Az SZFE elsőéves televíziós műsorkészítő osztályának rendezés-gyakorlat vizsga előtti órájának látogatása lehetőséget nyújtott betekinteni a fikciós mozgókép televíziós kulisszái mögé. Zilahy Tamás tanár úr vezetésével a televíziós képzésben résztvevő, elsőéves hallgatóknak a tavaszi szemeszter végén két vizsgafeladatot kellett teljesíteniük.
Az első feladat egy teljesen önálló munka volt, amelynek során a hallgatóknak „Fecni” címmel kellett egy rövid történetet megálmodniuk. A feladat minden részletre kiterjedt, így a forgatókönyv megírásától a jelenet megrendezéséig minden az ő felelősségük volt. Ide tartozott a szinopszis elkészítése, a szereposztás kitalálása, az irodalmi forgatókönyv megírása, a technikai forgatókönyv megtervezése, a karakterleírások kidolgozása, a storyboard bemutatása, valamint a jelmezek, a berendezés és a kellékek listájának összeállítása is. A téma feldolgozása teljesen szabad volt, csupán egyetlen megkötés volt: a történet központjában a „Fecni” áll.
Ez a fajta feladat lehetőséget ad a hallgatóknak, hogy kreativitásukat és technikai tudásukat egyaránt fejlesszék. Hiába televíziós műsorkészítő szakon tanulnak, a tv-filmrendezés során szerzett komplex tapasztalatok nagyban segítik őket a későbbi szakmájukban is. A forgatókönyvírás, a szereposztás, a karakterleírások és a storyboard készítése mind olyan alapvető elvárások, amelyek elengedhetetlenek egy televíziós produkció létrehozásához. Ezeken a feladatokon túl a hallgatók egymás projektjeiben, mint színész, technikai rendező, vezető operatőr, kameraman stúdióasszisztens, képvágó is szerepet vállalnak.
A gyakorlat során a hallgatók megtanulják, hogyan építsenek fel egy történetet, hogyan hozzanak létre vizuálisan hatásos jeleneteket, és hogyan koordinálják a produkció különböző elemeit. Ez a komplex feladat fejleszti a problémamegoldó képességeiket és a csapatmunkában való jártasságukat is, ugyanis egy jó műsorkészítőnek értenie kell a rendezés, az írás és a vizuális megjelenítés minden aspektusához.
A másik feladat hasonló volt az előzőhöz, ezúttal azonban egy adaptáció elkészítése volt a cél. Molnár Ferenc Ketten beszélnek című novelláskötetéből kellett kiválasztani egy dialógust, amelyet televízióra adaptáltak. Molnár Ferenc művei a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak. A finom lélektani ábrázolások, emberi kapcsolatok és társadalmi kérdések, amelyeket műveiben feldolgoz, különleges kihívást jelentenek. A hallgatók számára ez a feladat számos előnnyel jár: megtanulják, hogyan kell egy irodalmi művet képernyőre alkalmazni a kreativitás és technikai tudás egyensúlyának megteremtésével, emellett lehetőségük van elmélyülni Molnár Ferenc prózai műveinek világában, megérteni a karakterek motivációit és a szerző korának társadalmi normáit. A munka során számos kihívással találkozhatnak, például miként maradjanak „hűek” az eredeti műhöz, miközben egy másik műfaj, a film kontextusába ültetik át az olvasottakat. Mindemellett a megfelelő színészek kiválasztása, a jelenetek megtervezése és a vizuális stílus kialakítása is alkalmas arra, hogy a hallgatók fejlesszék rendezői képességeiket, művészi víziójukat.
Zilahy tanár úr számos óráján volt szerencsénk már részt venni, és minden alkalom új tanulságokkal szolgált. Ez a mostani óra azonban különösen fontos pillanatokba engedett betekintést. Váratlanul igen érzékeny szituáció alakult ki, ami nem ritka sem az egyetemi évek alatt, sem az SZFE falain kívüli szakmai életben. A hallgatóknak ezúttal komoly kihívással kellett szembenézniük, a szokásosnál is több kritikai hang okán.
Zilahy tanár úr szigorú tanár hírében áll. Szigora minden esetben a szakmai igényességre és minőségre irányul, ebből pedig nem enged, mert ez a hallgatók és a mesterség érdekében történik, sosem személyes.
A mozgóképkészítő szakma könyörtelen szabályokkal és magas elvárásokkal bír, ahol a minőség és a pontosság elengedhetetlen. A cél az, hogy a hallgatók fejlesszék problémamegoldó képességüket, és már az egyetemi évek alatt szembesüljenek a legmagasabb szakmai elvárásokkal, felkészülten lépjenek ki az SZFE-ről a professzionális létbe, megfelelő „ütésállósággal”, kitartással felvértezve. A televíziós szakma kemény versenyszféra, gyorsan változó terület, ahol a hibáknak komoly következményei lehetnek. Az érzékeny helyzetek kezelése elősegíti az érzelmi intelligencia növekedését, ami később a gyakori konfliktuskezelésben igen nagy segítség lehet. A kemény elvárások arra ösztönzik a hallgatókat, hogy folyamatosan fejlődjenek, kritikusan tekintsenek önmagukra és művükre, vágyják és bírják a kritikát, és képesek legyenek túlszárnyalni önmagukat. A szigor tehát nem a korlátozásról, hanem a fejlődésről a lehetőségek bővítéséről szól.
