A költészet napjára, József Attila születésnapjára időzítették a költő és Gyömrői Edit terápiás kapcsolatát feldolgozó Reménytelenül című film premierjét. A költő szerepét egykori hallgatónk, Sütő András alakítja, aki évek óta szavalja színpadon József Attila műveit, köztük a Szabad ötletek jegyzéke című gondolatfolyamot. A főszereplővel a bemutató után beszélgettünk.
Tetszett a film? Mit éreztél, amikor viszontláttad az alakításodat a filmvásznon?
Minden színész másként dolgozza fel ezt az élményt, és a megélés módja szerepenként is változhat. Alapvetően nem szeretem magamat nézni, távol áll tőlem az ilyenfajta exhibicionizmus. Inkább kritikus szemmel figyelem saját munkámat, állandóan javítási lehetőségeket, hiányosságokat keresek. A premierig nagyon izgultam, de a vetítés második felénél már némileg hátra tudtam dőlni. A hivatalos kritikák még nem jelentek meg, de a bemutató után tapasztalt pozitív fogadtatás megható volt számomra. Amikor az alkotók felsorolásakor felerősödött a taps a nevem hallatán, az nagyon jólesett – ilyen elismerésben még nem volt részem korábban.
Feltételezem, nem kis nyomást jelentett egy ilyen ikonikus alak megformálása.
Bár a stábbal erről nem beszéltünk külön, valóban éreztem magamon a megfelelés terhét. József Attilához mindenkinek személyes, egyedi viszonya van és annyi mindent elmondtak és feltételeznek róla. Felszabadultan csak úgy tudtam dolgozni, ha ezt az elvárásrendszert elengedem, vagy éppen inspirációként használom – elfogadva a lehetőséget, hogy szabadon mutathatom meg a karaktert.
Sütő András József Attila szerepében. Fotó: Rózsa Film
Nehéz, mégis ajándék szerep lehet ez egy olyan előadóművésznek, akinek József Attila régóta jelen van az életében. Hogyan készültél fel a pszichoanalízist vállaló költő szerepére?
Már diákként is gyakran szavaltam József Attilát, de a 2022-ben indul előadásom, a Szabad ötletek jegyzéke adott olyan kapcsolódást és belső lelki térképet, amelyre a filmszerep megformálásakor támaszkodhattam. Klasszikus értelemben vett színészvezetés nem volt; a rendező szabad kezet adott, csak időnként jelzett, hogy egy-egy jelenetben bátran lehetek intenzívebb. Ösztönös színész vagyok, így ez a szabadság kifejezetten inspirálóan hatott rám.
A forgatásra mindössze tíz nap jutott, ezért nem volt lehetőség az érzelmi állapotok hosszú keresgélésére – mindennek azonnal működnie kellett. Éppen ezért vált kulcsfontosságúvá a három és fél hónapos próbaidőszak, amely alatt jelenetről jelenetre, sokszor heteken át dolgoztunk egy-egy részleten, hogy pontosan tudjuk, honnan hová kell eljutnunk érzelmileg és dramaturgiailag. Az Editet alakító Michl Julival és a rendezővel közösen alapos előkészítő munkát végeztünk, hiszen kilencven oldalnyi szöveget kellett életre keltenünk – ez egy kivételesen szövegcentrikus film, ritkán hangzik el ennyi dialógus a vásznon. A párbeszédek nagy részét Juli és én mondjuk el, így elengedhetetlen volt, hogy a próbákra már oda-vissza tudjuk a szöveget.
A filmet nézve olyan érzésünk lehet, mintha rád szabták volna ezt a szerepet. Mi volt a legnagyobb kihívás a karakter megformálásakor?
József Attila egész életét átszőtte a gyermekkori traumákból fakadó belső küzdelem. Bár voltak boldogabb, kiegyensúlyozottabb szakaszai, személyiségét alapvetően meghatározta az identitásvesztés, a szülői háttér és a szeretet hiánya. Egy ideig mindenki képes maszkot viselni, a külvilág felé egy rendezettebb képet mutatni, de eljön a pont, amikor ez már nem tartható, és előtör az elfojtott feszültség – a nyers őszinteség, sőt az agresszió is. Ennek a lelki harcnak a mélyebb rétegeit kellett a filmen hitelesen megjeleníteni.
A szerepre készülve lehetőségem volt komoly kutatómunkát végezni, többek között Tverdota György, a József Attila Társaság egyik vezetőjének segítségével. Az ő értelmezése szerint éppen a Gyömrői Edithez kötődő korszakban jelenik meg József Attila költészetében az agresszió, ami addig nem volt jellemző rá. Mintha akkor valami végérvényesen eltört volna benne. Ez az indulat később még a Flórához írt, klasszikusan udvarló hangvételű verseiben is felbukkan – például abban a sokat idézett sorban, ahol a gyönyörű költői képet hirtelen zárja le azzal: „Mért fekszel betegen? Mi kéne? Két pofon?”
A filmet mindössze tíz nap alatt forgatták. Fotó forrása: Rózsa Film
A legnagyobb kihívás mégis az volt, hogy érzékeltessem a két én – a költői szerep és a valós személyiség – közötti különbséget és átfedést. A versek mögött egy tudatosan megformált, lírai én áll, amely nem azonos azzal az emberrel, aki belül széthullóban van, és pszichológiai kezelésre szorul. A filmben azt az érzékeny, esendő embert próbáltuk megmutatni, aki a művészetben keresett menedéket, és aki a lelki törések ellenére képes volt harmonikus nyelven megszólalni. Ez az ellentmondás – a belső viharok és a formai fegyelem közötti feszültség – különös erejű. Én magam igazán akkor értettem meg ennek súlyát, amikor a Szabad ötletek jegyzéke színpadra állításán dolgoztam: ott találkoztam először ilyen közvetlenül ezzel a zaklatott belső világgal.
