Kilépés a komfortzónából – ezt is megtapasztalhatták azok, akik bátran szemezgettek az Alkotóműhelyek Hetének kurzusaiból. Volt improvizációs gyakorlat halandzsa nyelven, képzelőerő-fejlesztés és jóga, sőt még tévés játékfilmforgatás is.
Emellett olyan mai jelenség is fókuszba került, mint a munkamánia és megtudhattuk azt is, hogyan lehet hasznunkra a mesterséges intelligencia az álláskeresésében. Több év rádiózás után részemről talán nem volt olyan merész az ugrás, amikor egy tévés kurzust választottam a gazdag kínálatból.
A figyelemfelkeltő címből – Függőség és identitás a svenkkaron túl – azonban már következtetni lehetett arra, hogy ez több lesz, mint egy szimpla előadás. A másodéves televíziós műsorkészítők osztályvezető tanára, Zilahy Tamás ugyanis rendhagyó módon közelített a mozgóképes szakmához. Amíg a függőséghez legtöbbünk negatív gondolatokat társít, a kifejezésnek önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke; minőségét a kontextus adja. Ezt máris megértjük, ha belegondolunk abba, hogy egy csecsemő esetében a függőség a túlélés záloga. A függőség – a kóros állapotoktól eltekintve – az életünk része. Ezt a filmesek különösképpen megtapasztalják, hiszen az operatőr és a színész függ a rendezőtől, a vágó az operatőrtől, a rendező a producertől és a gyártásvezetőtől, vagy megfordítva – és még sorolhatnánk. Tehát mondhatjuk, hogy a filmkészítés, vagy televíziózás igazi csapatmunka: ha a stáb nem lélegzik együtt, abból sok jó nem sül ki. De egy elvontabb oldalról közelítve azt is mondhatjuk, hogy egy jó filmhez kell a szenvedély, az adrenalin, akkor pedig máris ott vagyunk megint a függőségnél. Persze az óra nem maradt meg a filozofálás szintjén: a résztvevők egy stúdióbejárás után maguk is svenkkart ragadhattak. Örkény István Van választásunk című egyperceséből készítettek kisjátékfilmet Zilahy Tamás tanítványai, Simon Eszter és Molnár Tamás közreműködésével, akik most színészi vénájukat villantották meg. „Bármilyen meglepő, ez televíziós műsorszakon elég gyakori, ugyanis az osztály egy műhelymunka során az egész stábot leképezi. A hallgatók nemcsak műsorszerkesztést tanulnak, hanem kameráznak, vágnak és ha kell, színészkednek is – bár ez utóbbit van, hogy színészhallgatókra bízzák.” – mondja a tanár úr.
Óráit az Alkotóműhelyek Hetén kívül is szép számmal látogatják más szakos hallgatók, ami nem meglepő, hiszen – ahogy mondja – „a mozgóképet nem lehet megúszni a mozgókép évezredében.” Szerinte, aki az SZFE-re jön tanulni, találkoznia kell ezzel az órával. Eszter a lehetőséget megragadva, elsőéves dramaturgként érkezett a stúdiógyakorlatra. „Szerettem volna nyitni más szakok felé. Mivel nem ebből a világból jövök, kicsit izgultam, de nagyon feltöltődve érzem most magam – mondja az óra végén. „Olyan dolgokat csinálhattam, amit előtte sosem.” Vele ellentétben Bálint épp a televíziós műsorkészítő szakot kezdte idén, de erre a kurzusra mindenképp jönni szeretett volna, leginkább Zilahy tanár úr személye vonzott ide. „Nem olvastam el a kurzus pontos leírását, de azt kaptam, amire számítottam. Olyan élménnyel gazdagodtam, amit egy sima óra nem adott volna meg” – mondja. Ez pedig tulajdonképpen az Alkotóműhelyek Hetének célja, hogy a tanárok és hallgatók a komfortzónájukból kilépve együtt kísérletezzenek, vagy boncolgassanak olyan témákat, amire a hétköznapokban kevesebb lehetőség nyílik. Az egyetemi tanári lét egyébként is a folyamatos megújulásról szól Zilhay Tamás szerint. „Ezek a gyerekek olyan tudással érkeznek az SZFE-re, ami a mi tudásunkat éri el, vagy meg is haladja. Például vágóprogramot biztosan jobban kezelnek, mint én. Emellett a partnerségért is nagyon meg kell dolgozni. Annyi biztos, hogy a tanári létbe nem lehet belekényelmesedni” – összegezte.
Az Alkotóműhelyek Hetének befejeződésével és a hétfői évnyitóval kezdetét vette a 2024/25-ös tanév itt az SZFE-n. Mindenkinek jó munkát és sok sikert kívánunk!
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 160 éves jubileumához kapcsolódva rendhagyó vizsgaelőadással tisztelegtek a harmadéves prózai színművész szakos hallgatók a magyar színművészet nagyjai előtt. A Színészportrék című produkciót március 14-én mutatták be az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Nemzetközi sikert aratott a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportjának támogatásával létrejött színházi produkció: az SZFE intézetvezetője, Herczeg T. Tamás által rendezett és eredetileg a Békéscsabai Jókai Színházban bemutatott Idegenek és ismerősök című előadást vastaps fogadta Európában – sőt, még a tengerentúlon is.
A Friss Hús csapata negyedik éve hívja fel a figyelmet olyan fiatal, ígéretes színészekre és színésznőkre, akik már sok mindent letettek az asztalra, de a nagy kiugrás még előttük áll. Idén a Friss Csillag elismerést két végzős prózaiszínművész-hallgatónk, Bukovszky Orsolya és Pigler Emília nyerte el.
Az SZFE Karrierirodájának szervezésében valósult meg az a szakmai látogatás, amely során a filmvágó szak végzős hallgatói átfogó képet kaphattak az MTVA televíziós posztprodukció-munkafolyamatairól és más karrierlehetőségeiről.
Korda Bonifác, az SZFE negyedéves prózaiszínház-rendező szakos hallgatója első helyet ért el az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi szekciójában Tiszazug című drámájával. A verseny apropóján arról beszélgettünk, hogyan egészíti ki egymást tudomány és művészet, valamint, hogy milyen élmény megmérettetni magunkat egy országos versenyen.
A Cannes-i Filmfesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró fesztiválja, melyet minden év májusának második felében tartanak Cannes-ban. A fődíjért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota. Idén az SZFE 25 diákja utazott ki a programra; közülük két televíziós műsorkészítő szakos hallgatónkkal, az elsőéves Hegedüs Katával és a másodéves Simon Eszterrel beszélgettünk az élményeikről.
A francia színházi rendező, költő, festő és drámaíró, Valère Novarina látogatott el május 5-én a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába az intézmény felkérésére. A neves kortárs képzőművész ezúttal a színház és festészet viszonyáról tartott előadást a jelenlévő érdeklődőknek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Liszka Tamás DLA disszertációjának nyilvános védésére.