Zöld Kakadu - színházrendező vizsga az SZFE-n
2024 február 15., csütörtök 15:00.
Molnár Kristóf harmadéves színházrendező hallgatóval beszélgettünk a Zöld Kakadu című vizsgaelőadásának próbáján. Az érdeklődők áprilisban tekinthetik meg az előadást.
Arthur Schnitzler: Zöld Kakadu
Hugo von Hofmannsthal „lelkünk színjátékának” nevezte a tudat és a tudatmélységek schnitzleri ábrázolását. Sigmund Freud, a lélekelemzés prófétája úgy vélekedett, hogy amit ő a tudomány eszközeivel felderített, azt Arthur Schnitzler a művészet eszközeivel tudja az olvasók és a nézők élményévé tenni. De hát Hofmannsthal is, Freud is személyes jó barátja volt a botránykeltő gégeorvosnak. Schnitzler ugyanis tekintélyes gégegyógyász volt, és egy időben az ideggyógyászatban, illetve az ezzel kapcsolatos lélektanban is elmerült – alighanem Freud hatására. Schnitzler útja úgy vezetett a meghökkenésektől az osztrák irodalom klasszikusaiig, hogy sokáig a felháborodás és az elragadtatás kereszttüzében emelkedett sikerek és zajos bukások között egyre magasabbra az irodalmi köztudatban. Legjobb, legszebb történelmi játéka A Zöld Kakadu című hosszú egyfelvonásos. Párizsban játszódik 1789. július 14-ének éjszakáján. A Zöld Kakadu egy párizsi lokál, valahol a Tér (más nevén Bastille) környékén. Aki idejár (főképp az elit, az arisztokrácia), azért teszi, hogy sehol másutt nem tapasztalható idegborzolásban, ínycsiklandozásban részesüljön. A Zöld Kakadu színészei ugyanis a felső tízezerrel kapcsolatos (vagy annak kárára elkövetett) brutális történeteket adnak itt elő, direktben, olykor rögtönzésszerűen, vakmerően, a színpadi jólneveltségre fittyet hányva. Szexuális bűncselekményt, tolvajlást, gyilkosságot… Alig lehet tudni, hogy mi a valóság és mi a játék; hiszen a művészeket alig lehet megkülönböztetni az alvilág szereplőitől. És játszódik mindez 1789. július 14-ének estéjén.
Interjú
Mikor és hol ismerkedtél meg a művel?
A Színházi Olimpia után Vidnyánszky Attila kiadta, hogy keressek egy egyfelvonásost és vonjam be a kaposvári osztályát. A nyár vége így darabkereséssel telt. Ez úgy zajlik, hogy beszélek Géza bátyámmal (Bodolay Géza), Szilágyi Bálint barátommal és alkotótársammal valamint édesanyámmal, aki magyartanár. Elolvastam többet, saját anyagaim közül is keresve, és végül a Bálint által ajánlott Schnitzler-mű győzött; egyszerűen kiragyogott a többi közül. Én nagyon szeretem Agatha Christie-t, annak a hangulatát is idézte, mégis egy modern és végtelenül izgalmas formában. Alig kellett húzni belőle valamit, annyira tökéletesen van megírva.
Mi a darab legfontosabb üzenete?
A legtöbb ember azt hiszi, ő majd meg fogja úszni. A Bastille ostromának estéjén, amely szimbolikus este lett, bár csak egy maroknyi embert szabadítottak ki, a nemesek a Zöld Kakaduban még mindig azt hiszik, nem lesz probléma. A valóság elől való menekülés, a ki nem mondott szavak, a felelősségvállalás hiánya korokon átívelő probléma. Az emberek azt hiszik, belemenekülhetünk különböző hazugságokba, függőségekbe, és nem igazán veszik észre, hogy a rossz az ajtónkon kopogtat. Felhívnám a figyelmet Lukács Ádám (Prospère) második jelenet elején elhangzott monológjára, melyet ő maga írt. Sok igazság van benne.
Miért érzed aktuálisnak ezt az 1900-as évek elején megjelent művet?
