Vilmányi Benett: “Paradicsomi állapot egy színművész osztállyal együtt dolgozni”

Hegedüs Kata
2023 október 25., szerda 15:00.

Vilmányi Benett szeptemberben mutatta be Színész, szegény című előadását a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amit kifejezetten Zsótér Sándor által vezetett ötödéves prózai színművész osztályra írt-rendezett. Benett őszintén mesélt színházi élményeiről és az osztállyal való közös munkáról.

Ez az első rendezésed az SZFE-n, hogy jött a lehetőség? 

Korábbról ismertem a Zsótér Sándor vezette osztályt, még első- és másodéves korukban tartottam nekik kurzust. Körülbelül három évvel ezelőtt írtam meg ezt a szöveget, kifejezetten erre az osztályra, az akkori tíz főre. Aztán egy évvel ezelőtt azzal a kéréssel fordultam Sándorhoz, hogy tegye lehetővé, hogy az osztályával dolgozzam. Az én fejemben akkor még két, már beérkezett színész mellé szerettem volna az osztályt untermannokként, de Zsótér tanár úr kérésére készítettem egy újabb szövegkönyvet, amiben a fókusz kizárólag a hallgatókra irányult. Úgy döntöttem, hogy ebbe a verzióba beleteszem az én SZFE-s élményeimet és a színművész osztályban való tapasztalataimat is. Biztos voltam benne, hogy nagyon hasonló élményeik vannak nekik is erről az öt évről. Ezzel egészítettem ki ezt a bohózati alaphelyzetet. Örülök, hogy így alakult ennek a darabnak a sorsa. 

 

Mennyire alapszik a darab személyes élményeken, honnan jött az inspiráció? 

Sajnos kevés időnk volt a próbára, így improvizáció és új ötletek helyett inkább az előre megírt szöveget helyeztük előtérbe. Az egyetemre vonatkozó mondatok a saját emlékeim. Csúnyán szólva a szájukba adtam a gondolataimat, de ügyeltem rá, hogy az egyéni hangjukra fordítsák le ezeket a megszólalásokat. Szerettem volna, hogy a darabból visszaköszönjön – és itt most kifejezetten az előadás végéről van szó – az, hogy mit is jelent egy színészosztályban élni. Természetesen ilyenkor a modellváltás előtti időszakra gondolok, arról van tapasztalatom, az ugyanis világos, hogy ez az iskola, nem az az iskola. 

A darab utolsó felvonásában, a zenéjé a főszerep. Nézőként én a sokszínű útkeresést és a változások folyamatos kihívásait éreztem az osztályon, mi volt a rendezői koncepció? 

Olyan pop slágereket válogattam, amik mind valamiféle kulturális precedenst reprezentálnak. Miley Cyrus az ál-reality gyereksztárságából kiváló Insta-szexszimbólum perszónája, vagy éppen Aaron Smith dala, aminek videoklipjében Steven Tyler a saját lányát prostituálja. Nagyon asszociatív és dadaista ez az epizód, és nem vágyom arra, hogy a nézők verbalizálni tudják a benyomásaikat ezzel kapcsolatban. Annyit mondhatok, hogy a dalok, amik elhangzanak, vagy a züllés mérföldkövei vagy egy érvényes és személyes kinyilatkoztatás, és nem véletlen, hogy melyik szereplő, melyik számot “énekli”. 

 

A Színész, szegény egy elég hangzatos cím, mi volt a szándékod vele? 

Az eddigi tapasztalataim alapján az idősödő színművész kollégáknak egyre kisebb szerepeket adnak, és elindul egy tudatos leépítés a színházak részéről. Ezzel beleültetik ezeket a művészeket egy békés termálvizes medencébe, amíg ők maguk is elhiszik, hogy nem képesek megcsinálni egy nagyobb feladatot. Van egy maradandó élményem, arról, hogy az egyik rendező megelégelte, hogy a kétmondatos szerepeket kapó idős színész tengődik. Adott neki egy kihívásokkal teli, cseppet sem kicsi vagy könnyű szerepet, amit végül maga adott vissza. Fájdalmas volt látni, hogy nem kapják meg a kollégák azt a türelmet és támogatást a színházak részéről ezekben a szituációkban, amit minden felebarátunkat megilletne. De nincs mit tenni: Színész, szegény. A cím utal a Grotowski-féle szegény színházra is, ami nem próbálta meg felvenni a versenyt a televízióval. 

