Egyetemünk ismét egy nemzetközi rangú alkotót látott vendégül: Valère Novarina, a kortárs francia színház meghatározó írója, rendezője és képzőművésze érkezett hozzánk a Doktori Iskola szervezésében. A látogatás során előadás, többnapos, zártkörű workshop és a Nemzeti Színházban bemutatott, zenével és filmetűdökkel kísért felolvasószínházi performansz keretében találkozhatott vele a szakmai közönség és a hallgatóság.
A program egy beszélgetéssel indult az SZFE Vas utcai épületében, ahol Novarina kettős – színházi és képzőművészeti – életművéről osztotta meg gondolatait a közönséggel. A rendezvény betekintést adott abba az összetett alkotói világba, amely a szóval, a testtel és a képpel egyaránt filozofikus mélységekben dolgozik.

A beszélgetés résztvevői Rideg Zsófia, Sepsi Enikő, Valère Novarina, Adélaïde Pralon és Virgile Novarina voltak.
Novarina életműve egyre ismertebb hazánkban: 2009-től kezdődően Debrecenben, Budapesten és a párizsi Odéonban is játszották a rendezésében megvalósult magyar nyelvű előadásokat. Fordításkötetek, konferenciák, monográfiák és felolvasószínházak kísérték az előadásokat itthon és külföldön.
A művész látogatása során intenzív, zártkörű workshopra is sor került, amelyet Novarina rendezőasszisztensével, Adélaïde Pralonnal közösen vezetett. Az Utazás az emberen kívülre című műhelymunka az egyetem különböző szakjain tanuló hallgatók – a másodéves prózai színművész- és rendezőosztály, a harmadéves dramaturgok, valamint az elsőéves filmrendezők – közös munkájára épült. A felkészülés során a hallgatók több Novarina-darabot is megtekintettek, majd a felkészítő tanárok; Sepsi Enikő, Ilja Bocsarnikovsz és Pacskovszky József segítségével Novarina öt kiválasztott szövegéből zenés és filmes etűdök készültek.

A workshop nyitányaként Valère Novarina egy Louis de Funès jelenetet vetített le hallgatóinknak.
Az etűdök stílusukban is eltértek: volt, aki a szövegek abszurd humorára épített, másokat azok elidegenítő hatása ragadott meg, és akadt olyan alkotás is, amely inkább a művészi lét általános kérdéseire fókuszált. A filmrendező hallgatók által készített rövidfilmek szöveg nélkül, vizuális eszközökkel reflektáltak Novarina világára. Pacskovszky József kifejezetten arra kérte a hallgatókat, hogy filmjeikben egyáltalán ne szerepeljenek szavak. A filmek koncepcióját a színészhallgatókkal közösen alakították ki, így jött létre az a közös nyelv, amely egyszerre kapcsolódott a szerző gondolatvilágához és a hallgatók saját alkotói reflexióihoz.
Az etűdök egy részét másnap a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében a színművész hallgatók közreműködésével készült felolvasószínházi előadás keretében mutatták be, az idei MITEM programjának részeként.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A felolvasószínházi előadáson Novarina szövegei elevenedtek meg: a Képzeletbeli operett, Imígyen szóla Louis de Funès (ford. Rideg Zsófia), Törékeny hajlék, Gondolatalakok, Ismeretlen tett, és az Érthetetlen anyanyelv (ford. Sepsi Enikő) részletei hangzottak el, illetve jelentek meg vizuálisan is. A felolvasás témája a halálból az életbe vezető húsvéti átmenet, az ember és a színész utazása volt (ön)magán kívülre. A zenés performanszban közreműködött Ráckevei Anna, Varga József, valamint harmonikán Szász Szabolcs. A felolvasás rendezését Valère Novarina irányította, dramaturgként Sepsi Enikő dolgozott az anyagon, aki egyúttal a program egészének szellemi és szervezeti keretét is összefogta.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Az este zárásaként a résztvevők – hallgatók és alkotótársak – köszöntötték a születésnapját május 4-én ünneplő Valère Novarinát. A találkozás bensőséges pillanata méltó lezárása volt annak a többnapos programnak, amely nemcsak egy kivételes életművet hozott közelebb az SZFE közösségéhez, hanem lehetőséget is adott arra, hogy a hallgatók saját színházi, filmes és filozófiai nyelvükön kapcsolódjanak Novarina sajátos alkotói világához.
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.

