A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Nemzeti Filmintézet filmklubja különleges vetítést tartott az Uránia Filmszínházban. Ternovszky Béla 1986-os kultikus animációs filmjét, a Macskafogót mutatták be. A következő filmkub február 22-én lesz, amikor is a Kojot négy lelke (2023) című filmet nézhetik meg az érdeklődők.
Nem véletlenül viseli a mai napig a filmszínház nevet az Uránia, hiszen a színházi közeg ódon pompája találkozik a mozi varázsával. Kevés ilyen hely maradt, pláne olyan, amit ilyen szépen felújítottak – ez a nagybetűs moziélmény. Az alagsorban található Csortos teremben hamar telt ház lett. Az NFI filmklubjának vetítésén elsősorban a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai vettek részt. Voltak tanárok, kísérők, moderátorok is, majd elhaltak a fények, megremegett a hangrendszer mélynyomója és elindult a szélesvásznú varázslat. A Macskafogót bemutathatnánk, de talán nem kell, hiszen 1986 óta az egyik legismertebb magyar animációs film. Egy hatalmas alkotógeneráció legnagyobbjai dolgoztak rajta, hiszen a jó filmhez dukál az ízes szinkron és a profi animátori munka. Benedek Miklós és Haumann Péter halála után keserédes hallgatni Fritz Teufel és Safranek párbeszédeit, amelyek ma is ugyanolyan ikonikusak, mint 38 évvel ezelőtt. Érdekes, hogy egy olyan generáció figyeli a mozivásznon ezeket a jeleneteket, amelynek zöme nem Vukon vagy Mézga családon nőtt fel, mégis hangos nevetésben tör ki egy-egy sor hallatán.
Csupán másfél óra a film, de a zenéi és a története magával ragadja az embert, elveszti idő- és térérzékét. Épp ezért is volt szokatlan élmény most a vetítés utáni beszélgetés, ahol nem más volt a vendég, mint a Macskafogó rendezője, Ternovszky Béla. Érződött, hogy a közönség lassan ocsúdik fel a film hatása alól, de az alkotó történetei, anekdotái hamar magával ragadták a nézőket. Ternovszky Béla kicsit olyan, mint valamelyik történetének figurája. Ritkán találkozni hozzá hasonló emberrel, akiben egyszerre megvan a könnyed, barátságos humor és a karakán, határozott, keretes világlátás. Utóbbi az ars poeticájában köszön vissza, amely egyszerűnek hangzik, de sok alkotó számára nehezen emészthető:
AZ ANIMÁCIÓS MŰVÉSZ NEM AZÉRT VAN, HOGY CSUPÁN MAGÁNAK ALKOSSON. A KÖZÖNSÉGRE IS FIGYELNIE KELL.
Ez nem könnyű feladat, de annál fontosabb, hiszen amikor az ember a saját művére tekint, meg kell próbálnia olyan szemmel vizsgálni, mintha a közönség soraiból nézné. Nem szabad hagynia, hogy a művészi „lila köd” befolyásolja a józanságát. A rendező szerint semmilyen filmfesztiválon szerzett díj sem garancia arra, hogy a közönség szeretni fogja az alkotást, elsősorban a nézői visszajelzés a fontos – amikor a Macskafogó a mozikba került, ő is vett rá jegyet és beült a nézők közé.
A rendező szerint nem elég a jó ötlet és a tehetség, szükséges a dolgok szerencsés együttállása is egy ekkora produkció kivitelezéséhez. Ők például nem kaptak állami támogatást, de nem is gátolták őket a munkában. Ekkor jelent meg egy külföldre elszármazott, olajban utazó magyar mecénás, aki éppen olyan művészeti projektet keresett, amelyet támogathat. Vérbeli üzletemberként fontos volt számára, hogy a projekt megtérülhessen és legyen benne nemzetközi potenciál.
Beszállt a klasszikus zene finanszírozásába, de mást is keresett. Majdnem a pécsi balettre esett a választás, de Ternovszkyék „szerencséjére” azt túl messzinek találta, így döntött az animáció mellett. El is indult a folyamat, de azért a külföldi befektető némileg beleszólt. A filmrendező szerint a két ötlet, ami hozzá köthető: Cathy, a kiscica karaktere – mert hát amerikai mintára a gyerek és a kutya mindenbe jó –, aki megmutatta, hogy nem minden macska gonosz, illetve az, hogy halál és vér direkt módon sehol sem látható. Ezután nem sokkal eltűnt a befektető, ami a kreatív folyamatok szempontjából jó volt, de idővel a pénz is elapadt és ez komoly gondot jelentett. A film már nem volt messze attól, hogy elkészüljön, a meglévő jelenetsorok alapján pedig sikerült hazai támogatást szerezni, így végül be tudták fejezni. Ternovszky Béla szerint addig, amíg csak az alkotók, a barátok meg a család látja a filmet, még nem biztos a siker – a pozitív vélemények ellenére sem. A munkafolyamat során számára az egyik legjobb visszacsatolás az volt, amikor a zenét vették fel a jelenetekhez. Nem telt sok időbe, és számos olyan ember is összegyűlt a stúdióban, akik nem az ő „brancsukból” voltak: külső, szűz szemek.
A rendező jó pár történetet elmesélt, többek között azt, hogy miként vált belőle animációs művész, mi a jelentősége az előszinkronizálásnak – amikor az animációs film előtt veszik fel a színészek közötti dialógokat –, vagy épp mit gondol
A MAGYAR ANIMÁCIÓ JELENÉRŐL, JÖVŐJÉRŐL.
