Betekintés a film- és televíziórendező szak felvételijének harmadik fordulójába
június 30., vasárnap 12:15
Számos út vezethet ahhoz, hogy valaki filmrendezővé válhasson, és az egyik legjelentősebb lépés ebben az irányban az SZFE felvételi eljárásának sikeres teljesítése. Az SZFE felvételije sokak számára az első lépést jelentheti a filmes karrierjükhöz. Mint az köztudott, a bekerülés azonban korántsem könnyű feladat: az idei évben közel háromszáz jelentkező próbált szerencsét, közülük pedig csak tizennégyen jutottak tovább a harmadik, azaz az utolsó felvételi fordulóba.
Az ezen részt vevő jelentkezőknek egyetlen feladatot kellett megoldaniuk: egy filmjelenetet rendeztek meg, melyeknek témáit az idén ősszel osztályt indító osztályvezető oktatók, Nagy Anikó Mária és Pacskovszky József adták meg számukra. Az aspiránsoknak egy hét állt rendelkezésükre, hogy felkészüljenek, ehhez viszont konzultációs lehetőséget is kaptak a későbbi osztályvezetőikkel.
A munka a szárazpróbákkal kezdődött, ahol a jelentkezők röviden elemezték a szöveget azoknak a színészeknek, akikkel dolgoztak. Mondatról mondatra haladtak a lélektani elemzéssel, és már ekkor be kellett állítaniuk a jelenet dramaturgiájából adódó helyes ritmust is. A filmrendezésben az elemzőpróbák rendkívül fontosak, mert segítenek a rendezőnek és a színészeknek mélyebben megérteni a karakterek motivációit és a jelenetek érzelmi ívét, dinamikáját. Ez az alapos elemzés elengedhetetlen ahhoz, hogy a színészek hitelesen tudják átadni a történet mögöttes mondanivalóját és a karakterek belső világát. A jelenet helyes ritmusa kulcsfontosságú a film dinamikája szempontjából is, ugyanis a megfelelő tempó megteremti a feszültséget, fokozza az érzelmi hatást és biztosítja, hogy ne lankadjon a nézők figyelme. A ritmus beállítása során a rendezőnek ügyelnie kell arra, hogy minden mondat, mozdulat és pillanat a lehető legjobban szolgálja a történetet, valamint, hogy harmonikusan illeszkedjen a film egészébe.
Hogy teret adjanak a karakterek motivációinak behatóbb megismeréséhez, illetve a cselekmény mozgatórugóinak behatóbb értelmezéséhez, az osztályvezető tanárok teljesen önálló munkára ösztönözték a jelentkezőket és kívülről figyelték, hogyan bánnak a szöveggel, mennyire értették meg annak mondanivalóját, milyen kontextusba helyezték a jelenetet, illetve, hogy hogyan képesek elemezni a szöveget. Különösen az figyelték meg, milyen eszközöket használnak a színészek karakterek motivációinak és lelki állapotának pontos megértéséhez. Ezt a munkafolyamatot az osztályvezetők csak akkor szakították meg, ha feltétlenül szükséges volt, és akkor is csak néhány pillanatra.
Minden jelentkezőnek részt kellett vennie a munka összes részfeladatában. A felvételizők is segítették egymás munkáját, hiszen egymás kameramannjai, asszisztensei, sőt vágói is voltak. A rendezőjelölt dönthetett a díszlet, a kellékek és a jelmezek kiválasztásában is.
Az, hogy a rendező már a kezdetektől fogva részt vesz minden alkotói folyamatban, alapvető fontosságú a filmkészítés során, mert az ebben való aktív részvétel lehetőséget ad számára, hogy átfogó képet kapjon a projekt minden aspektusáról, és így képes legyen egységes koncepciót kialakítani. Egy jó rendező tudja, mit akar elérni, és ennek mentén képes irányítani a stábot, biztosítva, hogy minden részlet a film egészét szolgálja. A rendező elképzelésének tisztasága és határozottsága nélkül a produkció könnyen elveszhet a részletekben, és a végeredmény sem lesz összhangban az eredeti elképzelésekkel.
A felvételizőknek két és fél órájuk volt arra, hogy a szöveg értelmezését, a jelenet lélektani elemzését, a helyes ritmus beállítását, a színészekkel való hatékony kommunikációt, valamint a díszlet, a kellékek, a jelmezek kiválasztását és a jelenet felvételét megoldják.
A rendezői vízió mellett az is fontos szempont volt, hogy a jelentkező milyen kommunikációs készségekkel rendelkezik, nemcsak a színészeivel, hanem az egész stábbal. A színészekkel való kommunikáció különösen fontos szempont, mivel nem mindegy, hogy egy rendező nyitott-e az alkotótársai ötleteire és megoldásaira, vagy makacsul ragaszkodik saját elképzeléseihez, figyelmen kívül hagyva mások véleményét.
A rendezői attitűdök sokféleképpen megnyilvánulhatnak. Egy jó rendező nemcsak irányít, hanem inspirál is, képes meghallgatni és beépíteni mások javaslatait, ezzel gazdagítva a produkciót. Az együttműködési készség és a rugalmasság a munkának ebben a fázisában is elengedhetetlenek, mert a filmkészítés során számos váratlan helyzet adódhat, amelyek kreatív megoldásokat igényelnek. A megfelelő kommunikációs stílus hozzájárul a stábtagok motivációjához és elkötelezettségéhez, ami végső soron a film minőségét is meghatározza. A rendezői attitűd tehát nemcsak a művészi vízió érvényesítésében, hanem az egész alkotói folyamat gördülékeny és eredményes megvalósításában is kulcsfontosságú.
