Selmeczi Györggyel, az ötödéves zenés színművész osztály osztályvezetőjével beszélgettünk az Operett-maraton különleges kihívásáról.
Különleges kihívás előtt áll a végzős zenés színművész osztály. Miről is van szó pontosan?
Körülbelül 15-18 éve a zenés színész osztályokban az SZFE-n mindig is volt kutatómunka, egyfajta pragmatikus kutatása egy műfajnak, jelen esetben az operett műfajának elmélyült kutatásáról beszélünk. Az operett egy olyan különleges műfaj, ami nagyon erősen beágyazódott a magyar színháztörténeti hagyományba és amely bővülése borzasztóan kétarcú. Tudjuk jól, hogy színházlátogatóknak egy része irtózik tőle, míg a másik része rajong érte. Itt állunk egy hallatlanul tehetséges zenei anyaggal és az esetek elég nagy részében izgalmas, érdekes és vonzó dramaturgiai felépítéssel és mégse tudunk vele igazából mit kezdeni.
Kettős tanulságot tudunk a tényekből levonni: egyrészt a műfaj valóban megújulásra szorul, és ez vitathatatlan. Másrészt látszólag ellentmondó következtetés, hogy a műfajt saját stílusának a megértése és rekonstrukciója nélkül nem lehet megújítani. Az utóbbi 2 – 3 zenés színész osztály, melyek zsúfolva voltak különleges tehetségű fiatalokkal, eljutottak oda, hogy alternatívákat állítsanak a színházi gyakorlat elé. A cél, hogy megújulást kínáljanak, olyan stiláris és művészi megoldásokat, amelyek közelebb hozzák korunkhoz az operett műfajának formanyelvét. A most végzős osztály különösen nagy dologra vállalkozott, hiszen operett típusokat raknak egymás mellé. Öt emblematikus operettet: a bécsi operett egyik csúcsát a Cigánybárót, a francia operett egyik csúcsát a Szép Helénát, az angol operett csúcsát a Mikádót, a Bécs- Budapest operettnek az egyik sztár darabját a Víg özvegyet, és a Bál a Savoyban című Ábrahám-operettet, melynek érdeme a jazz beemelése a zenei anyagba.
Pontosan milyen új formát kell elképzelnünk?
Mindegyikből készült egy olyan szerkesztett sűrítmény 70- 80 percben, amelyek tartalmazzák az összes jelentős jelenetét és mozzanatát az operettnek, de mégsem az egész darabról van szó. Ezzel a felpörgetett cselekményvezetéssel mégiscsak közönség elé tudják vinni az egész történetet. Maraton – szerűen egymás után végig nézheti bárki szeptember 17-én az Eiffel Műhelyházban. Manapság ezeknek a maratonoknak nagy divatja van különösen a komolyzene körében, gondoljunk csak a Beethoven, a Csajkovszkij vagy a Mozart maratonokra. Mi most teszünk egy kísérletet az operett műfajában. Ez kiváló lehetőség arra, hogy ezeket a különleges tehetségű fiatalokat meg tudjuk mutatni a közönségnek és a szakmának. Rendkívül fontosnak érzem, hogy ezek után a viharos évek után, amelyek mögöttünk vannak, végre kiegyensúlyozott módon tudjunk kapcsolatba lépni a színházi vezetőkkel, rendezőkkel és karnagyokkal.
Az operettek többnyire tehetséges műalkotások, ezért nagy hibának tartom, ha elengedjük ennek a műfajnak a kezét. Sokszor éri az a vád a műfajt, hogy maga a történet gyakran butácska, ugyanakkor gondoljunk csak Mozart Varázsfuvolájára, amit szintén ez a véd ért, s mégis gyönyörűen működik. Többnyire az operettek történetei nagy mesterségbeli tudással vannak megírva. Nem véletlen, hogy a saját korukban felfoghatatlan sikerszériákat értek el. Pórul járnak, akik egyszerűen csak a megújulásra koncentrálnak anélkül, hogy ténylegesen a darab értékeit, elsősorban a stílusát vennék alapul. Ez az, ami a leginkább megbosszulja magát a későbbiekben. A darab, a szerző, a korszellem stílusának pontos megjelenítése együttesen fontos és ez lehet a kulcsa ennek a megújulásnak. Az emberi vonatkozások, a szereplők közötti viszony is modellértékű tud lenni napjainkban is. Leginkább a modern teleregényekhez, vagy sorozatokhoz, pláne a kosztümös sorozatokhoz tudnám hasonlítani, melyekről tudjuk, hogy korunk igen kedvelt műfajai. Ezekhez hasonló, ugyanakkor egyszerű megújulást képzelek el az operett világában is, ami újra vonzó lehet.
Fotók: Kuttner Ádám
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szervezésében Antal Nimród, magyar származású amerikai filmrendező tart exkluzív mesterkurzust 2025. október 10-én pénteken a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben.
Idén ismét lehet jelentkezni Egyetemünk Tudományos Diákkörének munkájába, ahová minden osztatlan és osztott BA, illetve MA képzésben tanuló, beiratkozott hallgatónk csatlakozhat. A diákköri munka lehetőséget kínál mindazoknak az egyénileg vagy csoportban dolgozó diákunknak, akik a következő két tanévben „nem tantervi feladat, nem vizsgafeladat” keretei között szeretnének egyetemi, intézeti és témavezetői támogatással művészeti és/vagy tudományos projekteket létrehozni – a számukra legizgalmasabb témában és formában. A TDK részletes felhívása az alábbiakban olvasható.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Varga Sébastien, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) nemrég végzett second unit rendező szakos hallgatója elnyerte a Nemzetközi Motor Filmdíj – Legjobb Diákfilm elismerését.
Jelentős mérföldkőhöz érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetem: október 1-én, kedden bemutatkoztak diplomafilmjeikkel az Urániában a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben végzett első second unit rendező évfolyam hallgatói. A Magyarországon, sőt a régióban is egyedülálló képzést Gulyás Buda Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjas alkotója vezette, mellette Pirock Gábor, a hazai és nemzetközi kaszkadőr- és akciófilm-szakma kiemelkedő alakja is osztályvezetőként tevékenykedett.
Újabb jelentős kötettel bővült az SZFE Könyvek sorozat: magyarul is megjelent Béatrice Picon-Vallin francia színháztörténész Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada című munkája, amely a legendás társulat első 50 évét mutatja be. Az SZFE Doktori Iskolája által szervezett szeptemberi tankönyvbemutatón a szerző mellett részt vett a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is.
Október 1-jén, nagy szakmai érdeklődés mellett került sor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első second unit rendező szakos hallgatóinak diplomafilm-vetítésére az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A végzősök változatos műfajokban, látványos filmtechnikai megoldásokkal és akciódús rövidfilmekkel mutatták be frissen megszerzett tudásukat.
Szülei neki mutatták meg először aktuális filmjük forgatókönyvét. Ahogy egy barátnője viccelődött vele, náluk a család nem ebédet csinál együtt, hanem filmet. Esztergályos Krisztina mégis inkább angol szakra ment, majd végül őt is utolérte a családi karma: rendező lett, majd forgatókönyvíró. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk.