színészhallgató csoportokkal. A színházi világunk a ritkán beszélt anyanyelvünk miatt zártabb közeget hoz létre. Minden olyan megmozdulás, ami lehet fesztivál, Színházi Olimpia, vagy ez a soproni tábor, kinyitja ezt a közeget, megismerteti a társegyetemekkel azt, ami az SZFE-n a hétköznapokban történik és mi is megismerjük az ő munkamódszereiket. Külföldi előadókat hívtunk szép számmal az elmúlt tanévben a nemzetközi műhelyen kívül is, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti területről, graduális és posztgraduális képzési szintről egyaránt. Voltak, akik egy-egy hétre érkeztek, mások osztályt is visznek. Nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi eszmecserét, és ennek a tábornak is lesz folytatása – mondta Sepsi Enikő.
Az SZFE részéről a Nemzeti Színház dramaturgja, Kozma András kapta a felkérést a tábor szakmai vezetésére, a tábor munkájának irányítására, megszervezésére, aki egyúttal a fesztivál szervezője és oktatási referense is.
Az SZFE és a Soproni Egyetem között született egy megállapodás művészeti projektek közös létrehozására. Ennek első komoly megvalósulása az SZFE Nyári Akadémia Nemzetközi Színházi Műhely Sopron 2024 volt. Az egyetem természeti környezete alkalmas volt egy ehhez hasonló rendezvény számára. A mostani esemény kapcsán azt mondhatom, hogy ez akár hagyománnyá is válhat. Ennek a lényege az, hogy több országból hívunk színművész- és fiatal rendező hallgatókat, hozzájuk pedig tanárokat, színházi pedagógusokat. Az utóbbiak megosztják a tréningmódszereiket és a színházról való gondolkodásmódjukat. A délutáni időszakban a különböző nemzetiségi csoportokat összekevertük és egy megadott témára dolgoztak. Mivel fontos, hogy a különböző országokból érkező diákok ismerjék a feldolgozandó anyagot, így esett a választás Shakespeare-től a Szentivánéji álomra. A magyarok mellett érkeztek hallgatók Isztambulból, Tbilisziből, Franciaországból – nagyjából mindegyik első-másodéves hallgató volt. A csoportokat a rendezőszakosok vezették, közülük hárman voltak magyarok, kettő pedig moszkvai. Az alkotóműhely-tréningben összesen 75 diák is 11 tanár dolgozott együtt.
Az előadás egyik szereplőjeként Sipos Balázs Gyula első évét befejező zenész színművész szakos hallgató lépett fel Mátyássy Szabolcs és Méhes László osztályából. Mi lett a szereped Sopronban, ebben a nemzetközi workshopban?
Különböző csoportokra osztottak minket. Grúzokkal, franciákkal, törökökkel és magyarokkal voltunk együtt. Egy Szentivánéji álom-feldolgozáson dolgoztunk, én pedig Demetrius szerepét játszottam. A rendezőm Fejes Szabolcs volt, aki erőteljesen épített a saját ötleteinkre is, de a döntést természetesen ő hozta meg a végleges formáról, ezért az eredeti mellett saját szöveget is használtunk. A mi változatunk alapja a harmadik felvonásból indult, amikor is mindenféle bonyodalom alakul ki az erdőben. Ezeket a helyzeteket dolgoztuk fel, viszont közben sok szabadságot is kaptunk, hogy a saját képünkre formálhassuk a karakterünket.
Kepics Mihály most fejezte be rendező szakon a második évet Szabó K. István és Tompa Gábor osztályában.
Az én feladatom az volt, hogy összeállítsak egy koncepciót, egy koreográfiát, egy próbafolyamattervet, amelyet közérthetően át tudok adni minden részvevőnek, függetlenül attól, hogy melyik országból származtak. A kiindulópont az volt, hogy a Szentivánéji álomban mindennek a kiváltó oka egy esküvő. Ha melyebbre megyünk a szövegben, akkor kiderül, hogy Hippolyta egy rab feleség, egy háború trófeája. Azt vettük alapul, hogy ez egy kényszerházasság. Ennek fényében alakul át az álom is: elsőre minden egy tündérvilágnak tűnik, de ahogy meghalljuk a szamarak álmát, úgy változik át minden.
Az előadás rendezője, Fejes Szabolcs most fejezte be a harmadik évét színházrendező szakon. Hogy látod, hogy köszön vissza ez az időszak a mostani munkádban?
Mindig fontos, hogy az ember felkészülve érkezzen. Itt az volt az érdekes, hogy nem lehetett előre tudni a helyszínt és azt sem, hogy kivel fogok dolgozni; hangsúlyossá vált az improvizációs készség kérdése is. A küldetésem többek között az volt, hogy az itt jelenlévők kapjanak valamennyit a kultúránkból, lássanak a mi munkamorálunkból, rendezőként pedig természetesen az is célom volt, hogy én is tanulhassak az ő színházi nyelvükről – és persze az is, hogy végeredményképpen egy nézhető produkció készüljön. Külföldi és magyar diákok vegyesen voltak a színészeim között, és bár Shakespeare alapján dolgoztunk, a nyelvi különbségek miatt mégsem lett volna ésszerű teljes mértékben az eredeti szöveget használni. Az én csoportomban voltak magyarok, grúzok, franciák, törökök, viszont nem mindenkinek volt magabiztos angoltudása. Ezért nem a szövegre fókuszáltunk, inkább a hangra, zenére, képekre, atmoszférára, impulzusokra támaszkodtunk. A visszajelzések alapján mindenkinek jó élmény volt a közös munka. Számomra különösen nehéz volt a próba, mert július 9-én Londonban lesz egy Bánk bán előadásom a Liszt Intézetben, amelyet itt Sopronban mutattunk be először, és a két próbafolyamatot össze kellett hangolnom. A Szentivánéji álom témáján keresztül azt próbáltam megérteni, hogy milyen a különböző hátterű színészhallgatók zenéje, színházi kultúrája, mi a viszonyuk a szerelemhez, mit értenek meg a Szentivánéji erdőből. Ezt a sokszínűséget hangsúlyozva van az előadás végén egy zenei keresztmetszet a különböző országok népdalaiból.
Harmadév után mennyire érzed készen magadat arra, hogy „igazi” színházi rendező legyél?
Amikor felvettek, elmondták, hogy van a színházcsinálásnak egy tanulható része. Ezt a tudást az egyetem első három évében megkaptam. Azt hiszem, szerénytelen lenne állítani, hogy teljesen készen állok, de igyekszem alázatosan és a legjobb képességeim szerint dolgozni valamennyi munkámban.
A témához kapcsolódó tartalom:
Vidnyánszky Attila: Szót értünk egymással, kíváncsiak vagyunk a másikra és megértjük a másik igazságát. https://www.origo.hu/kultura/2024/06/vidnyanszky-attila-szfe-nyari-akademia-sopron-nemzetkozi-szinhazi-muhely
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.