Szilágyi Bálint: Úton leszünk...
2023 szeptember 15., péntek 12:53.
Szilágyi Bálint a hetedik tanévét kezdi meg az SZFE-n, mint oktató. 2017-ben végzett az intézményben bábrendező szakon, s Meczner János rögtön maga mellé is vette tanársegédnek, hogy tartsák közösen a színészmesterség órákat. Két évvel később Zsótér Sándor társosztályfőnöknek kérte fel az induló színészosztályába. 2023 szeptemberétől pedig Aleksandar Popovski mellett indít osztályt prózai színházrendezés szakon. Meglepő szakmai út, ha tudjuk Szilágyi Bálintról, hogy 18 éves koráig ki nem állhatta a színházat. Váratlan fordulat, nem? Tizenkilenc éves korában kikerült Bécsbe egy egészen más szakra tanulni, s ott színházjegyet vett… ami – ma már tudjuk –, meghatározó, ha tetszik eleve elrendelt lépés volt, s innen nem volt megállás. Idén ősszel védi a doktori dolgozatát, melynek központi témája pont az a fajta színházcsinálás, ami Bécsben ilyen hatással volt rá. Szilágyi Bálint nem egészen 12 év alatt jutott el oda, ahol most tart. Mi a tehetség, ha nem ez?
Hogyan is volt az a bizonyos bécsi előadás, ami aztán túlzás nélkül meghatározott mindent?
2010-ben kerültem Bécsbe. Germanisztikát tanultam. Nem ismertem senkit a városban. Rettenetesen egyedül éreztem magamat. Nem tudtam mást, elkezdtem színházba járni. Az egyik este Roland Schimmelpfennig Der goldene Drache (Magyarországon Golden Dragon címmel játszották) darabját adták elő (a szerző rendezésében), ami óriási hatással volt rám. Teljesen más volt a formanyelve, az esztétikája, mint bármi másnak, amit addig láttam. Egy nagyon erősen brechti ihletettségű előadásról van szó, ami úgy kezdődött, hogy egy nő bejött a színpadra és bejelentette, hogy most egy kínai férfit játszik el, akinek fáj a foga. De hát se kínai nem volt, se férfi és még csak a foga sem fájt. Mégis eljátszotta, amit ígért. Soha addig nem tapasztalt hatást gyakorolt rám.
Ezeken túl, mi volt még neked akkor újdonság vagy különlegesség ebben az előadásban?
Ahogy a fent említett színésznő (Christiane von Poelnitz) tartotta a kapcsolatot a közönséggel. Velem. Rám nézett. Megszólított. Közvetlenül. Azt éreztem, hogy ő értem van ott. A színpadon. Miközben idegen vagyok egy nagyvárosban, az emberi létről szerzett tapasztalataim jogán mégiscsak valahová tartozom. Ez a színésznő az emberi szenvedés ügyével valahogy összekapcsolt engem önmagával és másokkal. Egy csomó vadidegen emberből – nem is közönséget – közösséget csinált, még ha csak egy estére is. Azt hiszem, ez a színészi jelenlét ereje. Jól esett, hogy játékával értésemre adta – tudja, hogy én is ott vagyok. Egy térben, vele. Ez – a színház kapcsán – nyilván evidenciának tűnhet. De az embereknek néha szükségük van arra, hogy artikuláljuk feléjük azt, ami nyilvánvaló.
És azzal a gondolattal foglalkoztál, hogy milyen érdekes húzása is az életnek az, hogy egy egészen más témában voltál kint egyetemi hallgató, s közben kapsz egy olyan meghatározó élményt, ami rátesz egy egészen más sínre, amire addig nem is gondoltál?
Azt hiszem ezzel így nem foglalkoztam, csak örültem az élménynek, és megszállottan színházban akartam lenni. Vágytam a kapcsolódásokra. De elsősorban nem a privát élet szintjén. Megfogott valami. Azt hiszem, egy érzés. Ahogy a magánélet a színházban közösségi dimenziókba szublimál. És ezt nézőként valahogyan én is átéltem. És így találkoztam olyan emberekkel, akik nem is tudtak rólam. De egy közös élmény mégis kitörölhetetlenül összekapcsolt minket. Germanistaként sokat ültem a könyvtárban. Mindig is szerettem olvasni, most is szeretek, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az olvasás élménye nem tudja pótolni ezeket az izgató színházi találkozásokat.
