Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében először mutatták be magyarul kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit. Az idáig vezető útról a projektben résztvevő negyedéves dramaturghallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
Szalánczi Ágota Phoebe-Waller Bridge Fleabag című drámáján dolgozott az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének két hallgatója – Fedor Fanni és Kézér Bernadett – közreműködésével.
Monoki Luca rövid prezentációban ismertette Phoebe-Waller Bridge munkásságát. Fotó: Jóri András
Hogyan találtál a dramaturg szakra?
Tizenkét éves koromtól tudtam, hogy valamilyen módon színházzal szeretnék foglalkozni. Jártam diákszínjátszóra is, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a színjátszás örömén túl mélyebben érdekel egy színházi alkotás előkészítése, azon belül is a szöveg – és az, hogyan alakul át egy próbafolyamat során. Magával az írással korábbra nyúlik vissza a kapcsolatom: egyke vagyok, hamar megtanultam egyedül elfoglalni magamat. Történeteket találtam ki, amiket a szüleimnek diktáltam le, aztán illusztráltam őket. Idővel a színjátszón a már létező darabok bemutatásáról áttértünk saját szövegek vagy átdolgozások készítésére; ez a műhelymunka mindig nagyon tetszett nekem. Szép lassan kiderült számomra, hogy ezzel foglalkozik a dramaturg.
Az Első hangon felolvasóestjére mi alapján választottad ki a szöveget?
Azt hiszem, a választással nekem volt a legegyszerűbb dolgom az összes osztálytársam közül. Az előző félév végén az oktatónk, Gleason-Nagy Natália behozott nekünk angol nyelvű drámaköteteket azért, hogy mindenki vigyen haza egyet a nyárra és keressünk anyagot. Ezek mellett egy cetlire leírta a Fleabag címét. Rögtön lecsaptam rá, mert ez a történet néhány éve meghatározó élmény volt számomra és a saját írói stílusom alakulására is hatással volt. Először sorozat, majd monodráma, végül pedig előadás-felvétel formájában találkoztam vele, és azonnal a kedvenceim közé került.
Szalánczi Ágota a felolvasóesten. Fotó: Jóri András
Mennyire nehéz a szöveg? Elég távol áll az irodalmi angoltól.
Valóban nem irodalmi angol. Ez egyrészt jó, hiszen azt az angol szövegkörnyezetet vagy szövegstílust képviseli, amit egyébként, a mindennapokban gyakrabban fogad be az ember, mint az irodalmi nyelvet. Filmekben, sorozatokban folyamatosan ezt halljuk. Másrészt amellett, hogy olvasva pontosan értettem, hogy mi mit jelent, nagyon nehéz volt ezt mai magyar kontextusba helyezni. Kihívás volt, hogy megtaláljam a szöveg humorát és lüktetését egy másik nyelven. Azt gondolom, egy monodrámánál ez különösen nehéz; végig fenn kell tartani a néző figyelmét, miközben „csak” ugyanaz az egy ember beszél. Ehhez muszáj ezeket a ritmusváltásokat – ha nem is ugyanúgy, mint az angolban, de – megtartani. Azt hiszem, a humorát elkaptam, de nem elégszem meg ezzel; a februári felolvasáson igazi színházi hatást szeretnék elérni vele.
A rendezővel ráéreztetek a közös munkára?
Nagyon fontos volt számomra, hogy nő rendezze, mert ez egy igazán női dráma. Szentgyörgyi Zselykével, a rendezővel még beszéltünk is róla, hogy ehhez egy férfi biztos, hogy egészen máshogy nyúlna. Van a szövegnek egyfajta abszurd szexizmusa, ami durva és könnyen félreérthető. A kezdetektől rizikós, mert öngyűlölő, nőgyűlölő, saját magát kiforgató előadás is készülhet belőle. Szerencsére nem így lett; nagyon gyorsan ráéreztünk egymás látásmódjára.
Részlet a Fleabag előadásból. Fotó: Jóri András
Ugyanilyen könnyen dolgoztatok együtt a fordítókkal is?
Nagyon sokat segített, hogy gyorsan dolgoztak, így biztos alapom volt a saját fordításomhoz. Jó volt, hogy folyamatosan ellenőrizni tudtam, hogy a nálam az angol nyelvhez jobban értő elméleti szakemberek hogyan fordítanak egy bonyolultabb mondatszerkezetet, szóösszetételt, vagy mondást. Az például nagyon érdekes volt, amikor a cím kérdésével kezdtünk el foglalkozni – ez azóta is komoly fejtörést okoz. Ők egy fél délelőttön keresztül küldték nekem a szócikkeket különböző szinonimákról, de még mindig keressük a tökéletes megoldást. Ez, ahogy a felolvasóesten is említettem, azért nehéz, mert a „fleabag” szó önmagában nemtelen az angolban. Ennek ellenére minden, ami elsőre eszünkbe jutott magyarul, valamilyen módon a nőiséggel, sőt a prostitúcióval áll kapcsolatban. Szóba sem kerülhet a tükörfordítás; szeretném, ha már a címben is lenne tartalmi kapcsolat a drámával. Februárra megszületik, ez biztos.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Franco Nero érkezett Magyarországra az SZFE osztályvezető oktatója, Oberfrank Pál által vezetett Veszprémi Petőfi Színház meghívására. Az olasz világsztár élete során eddig 250 filmben vállalt szerepet, melyeknek műfaji sokszínűsége elképesztő: az alkotások között ugyanúgy vannak művészfilmek, mint politikai krimik, spagetti-westernek és történelmi tablók. Az életmű ez utóbbi kategóriába sorolható darabjai közül ráadásul a legjelentősebbek közé tartozik a magyar Julianus barát, a Honfoglalás és a Sacra Corona is. Franco Nero volt már magyar, lengyel és orosz; több mint harminc eltérő nemzet hőseit keltette életre a filmvásznon.
Ács Vanessza, az SZFE harmadéves televíziós műsorszerkesztő hallgatója a Pannónia Ösztöndíjprogram keretén belül két hónapot töltött egy különleges szigeten, ahol mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött.
Az Országos Színházi Találkozó, amely a magyar színházi élet egyik legfontosabb ünnepe, idén is sokszínű és izgalmas előadásokkal várja a közönséget. A találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem is képviselteti magát. Június 12-én a Spoon River-i holtak, június 16-án pedig a Parasztopera látható majd az OSZT Off programjában.
„Egyszerűen nem vesszük észre, hogy a múlt mennyire körbelengi ezt az országot és nem tudjuk elengedni, nem tudunk továbblépni. Fel kell ismernünk, hogy vannak olyan dolgok, amikről beszélnünk kell” – ötödéves fizikai színházrendező hallgatónk, Regős Simon nem félt családja legintimebb történeteit színre vinni, egyfajta korlenyomatot is adva a második világháború utáni évtizedekről. A Hisztéria üzenőfüzete-t még júniusban is elcsíphetjük a Bethlen Téri Színházban.
Domokos Éva Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművészhallgatója egy különleges lehetőséggel indította pályáját: szerepet kapott a nagy sikerű Pokoli rokonok című sorozatban. Az egyetemi kurzustól a castingon át a forgatás élményeiig, majd a színházi és filmes felkérésekig tartó út nemcsak szakmai áttörést hozott számára, hanem önismereti fordulóponttá is vált.