Ahogy a költő mondta: a líra logika, és ezt minden versében művelte is. Neves kutatók az életüket szentelték arra, hogy líráját, filozofikus síkjait, nyelvi tömörségét megragadják. Rád hogyan hatott az ő zsenije, lírai énje?
József Attila költői nyelvének és gondolatvilágának elsajátítása, a verseiben való elmélyülés mind a mai napig alakítja a látásmódomat, a nyelvhasználatomat, a világra való rálátásomat. A szókincsem például sokkal gazdagabb lett. A versek mögött megjelenő személyiség – és erre a film is finoman rámutat – egy tudatosan felépített, kikezdhetetlen, tűpontos lírai konstrukció, amely akarva sem tudna fedésben állni a valósággal.
Mich Juli alakítja Gyömrői Editet. Fotó: Rózsa Film
Összetett és nagyfokú színészi érettséget igényelt ez a szerep. Hogyan vezetett az utad idáig?
Tizenegy éves koromtól foglalkozom színjátszással. Négyszer próbáltam bejutni a színművészetire, de nem vettek fel. 18 évesen nem volt B tervem – én mindenáron erre a pályára akartam lépni, ezért csatlakoztam az ELTE-n működő Radikális Szabadidő Színházhoz. Emellett az alternatív játszóhelyeken – amelyekből akkoriban jóval több létezett – kezdtem el rendszeresen fellépni. Játszottam a Sirályban, majd egyik helyszínről a másikra hívtak, egymást követték a lehetőségek, jöttek filmszerepek is (Az almafa virága, Viharsarok). A COVID-időszak jelentette a nagy váltást – akkor határoztam el, hogy utoljára még megpróbálkozom a felvételivel, mert nyomasztott a diploma hiánya. Volt bennem egyfajta kisebbrendűségi érzés – mintha jogosítvány nélkül vezetnék autót. Harmincévesen tudtam, hogy a színművészképzés már elúszott, ehelyett a drámainstruktori színjátékos szakra jelentkeztem, és egyáltalán nem bántam meg. Szellemileg, szakmailag és a színészmesterség terén is rengeteget fejlődtem általa. Tehát szabadúszóként szocializálódtam és a mai napig függetlenként dolgozom.
A vetítés elején elhangzott, hogy a film minden eseménye valós tényeken alapszik. Számomra az új volt, hogy a költő mennyire akarta a gyógyulást, akkor is, ha a terápiát többnyire saját maga bojkottálta. Mondhatnánk, reménytelenül próbált meggyógyulni.
Igen, erre talán egy 1935-ös verse, a Mint a gyermek adja a legjobb választ:
Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,
tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, –
oly reménytelenűl erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.
Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,
hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!
Az utolsó filmkockák sejtetik, hogy a farkasveremből nincs kiút. Majd megtudjuk, hogy József Attila borderline személyiségzavarban szenvedett, amely akkor még ismeretlen volt a pszichológusok előtt, ma már viszont jól szinten tartható betegség. Nekik és a hozzátartozóiknak is sokat üzenhet ez a film, leginkább a mögöttes folyamatok megértésében.
Remélem, hogy így van, így lesz! Nagyon sokat jelent nekem, hogy a premier után odajött hozzám egy borderline személyiségzavarral élő néző, aki azt mondta, számára rendkívül hiteles volt a filmben megjelenő érzelmi amplitúdó: az, hogy nincsenek köztes állapotok – az ember vagy nagyon jól van, vagy nagyon rosszul –, és ezt túlzások nélkül adta vissza a film. Ez a személyiségzavar egy olyan tapasztalás, amelyhez nekem személyesen nincs közvetlen kapcsolatom, ezért különösen megtisztelő volt, hogy egy érintettől ilyen visszacsatolást kaptam az alakításra.
A Reménytelenül április 10-től országosan több mint 50 moziban látható. A filmet Rózsa Gábor írta és rendezte, felesége, Michl Juli játssza Gyömrői Editet, Sütő András alakítja József Attilát. Sütő Andrással készült korábbi interjúnkat itt olvashatják. A film vágója szintén Michl Juli, operatőre Garai Gábor, látványtervezői Gergely Andrea és Gergely Barbara, zeneszerzője Erős Márton. Vezető producer Fülöp Péter.
A Friss Hús csapata negyedik éve hívja fel a figyelmet olyan fiatal, ígéretes színészekre és színésznőkre, akik már sok mindent letettek az asztalra, de a nagy kiugrás még előttük áll. Az idei Friss Csillagok barátsága régre nyúlik vissza, idén végeznek ifj. Vidnyánszky Attila és Hegedűs D. Géza prózai színművész osztályában, de már folyamatosan játszanak a Víg, a Pesti vagy az Örkény Színház színpadán, kisfilmeket forgatnak, és próbálnak lavírozni a szabadúszó életben. A pályakezdés nehézségeiről, példaképekről, sztárkultuszról és a közös munkáikról meséltek a magyarfilm.hu-nak.
Az SZFE Karrierirodájának szervezésében valósult meg az a szakmai látogatás, amely során a filmvágó szak végzős hallgatói átfogó képet kaphattak az MTVA televíziós posztprodukció-munkafolyamatairól és más karrierlehetőségeiről.
Korda Bonifác, az SZFE negyedéves prózaiszínház-rendező szakos hallgatója első helyet ért el az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi szekciójában Tiszazug című drámájával. A verseny apropóján arról beszélgettünk, hogyan egészíti ki egymást tudomány és művészet, valamint, hogy milyen élmény megmérettetni magunkat egy országos versenyen.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.