Körülvesz minket egy negatív energiákkal teli világ. A színházi szakmában is alig látok boldog alkotófolyamatot. Emellett háborúk vannak, valamint elég komoly népvándorlási hullám és társadalmi átalakulás. A Külügyi Intézetben is dolgoztam, ahol anno konkrét statisztikákat néztünk erről. A díszletben szereplő falak megmutatják, hogyan kúszik be az életünkbe sokkezű polipként a hatalom és az elnyomás, vagy annak egy szelete, szimbóluma, a Zöld Kakadu vendégei pedig szerepekbe, színjátszásba menekülnek, hogy ne kelljen mindezzel szembenézniük. A valóság játék, a játék valóság. Alvilági figurák és jakobinusok feszülnek a nemesekkel, s őket szolgálják ki jelenetekkel. A történet vége tanulságos és talán mutatnunk is kell egy kis reményt, hogy a francia forradalom és az ehhez hasonló események egy-egy lépést jelenthetnek előre, miközben a véráldozatokból tanulnunk kellene.
Hogy telt a próbaidőszak?
Azt gondolom én is és a teljes csapat is az utolsó csepp izzadságunkig dolgoztunk. 17 embert 5 különböző osztályból összeszervezni kihívás volt. Egészen lenyűgöző csapat jött össze; ha 5-en voltunk, akkor is hasznos munka zajlott. Nem véletlen: az elérhető kedvenceimet hívtam az egyetemekről, így egy elitcsapat jött létre. Olvasópróbával kezdtünk a Nemzetiben, ezt 2-3 hét elemzés követte, majd csapatépítő mozgásgyakorlatok Cserháti Gergely vezetésével. Ezután átköltöztünk az Eiffelbe, és előfordult, hogy egyszerre 3-4 termet vettünk igénybe: táncpróbák és énekórák is zajlottak. Végül elsején átköltöztünk az Ódry Padlásra és kinyitottuk a kapukat. Emellett Székely László és Tóth Kázmér újfent emberfeletti gesztusokkal segítettek, hogy le tudjam szűkíteni a különbséget egy nagyszínpadi előadáshoz képest. Azt gondolom, a díszlet szinte bárhol megállná a helyét, sőt a jelmez és a körülmények is adottak voltak a válogatottamnak.
Először rendeztél ilyen nagy apparátusú előadást. Mennyire volt nehéz feladat?
Egyelőre valahogy ezek a nagy feladatok találtak meg eddig is. A MOM Kulturális Központ nagyszínpada, az Eiffel, a nemzetis vizsgák, de akartam egy ennél is nagyobb szeletet szakítani. Ez már érezhetően a határaimat feszegette. Ebben benne volt a bukás lehetősége, de hiánypótlónak is tartottam, hogy összeverbuváljam a felsőbb éveseket és a kedvenceimet, hogy szívből dolgozzunk. Együtt dolgozott a HDG-, a Zsótér- és a Vidnyánszky-osztály, s még a külsősök és az első évfolyam is. Azt hiszem a végére egy valódi család lett őszinteséggel, bátorsággal, pozitív gondolatokkal, és a darabot is nyugodt szívvel helyezem a hallgatók kezébe – természetesen a felügyeletemmel. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy az életem legnehezebb próbaidőszaka volt, ennyi ember összeszervezése miatt. Ennyi ember, ennyi helyről soha nem szerepelt rendezővizsgában és azt éreztem, ha ezt össze lehet valahogy hozni, azzal magasra lehet tenni a lécet. Sokat nem aludtunk, maradjunk annyiban.
Milyen rendezői attitűddel dolgoztál? Inkább műhelymunka volt a színészhallgatókkal, vagy volt egy egyértelmű víziód, amit következetesen megvalósítottál?
Ha olyan színészeid vannak, mint Lukács Ádám, Bukovszky Orsi, Atlasz Barnabás, Rákos Olivér, Juniki Noémi, Pigler Emi, Major Irma, Kerék Benjámin, Bognár Bence, Puskás Balázs, Winkler Jakab Tamás és sorolhatnám végig. Nem kérdés, hogy irányokat mutatok, ugyanakkor hagyom, hogy ők is megtalálják a saját megoldásukat. Másrészről volt, akivel már másfél éve együtt akartam dolgozni és élveztem is kicsit – vagy inkább nagyon –, hogy most az én csapatomban vannak. Én mindenkivel leültem beszélni arról, hogy honnan hova tartunk, mindenkinek kielemeztük a karakterét, majd ezeket ők keltették életre a segítségünkkel. Vannak mozgások, amik katonás rendet igényelnek, de a többiben csak ajánlatokat teszek, és amennyiben a színész úgy dönt, hogy nem ért egyet a javaslattal, azt tiszteletben tartom – a lényeg csak az, hogy hozzon jobbat az előbbinél.