Mielőtt kimentél volna Bécsbe, és találkoztál volna ezzel az előadással, itthon milyen színházi élmények értek fiatalemberként? Azok is voltak ilyen meghatározóak?
Nem. Pontosabban sokáig nem. Körülbelül tizennyolc éves koromig utáltam a színházat.
Miért?
Talán csak nem a megfelelő előadásokat láttam. De tény, hogy minden gyermek és ifjúsági előadás után azt éreztem, hogy a színház az a hely, ahol üvöltöznek vagy valamilyen elváltoztatott, kellemetlen hangon beszélnek és a végén még pisztolyokat is elsütnek. Azt sem szerettem, hogy viselkedni kell. Nem tetszik, és nem érdekel, de úgy kell tenni, mintha. Egyszóval nem volt nagy élmény a színház. Nem határozta meg semmimet, alapvetően hamisnak és mesterkéltnek éreztem minden pillanatát.
Hol volt a fordulópont? Hiszen Bécsben nem véletlenül mentél színházba, kellett lennie fordulópontnak.
A gimnázium utolsó évében a magyartanárom szerzett nagyon olcsó jegyeket a Katonába. De arra is csak azért jelentkeztem, mert megsajnáltam. Soha senki nem akart menni színházba.
Emlékszel, hogy melyik előadást láttad így a Katonában?
Ha jól emlékszem, Ascher Ivanovját. Ez már lenyűgözött. Többször is megnéztem. Innentől kezdve rendszeresen jártam a Katonába. Elkezdtem önként és örömmel színházba járni. Egyelőre még csak oda. Nyilvánvalóvá vált, hogy a színház sokkal több, mint amit addig gondoltam róla. Ez a fordulópont fele. A másik a Beugró című tévéműsor. Odáig voltam érte és revelációként hatott rám, hogy a színészi munka mennyire komplex, de mégis mindenekfelett – játék. Azokat a színészeket, akik a Beugróban szerepeltek, elkezdtem a főváros színházaiban is megnézni.
Bábrendezőként végeztél, s most a prózai színházrendező szak társosztályfőnöke leszel. Mi a fontos neked a rendezésben?
Talán az elsődleges a mű megértése. Nagyon sok időt fordítok a felkészülésre. A választott színdarabokat gyakran szóról szóra újrafordítom. A próbakezdés előtti időszakban szinte minden nap legalább egyszer hangosan felolvasom a szöveget. Azt szeretném gondolni magamról, hogy műtisztelő rendező vagyok, és az fáj legjobban, amikor ezt valaki megkérdőjelezi. A másik, ami fontos, hogy az alkotói csapatot a munka során gondolati közösségé tudjam formálni. Minden résztvevő tisztában legyen vele, miért csináljuk. Szeretném, ha a játék öröme lenne az elsődleges, azonban ez nagyon sok egyéb tényezőtől is függ. Mégis nagyon jól esik hallani, amikor munkatársaim utólag arról biztosítanak, mennyire élvezték a közös munkát. Még ha tudom is, hogy ez nem garantálja automatikusan az előadás sikerét.
Milyen emlékként maradt meg benned az SZFE felvételije? Más felelőssége van-e egy színész osztályvezetőnek, mint egy rendező osztályvezetőnek?
Összehasonlíthatatlanul más. Úgymond hazai pályán vagyok, hiszen én is rendezőként végeztem el ezt az iskolát. Rengeteg, rég elfelejtett emlék tör elő belőlem, eszembe jut, én hogyan gondoltam, amikor kezdtem. Akármilyen sokat is foglalkoztam eddig a színészképzéssel, be kell látnom, hogy igazából sosem fogom tudni, mi történik a színésszel a színpadon, hiszen nem vagyok színész. Ugyanakkor nagyon meglepett a felkérés, meg sem fordult a fejemben, hogy akár a rendezőképzésben is részt vehetnék.
A felvételi folyamata nagyon élvezetes és tanulságos volt. Aleksandarnak remek ötletei, ha úgy tetszik újításai voltak mindegyik forduló kapcsán. Rendkívül fontosnak éreztük mindketten, hogy legyenek lányok is a felvett hallgatók között, de erre előre természetesen nem lehet garanciát vállalni. Az elsődleges szempont mindig a tehetség, de idén szerencsénk volt, mert igen jószívvel tudtunk két lányt is felvenni, így két fiú és két lány nyert felvételt, ami számunkra ideális. Roppant fontos, hogy legyenek női rendezőink is.