Noha az eseményen nem csupán a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói vettek részt, jó néhány témakör elsősorban nekik szólt. Ezek közül is talán kettőt érdemes leginkább kiemelni. Az egyik a már korábban említett ars poetica, a közönség megszólítása, a másik pedig Ternovszky Béla munkásságának kezdeti évei. Utóbbi remek példa, hiszen nem mindig lesz mindenből szerelem első találkozásra, és így volt ez közte és az animáció között is. A rendező, aki korábban festészettel foglalkozott, távolinak érezte új feladatát. Ahhoz képest, hogy olajjal aktot festettünk, nem tűnt túl vonzónak – mesélte Ternovszky Béla, visszaemlékezve, milyen volt az első figuráit megrajzolni. Tűhegyű eszközzel, egy vonallal kellett precíz munkát végezni, ezt pedig számtalanszor megismételni. Sokszor azért is kaptak a fejükre, ha a nyári melegben ujjlenyomatot hagytak a papíron.
Noha javított a munkamorálon a jó fizetés, a csinos hölgyek, a színészek szórakoztató történetei és társasága, de igazán akkor esett szerelembe a szakmával, amikor először látta a karaktereit megmozdulni. Ahogy a halott kép megelevenedik, ahogy
AZ ANIMÁCIÓVAL AZ EMBER „LELKET LEHEL AZ ÁLLÓ RAJZBA”, AZ SZÁMÁRA MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNY VOLT.
A rendező számos alkotásban és produkcióban vett részt az évek során, nevéhez kötődik Pumukli és Doktor Bubó karaktere, vagy a Dióbél királyfi és a Mézga család. Jelenleg a Nemzeti Filmintézet döntőbizottságának tagja, a támogatások odaítélésében vesz részt, szabadidejében pedig két hobbijának, a tenisznek és a lovaglásnak él.
Úgy véli, az animáció technikai oldalon sokat fejlődött, s noha évekkel ezelőtt úgy vélte, hogy a magyar animáció halott, mára már bizakodó. Lát olyan művészeket, akiknek az ötleteiben vannak lehetőségek. A közönség kérdésére elmondta, „egymilliós kérdés”, hogy a jövőben születnek-e még olyan kultikus, időtálló alkotások a magyar animáció világában, mint a Vuk vagy a Macskafogó, de a lehetőség adott.
Forrás: index.hu
A fennállásának 160. évfordulóját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 2025. július 15-én tartotta tanévzáróval egybekötött diplomaátadó ünnepségét az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A kiemelkedően sikeres 2024/2025-ös tanév végén 185 hallgató fejezte be tanulmányait és szerzett diplomát, nyolc doktorandusz DLA fokozatot kapott, ketten pedig habilitációs oklevelet szereztek.
Aki látta a Mozgókép Fesztivál díjátadóit, bizonyára feltűnt neki a látványos, ledes színpadi háttér. A pazar vizuális világ Oravecz Adrienn, az SZFE látványtervező MA szakos hallgatójának kreativitását dicséri. Vele beszélgettünk a tervezési folyamatról, a stílusválasztás indokairól és a megvalósítás kihívásairól.
2025-ben ismét a Soproni Egyetem adott otthont a Nemzetközi Színházi Műhelynek. A zárónapon, július 8-án az egyetem botanikus kertjének hat különböző pontján mutatták be a hallgatók azokat a Shakespeare Rómeó és Júliája által inspirált rövid színpadi performanszokat, melyeken a hét során dolgoztak.
Ismét meghirdeti nagy sikerű tehetséggondozó programját a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány. A kiválasztott fiatalok Magyarország legnagyobb médiavállalatánál építhetik karrierjüket, legendák nyomdokaiba léphetnek és nemzetközi, valamint világesemények részesévé válhatnak. Televíziós és rádiós műsorkészítésben, sportújságírásban, valamint az online területen is kipróbálhatják magukat, de választhatják a műszaki területet is. Fejlődésüket elismert médiaszakemberek mentorként segítik. A közmédia augusztus 8-ig várja a jelentkezéseket.
Újabb jelentős mérföldkőhöz ért a Színház-és Filmművészeti Egyetem. Lezárult az első hallgatók képzése a second unit rendező szakon a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben. Az egy éves, intenzív mesterkurzus a Balázs Béla-díjas operatőr, Gulyás Buda, illetve az idén Magyar Mozgókép Életműdíjjal kitüntetett kaszkadőrszakértő, Piroch Gábor szakmai irányításával tavaly indult el. A Magyarországon, de a régióban is egyedülállónak minősülő képzésre sokszoros túljelentkezés mellett kilenc fiatalt vettek fel, akik idén szeptemberben mutatják be vizsga- és diplomafilmjeiket.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Soproni Egyetem és a Nemzeti Színház 2025. július 1–9. között közösen rendezi meg a Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron 2025 című programot. Az immár második alkalommal megvalósuló, intenzív nyári alkotótáborban magyar és külföldi színművészhallgatók, valamint rangos hazai és nemzetközi oktatók, rendezők dolgoznak együtt a Soproni Egyetem kampuszán. A megnyitót július 2-án tartották a Ligneum Rendezvényházban.
Három generáció, három női sors, egy mélyreható családi örökség. Hevesi Fanni, az SZFE fizikai színházi rendező és koreográfus osztályának végzős hallgatója, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című formailag rendhagyó, mégis megrázó erejű darabját állította színpadra. Az előadás fókuszában a több generáción átívelő traumák és a női identitás állnak – egy olyan színházi világban, ahol a női történetek gyakran háttérbe szorulnak. A rendezővel a koncepció születéséről, a színészi munkáról és a hallgatás örökségéről beszélgettünk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem – együttműködésben a Nemzeti Színházzal és a Soproni Egyetemmel – 2025 nyarán ismét megrendezi nagysikerű nemzetközi alkotótáborát, amely idén Nemzetközi Színházi Műhely – Sopron, 2025 címmel várja a résztvevőket.