Kamarakiállítás nyílt Tompos Kátya emlékére a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A tárlat a tavaly 41 évesen elhunyt színésznő tragikusan rövidre szabott színházi pályafutását idézi fel ritkán látott mozgóképek, fényképek és relikviák segítségével.
Tompos Kátya 2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Generációjának egyik legtehetségesebb tagjaként már egyetemi hallgatóként feltűnt Kecskeméten és Zalaegerszegen. Pályafutását a József Attila Színházban kezdte, majd játszott a Bárka Színházban, a Nemzeti Színházban, később a Madách Színházban és a Centrál Színházban, de többször szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékokon is.
Bár Kerényi Imre operett–musical osztályában szerzett diplomát, a rendezők mégsem úgy tekintettek rá, mint a kiválóan éneklő, ideális naivára. Művészi sokszínűségének, jellemábrázoló tehetségének, természetes játékának köszönhetően sokféle feladatot kapott.
Nagy sikerű zenés színjátékok mellett görög tragédiában, Shakespeare-darabokban, klasszicista francia drámában és kortárs szerzők műveiben is szerepelt.
2014-ben a Nemzeti Színház lapjában megjelent interjúban elmondta, hogy mindig műfajokban gondolkodott, és úgy érezte, hogy egy kevésbé rangosnak tartott műfajban is lehet művészként színvonalasat alkotni „Élveztem, hogy eltérő rendezői, színészi gondolkodásmódokat ismerhettem meg, jó érzés volt ennyi helyen dolgozni” – mondta.
Az emlékezetes alakításairól készült fényképek és ritkán látott mozgóképfelvételek mellett olyan relikviái is láthatók a Bajor Gizi Múzeum kiállításán, mint a 2013-ban a Nemzeti Színházban bemutatott Johanna a máglyán című Claudel–Honegger-oratórium ikonikus kardja, amely a megváltás lehetőségét képviseli az előadás metaforikus színházi formanyelvében.
A kiállító tér szűkössége miatt a színésznő sztárképei a vetítővásznon tűnnek fel néhány ritkán látható mozgóképfelvétel mellett, míg a színházi – és filmszerepeinek listáját QR-kódok segítségével olvashatják el az érdeklődők.
A kiállítást Szőcs Artur színész, rendező nyitotta meg.
A tárlat megnyitójának másnapján Tompos Kátya emlékére egy különleges emlékesttel készült a Tompos Kátya Alapítvány a MüPában. Az eseményen először adták át a Tompos Kátya-díjat, a koncert bevételét pedig a színésznőéhez hasonló, súlyos betegek gyógyítására szánták.
Az elismerést most először Kiss Diána Magdolna, a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja kapta. A színésznő a nézőknek többek közt a Munkaügyek című televíziós vígjátéksorozatból lehet ismerős, a munkaügyi hivatal új, érdes stílusú HR-esét alakította. 2007-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, zenés színészként.
A Tompos Kátya-emlékkiállítás 2025. szeptember 28-ig, szerdától vasárnapig látogatható a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.