Kötetlen beszélgetést szervezett a Francia Intézet a Comédie-Française és a Nemzeti Színház társulata színészeinek, dolgozóinak, illetve a fiatal színészeknek, színművész-hallgatóknak. A dunai hajózáson a vendégtársulat megismerkedett Budapest látnivalóival, de a hazaiak is sok információval gazdagodtak, főleg a francia színházi élettel kapcsolatban.
A hajókiránduláson a kötetlen beszélgetések mellett volt egy kisebb „hivatalos” beszélgetés is, amelyben először Dominique Blanc-t kérdezte A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház korábbi stratégiai igazgatója, majd a francia és a magyar fiatalok kérdezgették egymást a két ország eltérő színészképzési struktúrájáról. A beszélgetés elején kiderült, hogy a Comédie-Française társulatában dolgozó fiatalok már végzett színészként kerültek a párizsi teátrumhoz, ráadásuk különböző frankofón országok színiakadémiáit végezték el, Svájcban, Belgiumban. Elhangzott, a francia színház akadémiája tizenöt éve működik, és egybegyűjti a különböző iskolákban végzett fiatal színészeket, évente kiválogatva a legjobbakat. Ez persze nem jelenti azt, hogy azonnal a Comédie-Française társulatának tagjaivá válnak az akadémisták, miután befejezik tanulmányaikat, hiszen a világhírű francia színháznak egy egészen speciális rendszere van. A fiatalok esetében nagyon ügyelnek arra, hogy ne jelentsenek konkurenciát a már tagként ott dolgozó, úgynevezett pensionnaire-eknek. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy egyfajta átmeneti státuszban vannak a színészek, akikből később „rendes tag” úgynevezett sociétaire válhat. Az akadémisták éppen ezért nem válhatnak azonnal pensionnaire-ré, ki kell várniuk bizonyos idő elteltét. Érdekességként megjegyezném, hogy Dominique Blanc a kötetlen beszélgetésben elmesélte azt is, hogy a societaire-ré válásnak komoly kritériumai vannak, eleve tíz évig kell várnia arra egy színésznek, hogy taggá választhassák a már jegyzett tagok, akik egyébként a XVII. század óta sorszámot viselnek: Dominique Blanc például az 538. tagja a Comédie-Française-nek.
A Színművészeti Egyetem hallgatói a franciaországi színházi szisztémáról is kérdezték a jelenlévőket, hiszen a Tartuffe közönségtalálkozóján elhangzott, hogy a Comédie-Française az egyetlen állandó társulattal rendelkező színház Franciaországban. Dominique Blanc elmesélte, hogy ez a világon is egyedülálló, hiszen ez a színház az egyetlen, amelynek 1680 óta folyamatosan működő társulata van. Ugyanakkor – mondta a francia színésznő – egy korábbi kulturális miniszternek, Jacques Langnak köszönhetően létrehoztak egy státuszt („l’intermittent du spectacle”), amely lehetővé teszi a fiatal színészek, énekesek, zenészek foglalkoztatását, ez is egy csak specifikusan francia rendszer, sérülékeny ugyan, de nagy segítség az előadóművészeknek. A magyar rendszer működéséről is beszámoltak a magyar színinövendékek és oktatók. Dominique Blanc ezek után a női és férfi színészek arányáról, az egyenjogúsági kérdésekről is faggatta a fiatalokat. Egyikük elmondta, nem érzi, hogy hátrányos helyzetben lennének a színésznők Magyarországon, ugyanakkor igaz, a drámaírók nem kényeztették el szerepek sokaságával a nőket, bár ez inkább világjelenség. A magyar színinövendékek a pedagógiai módszerekről is kérdezősködtek, de a válasz az volt, hogy a francia területen működő tizenhárom iskola tizenhárom különböző pedagógiai módszert használ, és természetesen más-más metódusok vannak a többi francia nyelvterületen is, például Lausanne-ban, vagy a belga színiiskolákban. Az egyik, a Comédie-Française-hez Lausanne-ból érkezett fiatal színész elmesélte, hogy ők például két-három hónapig dolgoznak egy-egy rendezővel, és nincsenek előre meghatározott stúdiumok.
Arról is szó esett a beszélgetésben, mennyire tudnak könnyen elhelyezkedni a fiatal színészek Franciaországban. A fiatal csapatból egy belga színésznő elmesélte, hogy nagyon sok színészt képeznek a két brüsszeli egyetemen, ott például ezért nehéz elhelyezkedni. Ugyanerről számolt be az egyik francia színésznő is, aki arról beszélt, hogy túltelített a francia szakma is, holott ott például sok film készül, tehát nemcsak a színház nyújt elhelyezkedési lehetőséget. Ugyanakkor abban a tekintetben rugalmas a rendszer, hogy nagyon könnyen hozhatnak létre önálló alkotócsapatot, saját társulatot a kreatív energiával rendelkező fiatal színészek.
Ungvári Judit
Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében mutatták be kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit, először magyar nyelven. Az idáig vezető útról a projektben részt vevő negyedéves dramaturg hallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
A Pécsi Nemzeti Színházban megtartották a Hazám, hazám című operabeavató ősbemutatóját. Az előadást negyedéves rendezőhallgatónk, Fejes Szabolcs állította színpadra, akivel arról is beszélgettünk, hogy miért is annyira nehéz műfaj az opera.
Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.
A kecskeméti Neumann János Egyetem adott otthont a Férfi-női futsal MEFOB 1. fordulójának, ahol két nemben összesen 6 egyetemi csapat mérte össze erejét. Az SZFE most először vett részt a megmérettetésen.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére.
A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be októberben a Műcsarnokban. A kötet öt történetét harmadéves rendező hallgatónk, Kepics Mihály és elsőéves, már turkológia szakon végzett rendező hallgatónk, Miklós-Kovács Bernát állította színpadra. A darabot most bemutatták Isztambulban is, az SZFE-vel a Madách-projekt óta szorosan együttműködő Istanbul Aydin Unvesity-n.
Az Egyetem 2024. november 29-én megtartotta Tudományos Diákköri Konferenciáját. A konferencián a délelőtti filmművészeti és a délutáni színházművészeti szekcióban 11-11 pályázati munkát mutattak be a résztvevők.
Magyarország legrangosabb tudományos diákrendezvényét, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) egyetemünk két másodéves prózai színművész hallgatójának, Benyó Klárának és Balog Zsoltnak a közreműködésével készülő reklámfilm népszerűsíti, akik első alkalommal tapasztalhatták meg a professzionális filmkészítés kulisszatitkait.