A Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap alkalmából sajtódíjat kapott egyetemünk tavaly végzett hallgatója, a Heti Napló riportere, Berecz Péter Junior Prima díjas szerkesztő-riporter, rendező. Péter a Heti Napló Sváby Andrással című műsor szerkesztő-riportere, aki már szakmai gyakorlatát is az ATV-ben végezte.
Az Európa Tanács által kezdeményezett Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap első alkalommal 1996-ban, Genfben került megrendezésre. Magyarországon 2007 óta ünneplik együtt – szervre várók, szervátültetettek, donorok, donor hozzátartozók, orvosok, nővérek – a Szervdonáció és Transzplantáció Napját.
2020-tól „Média a szervátültetésért” díjat is átad ezen a napon a Transzplantációs Alapítvány olyan újságíróknak, akik munkájukkal a szervátültetés ügyét támogatják. Az idén az elismerést egykori hallgatónk, a Junior Prima díjas Berecz Péter, a Heti Napló riportere kapta. Péter már középiskolai tanulmányai alatt elkezdett ismerkedni a televíziózással. Később párhuzamos tanulmányokat folytatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a kommunikáció- és médiatudomány, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetemen televíziós műsorkészítő szakokon, ahol Kolosi Péter és Zilahy Tamás voltak az osztályvezetői.
Berecz Péter elismeréséhez nem kisebb név, mint Vitray Tamás írt laudációt:
„A mi emberünk (Berecz Péter) nagyon fiatal ember. Huszonnégy éves. Az általam látott művei, sokkal idősebbet sejtetnek. Sokkal érettebb és sokkal mélyebben gondolkodó, lényeglátó. Jól érti, érzi, hogy nem neki kell elérzékenyülnie, meghatódnia, ámulnia, gyönyörködnie, hanem mindezt kiváltania kell nézőiből. Tetszenek tudni, milyen kevesek képessége ez?! Filmje és általában téma választásai nyomán, gazdag érzelmi skálán visznek végig, de nem egyszer a józan megértetéssel vált ki belőlünk, nézőiből hatást. Kevés szóval, tiszta beszéddel szól, vagy – és ez megint nagy vívmány és ritka képesség – hallgat. Ez a mostani alkalom nem ad lehetőséget a példálózásra, elemzésre. Példákkal nem lehet megtámasztanom, bemutatnom, amiket tapasztaltam műveit figyelve, legfeljebb azt bizonygathatom, hogy fiatal kora ellenére, mennyire érett mestere szakmájának” – fogalmazott Vitray Tamás.
„Amikor egy riporter belekezd egy történet forgatásába, akkor nem arra gondol, hogy azt egyszer majd elismerik és abból egy díj lesz, viszont ilyenkor meg lehet egy kicsit állni és ünnepelni” – mondta az elismerésről Berecz Péter.
„Számomra a legfelemelőbb pillanat a díjátadó után következett. Egy hölgy könnyes szemmel jött oda hozzám, ő júniusban adta oda egyik veséjét férjének. Azt mondta, hogy ötször megnézte az erről szóló Heti Naplós filmemet és azután döntötte el, hogy megteszi ezt a lépést. Nekem ez volt az igazi díj.”
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.