Ez az alkotói folyamat számomra több színésszel is hatalmas találkozás volt, mert elképesztően kreatív és tehetséges emberek, akik Magyarország bármely színházába megállnák a helyüket. Ha valaki nem hiszi el, nézzék meg az előadást, vagy bármelyik másik előadásukat. Lukács Ádám volt az, aki szinte az elsőtől az utolsó próbáig velem volt és zárásig beszélgettünk a díszletben. Igazi csapatkapitányként állt helyt, de véleményem szerint Atlasz Barna is tud mutatni valami újat és nagyon fontosat magából. Orsi márkinéje, Rákos Olivér hercege, Puskás Balázs csavargója is eddig nagy kedvenc, de amit Noémi is mutatott a próbaidőszakban az lenyűgöző. Fontos, hogy a továbbiakban is megtartsák ezt a koncentrációt és akkor nem lehet nagy baj. Én egy dologgal tartozom nekik, ahogy az olvasópróbát is kezdtem: egy nagy köszönömmel, amiért ez létrejöhetett.
Egyéb hírek
Közösségi emléknappal tisztelegnek Kálloy Molnár Péter előtt
A nemrégiben elhunyt magyar színházi világ egyik kiemelkedő alakja, az SZFE oktatója, Kálloy Molnár Péter tiszteletére ”Mennyország utca 6.” címmel nemes célt támogató kivételes eseményt rendeznek, amely rendhagyó művészi és közösségi összefogásra épül.
Az SZFE három előadással is részt vesz a Budapesti Színházak Éjszakáján
Hamarosan életre kel a fővárosi színházak kulisszák mögötti világa. Március 21-én ismét megnyitják kapuikat a fővárosi színházak a Budapesti Színházak Éjszakáján, amelyhez idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem is csatlakozik. A látogatók két helyszínen rendhagyó előadásokkal, nyilvános próbákkal és fiatal alkotók legfrissebb munkáival is találkozhatnak.
Kulisszatitkok a kaszkadőr szakmából – Lezsák Levente az Alkotóműhelyek Hetén
Hogyan válik a ló a kaszkadőr legnagyobb szövetségesévé? Lezsák Levente bemutatta a natural horsemanship módszert, amely a ló természetes viselkedésére és ösztöneire építve alakítja ki a bizalmat és az együttműködést.
Alkotásból érték, ötletből jövő
Wild Mónika, az SZFE Karrieriroda vezetője olyan perspektívát nyitott meg, amely a pályakezdő fiatal alkotók gondolkodásmódját alapvetően változtathatja meg. Nem az volt a kérdés, hogy a hallgatók tehetségesek-e, hanem az: hogyan tudják a nehéz kulturális munkaerőpiacon kreatív és professzionális módon láttatni magukat.
Útkeresés és lehetőségek a művészeti pályán – karriertanácsadás az Alkotóműhelyek Hetén
Milyen a művészeti pálya ma Magyarországon? Milyen munkavállalási lehetőségek vannak? Hogy lehet elindítani egy vállalkozást? Milyen módon lehet ösztöndíjat szerezni egy STARTUP elindításához? – többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ az Alkotóműhelyek Hetén.
„Országomat egy lóért” – interjú a III. Richárd SZFE-s alkotóival, Horváth Mózessel és Varga Szabolccsal
Tényleg gazember volt III. Richárd vagy csak a Tudor-dinasztia propagandája tette azzá? – erről még ma is vitáznak a történészek. Egy biztos, hogy a hatalomért folytatott küzdelem mindig aktuális téma, így nem csoda, hogy a színházak is szívesen tűzik műsorra Shakespeare királydrámáját. Így tett a Bethlen Téri Színház is, ahol Gloster herceg történetét negyedéves hallgatóink, Horváth Mózes rendezésében és Varga Szabolccsal a főszerepben láthatta a közönség januárban. A bemutatón mi is ott voltunk.
Báb és hivatás – dokumentumfilm készült az SZFE hallgatóinak közreműködésével
Megkezdte nyilvános vetítéseinek sorozatát a Cickom – Bűvös Bábos Gyermekkor című egész estés dokumentumfilm. A magyar bábművészet és oktatás sokoldalú értékeit bemutató filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Fabók Mariann vezette, ötödéves bábszínészosztálya is közreműködik.
Megérkeztek az Erasmus-hallgatók az SZFE-re
Megérkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a tavaszi szemeszter Erasmus-hallgatói: a Romániától Észtországig több országból érkező diákok a következő hónapokban a Sinkovits Imre Színházművészeti Intézetének és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének angol nyelvű kurzusai segítségével kapcsolódnak be az egyetem szakmai munkájába.
