Sütő András új filmszerepben

Vajon miért nem?

Ezt pontosan tudjuk már ennyi idő elteltével és a pszichológia robbanásszerű fejlődése által, ami akkor – 1935-ben – még gyerekcipőben járt. Az ok az volt, hogy József Attila és Rapaport Samu barátok voltak, és ezek az ülések – ahogy ma mondjuk – nem tudtak csak szakmai találkozók lenni; inkább baráti beszélgetésekké váltak. József Attila stilizálta Rapaport könyvét, cserébe pedig azt kérte, hogy foglalkozzon vele az analízisek alkalmával. A könyvért 250 pengőt kapott volna, ezt azonban végül „leanalyzálták”. József Attila aztán nemcsak páciens és munkatárs volt, hanem pár évig szinte családtag is. Azóta már mindenki tudja, hogy egy ilyenfajta munkához egy baráti kapcsolat semmi esetben sem lehet kielégítő, hiszen az alanynak olyan szakmai segítségre van szüksége, aki érzelmileg független tőle, valamint a problémáitól. Rapaport Samu egyértelműen nem a megfelelő személy volt ahhoz, hogy ilyen jellegű segítséget tudjon nyújtani a költőnek.

Ha nem is azonnal, de Gyömrői Edit is ilyen személlyé vált, nem?

Idővel igen, és ez volt József Attila tragédiája. Nem volt képes elválasztani az érdeklődő szakmai segítségnyújtást a magánjellegű közeledéstől. Félreértette Gyömrői Edit figyelmét, és beleszeretett. Sajnos annak ellenére belecsúsztak ebbe a félreértésbe, hogy Gyömrői Edit az elejétől kezdve nagyon igyekezett világosan kommunikálni a kétféle viszonyulás közti különbséget: megpróbálta kettejük együttműködését feketén-fehéren a szakmai kapcsolat medrében tartani. Mivel azonban ő maga is kezdő volt a szakmájában, ez nemigen sikerült. A költő szenvedélyesen beleszeretett, miközben egy háztartásban élt Szántó Judittal. Kettőjük munkájával és kapcsolatuknak alakulásával foglalkozik a film.

Pár éve nagy siker volt itthon a Terápia című sorozat. Sok ember ekkor tapasztalta meg először, ahogy én is, hogy két, egymással orvos–páciens-kapcsolatban lévő ember dialógusai is tudnak eszeveszett érdekesek és izgalmasak lenni, holott csak egymással szemben ülnek és beszélgetnek. Reményeink szerint ez a film is ilyen lett.

Ha kis költségvetésű, független filmről beszélünk, feltételezem, hogy a forgatási idő sem állt rendelkezésetekre korlátlanul. Hogy készültetek erre az intenzív időszakra?

Jogos a kérdés, összesen 10 nap állt a rendelkezésünkre, ami egy másfél órás film esetében nem sok, még akkor sem, ha nincsenek benne nagy helyszínváltások. Erre a helyzetre egyetlen módon tudtunk felkészülni: ősszel tartottunk egy többhetes próbafolyamatot, melynek során ugyanúgy készültünk fel a forgatásra, mint egy színházi bemutatóra. Minden jelenetet minden szemszögből végigelemeztünk és elpróbáltunk. Csak ilyen felkészültséggel férhettünk ebbe a szűkös forgatási időbe.

Nagyjából mindenki ismeri József Attila nehéz és tragikus életét. Mit adhat a film mindezeken túl a néző számára? 

Azt hiszem erre a kérdésre többféle válasz is van – majd kérdezd meg erről Gábort is (nevet). Az én vágyam az, hogy olyan alakítást tudjak nyújtani a nézőknek, hogy el tudják felejteni, amint éppen Sütő Andrást nézik József Attila szerepében. Azt az illúziót szeretném adni nekik, hogy magával a költővel találkoznak. Mindezeken túl olyan történetet szeretnénk elmesélni, ami egyfajta „piros lámpa a zebrán” arra az esetre, ha valaki a nézők közül hasonló élethelyzetbe kerülne, mint a költő. Mégpedig azért, hogy kirajzolódjon előttük egy olyan út, ahogyan biztos, hogy nem szabad csinálni. Bár magam sem tudom, mi a megoldás, de ha együtt tudunk gondolkodni, már akkor megérte. A sebeket be kell tudnunk gyógyítani ahelyett, hogy újra és újra kivakarnánk.

József Attila: Sütő András

Gyömrői Edit: Michl Juli

További szerepekben feltűnik Márkus Luca, Adányi Alex, Mult István, Kocsis Gergely, Mikola Gergő.

Forgatókönyvíró és rendező: Rózsa Gábor

Operatőr: Garai Gábor

Látványtervező:  Gergely Andrea és Gergely Barbara

Werkfotók: Porcsin Ákos

Stábfotó: Komondi Botond