Tudtál bármi tanácsot adni az osztálynak az ilyen helyzetekre? 

Annál jobb tanácsot nem tudok adni, mint hogy csinálunk egy előadást. Egy színdarabon való közös dolgozás során mélyebb megértésre tehetnek szert a hallgatók, ami nem mindig terjed ki az életük részleteire, például a nagyszüleikre vagy a születési helyükre. Inkább az interakciók során nyerhetnek bepillantást egymás személyiségeibe és lényébe, ami egy mélyebb kapcsolat létrehozásának alapja. Ha vannak mellettünk olyan emberek, akik ahelyett, hogy a nemlétező sebeinket nyalogatják, jóindulattal és őszintén rugdosnak az alkotás felé, meg vagyunk mentve. Egy darabig biztosan.

A monodrámád után ez volt az első nagy rendezésed, hogy élted meg?

Ahogy már említettem, ismertük egymást az osztállyal korábbról, így hamar megvolt az összhang, és nagyon őszintén el tudtam mondani nekik az elején, hogy ilyen rövid idő alatt, úgy lesz ebből előadás, ha odateszik magukat. Nem szerettem volna kellékeket használni, viszont a történet maga egy filmforgatást mutat be, így jeleztem, hogy az ő kreativitásukra és testtudatukra nagy szükség lesz. Paradicsomi állapot egy színművész osztállyal együtt dolgozni. Gimiseknek (Benett a K30 Erzsébetvárosi Művészeti Szakgimnáziumban és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tanít – szerk.)  még nem mer az ember komplex instrukciókat adni, mert nincs meg az az eszköz- és fogalomtár, amivel egy ötödéves színész már rendelkezik, és nem is a kifacsart, sokszor – érthető módon – kedvetlen, régóta praktizáló színészeket kell meggyőzni arról, hogy ez működni fog. Tökéletes köztes állapot. 

 

Milyen élmény volt a bemutató?

Őszintén alig emlékszem valamire, nagyon furcsa érzés, de még sok ilyen élményt szeretnék. A színészosztály egy olyan közeg és műhely egyben, amiben érdemes színházat csinálni. Ennek a közegnek a felbomlása közeleg az osztály számára, így ötödév végén. Ahogy elhagyták a teret a srácok, majd felcsendült a Mindig mindent, című dal én is elérzékenyültem.

 

Képek: Todoroff Lázár

Egyéb hírek

Interjú Csáki Benedekkel

Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.

Színészlegendák nyomában: múlt és jelen találkozása a színpadon – Interjú Pápai Erikával

Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.

Nagy siker a Fejes Szabolcs rendezésében bemutatott Liliom

Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.

Antifilozófusok az SZFE-n

A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.

„A színház komplexitása fogott meg” – Interjú Ferenczy-Nagy Boglárkával, az SZFE végzős hallgatójával

Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.

 

Nemzetközi turnéra indul Herczeg T. Tamás rendezése

Hét határon túli helyszínen mutatják be a közeljövőben a Békéscsabai Jókai Színház Idegenek és ismerősök című darabját, amelyet Zalán Tibor írt Munkácsy Mihály és Jókai Mór fiktív találkozásáról. A darabnak a rendező és egyben az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás személyén túl is számos közös vonatkozása van az egyetemmel.

Derzsi Mátyás rövidfilmje a Budapest Ritmo Filmnapokon

Április 4. és 5. között beszélgetések és lemezvásár kísérik a film és zene kapcsolatát megjelenítő Budapest Ritmo Filmnapokat a Toldi moziban. A szombati nap programjának részeként bemutatkozik majd tavaly végzett hallgatónk, Derzsi Mátyás Csókot kaptam az ördögtől című filmje is, a vetítést pedig szakmai kerekasztal-beszélgetés követi majd.

Állami kitüntetésben részesült mesteroktatónk és nemrég végzett hallgatónk is

Március 15-e alkalmából átadták a legmagasabb állami kitüntetéseket a Vigadóban. Egyetemünk mesteroktatója, Berzsenyi Krisztina és filmoperatőr-művész MA szakon nemrég végzett hallgatónk, Krulik Marcell is elismerésben részesült.

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020