Természetesen ezek a készségek a képzés alatt és az évek során sokat csiszolódnak és formálódnak, de további hosszú évek tapasztalata szükséges még ahhoz, hogy egy rendező valódi alkotóvá váljon, aki sajátos hanggal képes megszólítani a filmkedvelő közönséget. Bár ez egy hosszú út, az alapok, amelyekre a képzés épül, már ekkor is kirajzolódnak – ahogy a hiányosságok is. Mindezeket mérlegelve döntenek arról az osztályvezetők, hogy ki lesz az a nyolc szerencsés, aki ősszel megkezdheti a képzést és élete talán legnagyobb feladatát: saját egyedi alkotói eszköztárának felfedezését és fejlesztését.
Ez a pálya rendkívül érzékeny, és semmire sincs garancia. Egy tehetséges rendezőnek számos akadállyal kell szembenéznie, és sokszor a siker nem csak a tehetségen múlik. Például az egyik legismertebb rendezőt, Steven Spielberget kezdetben többször is elutasították a filmes iskolákban, mégis sikerült világhírűvé válnia. Magyarországon Tarr Béla karrierje is érdekes példa lehet: az ő művészi látásmódja és stílusa egyedi és meghatározó, de ő is hosszú utat járt be, mire nemzetközileg elismert alkotóvá vált.
A rendezői pályán való sikerhez nemcsak a technikai tudás és a kreativitás, hanem a kitartás, a rugalmasság és a folyamatos önfejlesztés iránti elkötelezettség is nélkülözhetetlen. Az alkotói folyamat során szerzett tapasztalatok és a kihívásokkal való megküzdés formálják a rendezőt, és teszik képessé arra, hogy saját, egyedi hangjával járuljon hozzá a film világához.
Fotók: Jóri András
Egyéb hírek
A Pázmányról az SZFE-re - beszélgetés Bakos Apolka dramaturg hallgatóval
Az SZFE Hevesi termében az Első hangon – Kortárs Drámafordító Kollekció című felolvasószínházi est keretében mutatták be kortárs írónők angol nyelven írott drámaszövegeinek részleteit, először magyar nyelven. Az idáig vezető útról a projektben részt vevő negyedéves dramaturg hallgatókkal beszélgettünk egy-egy interjú keretében.
„Az ismert történeteket is úgy érdemes rendezni, mintha valaki először hallaná” - interjú Fejes Szabolccsal
A Pécsi Nemzeti Színházban megtartották a Hazám, hazám című operabeavató ősbemutatóját. Az előadást negyedéves rendezőhallgatónk, Fejes Szabolcs állította színpadra, akivel arról is beszélgettünk, hogy miért is annyira nehéz műfaj az opera.
Három generáció – egy trauma
Hevesi Fanni: „Csodálatos érzés, ahogyan a színpadon megszületik az, ami addig a fejemben élt” – Az ötödéves fizika színházrendező szakos hallgató gondolt egy merészet és itthon elsőként vitte színre a számos díjjal elismert kortárs brit drámaíró, Alice Birch Egy öngyilkosság anatómiája című alkotását. Hevesi Fanninak nemcsak a darabválasztása bátor, a megvalósítás is: koncentrálóképességünket folyamatosan teszteli, ugyanis három generáció történetét egyidőben láthatjuk a színpadon. A rendezővel a Bethlen Téri Színházban a bemutató előtt beszélgettünk.
Bemutatkozott az SZFE a MEFOB-on
A kecskeméti Neumann János Egyetem adott otthont a Férfi-női futsal MEFOB 1. fordulójának, ahol két nemben összesen 6 egyetemi csapat mérte össze erejét. Az SZFE most először vett részt a megmérettetésen.
MEGHÍVÓ Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Vizkeleti Dániel DLA disszertációjának nyilvános védésére.
SZFE-s hallgatók előadása Isztambulban
A magyar-török kulturális kapcsolatokat felidéző T’örökségünk című novelláskötetet ünnepélyes keretek között mutatták be októberben a Műcsarnokban. A kötet öt történetét harmadéves rendező hallgatónk, Kepics Mihály és elsőéves, már turkológia szakon végzett rendező hallgatónk, Miklós-Kovács Bernát állította színpadra. A darabot most bemutatták Isztambulban is, az SZFE-vel a Madách-projekt óta szorosan együttműködő Istanbul Aydin Unvesity-n.
Beszámoló az SZFE Tudományos Diákköri Konferenciájáról
Az Egyetem 2024. november 29-én megtartotta Tudományos Diákköri Konferenciáját. A konferencián a délelőtti filmművészeti és a délutáni színházművészeti szekcióban 11-11 pályázati munkát mutattak be a résztvevők.
Örömhír: két SZFE-s hallgatóval forgatták az OTDK reklámfilmjét
Magyarország legrangosabb tudományos diákrendezvényét, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK) egyetemünk két másodéves prózai színművész hallgatójának, Benyó Klárának és Balog Zsoltnak a közreműködésével készülő reklámfilm népszerűsíti, akik első alkalommal tapasztalhatták meg a professzionális filmkészítés kulisszatitkait.
