Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében először mutatták be magyarul kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit. Az idáig vezető útról a projektben résztvevő negyedéves dramaturghallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
Szalánczi Ágota Phoebe-Waller Bridge Fleabag című drámáján dolgozott az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének két hallgatója – Fedor Fanni és Kézér Bernadett – közreműködésével.

Monoki Luca rövid prezentációban ismertette Phoebe-Waller Bridge munkásságát. Fotó: Jóri András
Hogyan találtál a dramaturg szakra?
Tizenkét éves koromtól tudtam, hogy valamilyen módon színházzal szeretnék foglalkozni. Jártam diákszínjátszóra is, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a színjátszás örömén túl mélyebben érdekel egy színházi alkotás előkészítése, azon belül is a szöveg – és az, hogyan alakul át egy próbafolyamat során. Magával az írással korábbra nyúlik vissza a kapcsolatom: egyke vagyok, hamar megtanultam egyedül elfoglalni magamat. Történeteket találtam ki, amiket a szüleimnek diktáltam le, aztán illusztráltam őket. Idővel a színjátszón a már létező darabok bemutatásáról áttértünk saját szövegek vagy átdolgozások készítésére; ez a műhelymunka mindig nagyon tetszett nekem. Szép lassan kiderült számomra, hogy ezzel foglalkozik a dramaturg.
Az Első hangon felolvasóestjére mi alapján választottad ki a szöveget?
Azt hiszem, a választással nekem volt a legegyszerűbb dolgom az összes osztálytársam közül. Az előző félév végén az oktatónk, Gleason-Nagy Natália behozott nekünk angol nyelvű drámaköteteket azért, hogy mindenki vigyen haza egyet a nyárra és keressünk anyagot. Ezek mellett egy cetlire leírta a Fleabag címét. Rögtön lecsaptam rá, mert ez a történet néhány éve meghatározó élmény volt számomra és a saját írói stílusom alakulására is hatással volt. Először sorozat, majd monodráma, végül pedig előadás-felvétel formájában találkoztam vele, és azonnal a kedvenceim közé került.

Szalánczi Ágota a felolvasóesten. Fotó: Jóri András
Mennyire nehéz a szöveg? Elég távol áll az irodalmi angoltól.
Valóban nem irodalmi angol. Ez egyrészt jó, hiszen azt az angol szövegkörnyezetet vagy szövegstílust képviseli, amit egyébként, a mindennapokban gyakrabban fogad be az ember, mint az irodalmi nyelvet. Filmekben, sorozatokban folyamatosan ezt halljuk. Másrészt amellett, hogy olvasva pontosan értettem, hogy mi mit jelent, nagyon nehéz volt ezt mai magyar kontextusba helyezni. Kihívás volt, hogy megtaláljam a szöveg humorát és lüktetését egy másik nyelven. Azt gondolom, egy monodrámánál ez különösen nehéz; végig fenn kell tartani a néző figyelmét, miközben „csak” ugyanaz az egy ember beszél. Ehhez muszáj ezeket a ritmusváltásokat – ha nem is ugyanúgy, mint az angolban, de – megtartani. Azt hiszem, a humorát elkaptam, de nem elégszem meg ezzel; a februári felolvasáson igazi színházi hatást szeretnék elérni vele.
A rendezővel ráéreztetek a közös munkára?
Nagyon fontos volt számomra, hogy nő rendezze, mert ez egy igazán női dráma. Szentgyörgyi Zselykével, a rendezővel még beszéltünk is róla, hogy ehhez egy férfi biztos, hogy egészen máshogy nyúlna. Van a szövegnek egyfajta abszurd szexizmusa, ami durva és könnyen félreérthető. A kezdetektől rizikós, mert öngyűlölő, nőgyűlölő, saját magát kiforgató előadás is készülhet belőle. Szerencsére nem így lett; nagyon gyorsan ráéreztünk egymás látásmódjára.

Részlet a Fleabag előadásból. Fotó: Jóri András
Ugyanilyen könnyen dolgoztatok együtt a fordítókkal is?
Nagyon sokat segített, hogy gyorsan dolgoztak, így biztos alapom volt a saját fordításomhoz. Jó volt, hogy folyamatosan ellenőrizni tudtam, hogy a nálam az angol nyelvhez jobban értő elméleti szakemberek hogyan fordítanak egy bonyolultabb mondatszerkezetet, szóösszetételt, vagy mondást. Az például nagyon érdekes volt, amikor a cím kérdésével kezdtünk el foglalkozni – ez azóta is komoly fejtörést okoz. Ők egy fél délelőttön keresztül küldték nekem a szócikkeket különböző szinonimákról, de még mindig keressük a tökéletes megoldást. Ez, ahogy a felolvasóesten is említettem, azért nehéz, mert a „fleabag” szó önmagában nemtelen az angolban. Ennek ellenére minden, ami elsőre eszünkbe jutott magyarul, valamilyen módon a nőiséggel, sőt a prostitúcióval áll kapcsolatban. Szóba sem kerülhet a tükörfordítás; szeretném, ha már a címben is lenne tartalmi kapcsolat a drámával. Februárra megszületik, ez biztos.
A nemrégiben elhunyt magyar színházi világ egyik kiemelkedő alakja, az SZFE oktatója, Kálloy Molnár Péter tiszteletére ”Mennyország utca 6.” címmel nemes célt támogató kivételes eseményt rendeznek, amely rendhagyó művészi és közösségi összefogásra épül.
Hamarosan életre kel a fővárosi színházak kulisszák mögötti világa. Március 21-én ismét megnyitják kapuikat a fővárosi színházak a Budapesti Színházak Éjszakáján, amelyhez idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem is csatlakozik. A látogatók két helyszínen rendhagyó előadásokkal, nyilvános próbákkal és fiatal alkotók legfrissebb munkáival is találkozhatnak.
Hogyan válik a ló a kaszkadőr legnagyobb szövetségesévé? Lezsák Levente bemutatta a natural horsemanship módszert, amely a ló természetes viselkedésére és ösztöneire építve alakítja ki a bizalmat és az együttműködést.
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.