Mivel fog telni ez az első év közösen?
Aleksandar úgy látja (és ebben mélyen egyetértek vele), hogy mielőtt ténylegesen rendezni kezdenének a hallgatók, meg kell ismerniük a szakmájuk alapelemeit. Elsődlegesen a drámai szövegek olvasására fektetünk nagy hangsúlyt ebben az időszakban. Az első év főként az ismerkedésről fog szólni és a rengeteg olvasásról. Meg kell ismernünk a hallgatók gondolkodását, világlátását, mit tartanak fontosnak és mit nem. Ez a felfedezések éve lesz. Szeretnénk őket sok színházi előadásra és próbára is elvinni, ami nem is olyan könnyű, mint gondolnánk. Rendkívül intim színházi helyzet a próba, ezért, aki nem részese a képzésnek ritkán jut ilyen lehetőséghez.
Ezenkívül – már csak Aleksandar személye miatt is – a mienk tagadhatatlanul nemzetközi képzés. Ennek megfelelően utazni is szeretnénk sokat. Aleksandar Mariborban művészeti vezető, én sem voltam még a színházában, nagyon várom, hogy lehetőségünk legyen meglátogatni a hallgatókkal.
Azonban Aleksandar jelenleg nem a saját színházában, hanem Isztambulban dolgozik. Itt nem csak a főpróbahét nevű színházi jelenséget tudnánk behatóan tanulmányozni, hanem egy izgalmas, tőlünk teljesen különböző (színházi) kultúrát is. Erősen bízom benne, hogy terveink megvalósulnak.
Egyéb hírek
Kiemelkedő SZFE-s szakmai teljesítmények elismerése a Magyar Filmakadémián
A Magyar Filmakadémia második alkalommal adta át Aranyérmét, amelyet idén két egyetemünkön oktató művész vehetett át. Az elismerések mellett hallgatóink is kiemelkedően szerepeltek: több diákunkat a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal jutalmazta a zsűri, két hallgatónk pedig nagy értékű digitális kameracsomag különdíjban részesült.
Rendhagyó Barbárok előadás az SZFE oktatójának rendezésében
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája nyomán készített színpadi adaptációt Berettyán Nándor Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az előadás oktatói és hallgatói együttműködésben valósult meg: a produkcióban színészként közreműködik László Rebeka, az SZFE ötödéves prózai színművész hallgatója, valamint Horváth Márk bábszínész, bábtervező, az egyetem oktatója.
A próba a szerelmünk – interjú Ilja Bocsarnikovsszal, a harmadéves prózai színművész osztály vezetőjével és Szergej Szotnyikov vendégoktatóval
„Nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor dolgozom és mikor foglalkozom a hobbimmal, hiszen a munkám a hobbim” – vallja Ilja Bocsarnikovsz, akinek harmadéves prózai színész osztálya tavaly novemberben mutatta be Kastanka című előadását. Csehov szívmelengető darabját Szergej Szotnyikov vendégoktató, a Moszkvai Művészeti Színház Egyetemének docense rendezte, aki nem kevesebb szenvedéllyel van munkája iránt: hétből hét napot tölt a színházban vagy diákjaival. Ennek ellenére két külföldi oktatónkat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
Az SZFE is részt vesz a XVI. DESZKA Fesztiválon
A Csokonai Nemzeti Színház idén tizenhatodik alkalommal rendezi meg Debrecenben a DESZKA Fesztivált, a kortárs dráma ünnepét. A rendezvényen a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását is láthatják az érdeklődők, a fesztivál díszvendége pedig oktatónk, ifj. Vidnyánszky Attila lesz.
Elkezdődött a 45. Magyar Filmszemle – ezeket az SZFE-s filmeket nézhetjük meg
Február 2. és 8. között a Corvin Moziban rendezik meg a 45. Magyar Filmszemlét, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak több alkotása is bemutatkozik a nagyközönség előtt. A rangos esemény szakmai zsűrijében az egyetem oktatói, Vecsernyés János rendező-operatőr és Babos Tamás operatőr is helyet kapnak, tovább erősítve az SZFE jelenlétét a szemlén.
SZFE-s hallgatókkal születik újjá A padlás Debrecenben
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Színes pokol: SZFE-s hallgató filmje is látható a Magyar Filmszemlén
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Ló, AI és Hamvas: ilyen lesz a februári Alkotóműhelyek Hete
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.