A rendezői szerep számos kihívással jár, és Zilahy tanár úr órái pontosan ezeket a valós élethelyzeteket modellezik. A rendező feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a kreatív energiák és a gyakorlati megvalósítás konkrétumai között, miközben folyamatosan koordinálja a stáb munkáját és biztosítja, hogy mindenki a közös cél elérése érdekében dolgozzon. A hallgatók megtanulják, hogy minden pillanatban kézben kell tartaniuk a folyamatokat, és soha nem engedhetik meg maguknak a felkészületlenséget és az ebből következő bizonytalanságot.
De mit tehet egy rendező, ha a színészek nem veszik komolyan a feladatukat? Hogyan lehet motiválni az ambícióval nem rendező színészeket? Hogyan lendítheti előbbre a rendező a színészek munkáját a forgatási szünetekben? Mennyire engedhető meg, hogy egy rendező engedékeny legyen? Mit tehet a rendező ezeknek a helyzetnek a kezeléséért? Hol keresse a hibák okát? Legeslegelsősorban – magában! A színészekkel való munka során a hallgatóknak meg kell érteniük, hogy a rendezőnek mindig készen kell állnia a döntéshozatalra, az irányításra, az ebből fakadó konfliktuskezelésre. Az engedékenység a rendező részéről veszélyeztetheti a produkció minőségét és a csapatmunka hatékonyságát, ezért hangsúlyos, hogy a munkában nincs helye barátságnak. A hallgatók számára ezek a stúdiógyakorlatok lehetőséget teremtenek arra, hogy fejlesszék vezetői képességeiket, és megtanulják, hogyan kell hatékonyan együttműködni a stáb valamennyi tagjával, ugyanis a produkció sikere a forgatócsoport összes tagjának együttműködésén alapul. Egyszerre kell tehát emberségesnek és határozottnak, de empatikusnak is lenni, hogy a stábtagok biztonságban érezhessék magukat, mindnyájan érdekeltek legyenek a színvonalas végeredményben. Zilahy Tamás tanár úr óráján a hallgatók megtanulják, hogy a rendezői szerep nemcsak a művészi látomás megvalósításáról szól, hanem arról is, hogy a csapat minden tagját inspirálni és irányítani, folyamatosan kondicionálni kell.
A gyakorlatok célja, hogy a komfortzónájukból kimozdított, immár nem civil fiatalemberek magabiztos és felkészült profikká váljanak. A kritikák meghallgatása és elfogadása pedig alázatra tanít, amely elengedhetetlen személyes és szakmai fejlődésük szempontjából egyaránt. Ez az átfogó képzés biztosítja, hogy az SZFE-ről kilépő hallgatók a jövő vezető szakemberei legyenek, akik képesek újító ötleteikkel és kiváló munkájukkal maradandó nyomot hagyni a filmes szakmában.
Idén is megrendezik az ország legnagyobb felsőoktatási, tudományos programsorozatát, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (OTDK), amelynek zsűrijében az SZFE 6 oktatója is részt vesz, valamint egyetemünk 22 hallgatója képviselteti magát pályamunkáival.
Az SZFE végzős prózaiszínművész-hallgatója arról mesél, hogyan formálták művészi gondolkodását a családi hatások, a kezdeti bizonytalanságok, majd a fokozatosan érlelődő elköteleződés. Szó esik a színház iránti szenvedélyéről, a mesterek inspiráló erejéről, valamint arról, hogyan látja saját jelenlegi helyét a szakmában.
A Színházi Világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a párizsi Nemzetek Színházának évadnyitója. Ezen alkalomból minden évben felkérik a világszínház valamelyik jelentős alkotóját, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára, melyet ezen a napon felolvasnak a színházi előadások előtt. Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. Költői szövegének legfőbb kérdése az, hogy képes-e a színház a társadalmi traumákat megvilágítani, a másik embertől és az idegentől való félelmeinket enyhíteni.
Már 13 évesen tudta, hogy a fizikai színház az ő útja. Egy gyulai próbán találkozott először Horváth Csaba munkamódszerével és azóta is elkötelezett a színház iránt. Számára az egyetem nem csupán szakmai fejlődést jelentett, hanem olyan közösségi élményt is, ami miatt igazán érdemes színházat csinálni. Végzős hallgatóinkkal készített interjúsorozatunkban ezúttal Csáki Benedeket mutatjuk be.
Rendhagyó előadással tisztelegtek a magyar színjátszás ikonikus alakjai előtt az SZFE harmadéves prózaiszínművész szakos hallgatói, akik Mensáros László, Domján Edit, Tolnay Klári, Soós Imre és társaik küzdelmeit, valamint művészi örökségét jelenítették meg Színészportrék címmel. A próbafolyamatról a rendezővel, Pápai Erika színművésszel, zenés színészi gyakorlat oktatónkkal beszélgettünk.
Molnár Ferenc klasszikusát a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója, Fejes Szabolcs állította színpadra a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A fiatal rendező, aki a hallgatói évek során már több produkcióval is bemutatkozott, ezúttal a Liliomot tette sajátos látásmóddal és különleges rendezői koncepcióval személyessé és aktuálissá.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a L’Harmattan Kiadó közös kiadásában megjelenő SZFE Könyvek sorozat új kötete Kocziszky Éva Antifilozófusok II. Radikális gondolkodás a művészet tükrében című műve. A nemrég megjelent monográfia tudatosan is törekszik a közérthetőségre, így az SZFE másod- és harmadéves dramaturgjai a könyvben szereplő gondolatokra reflektálva kísérletet tettek arra, hogy élménypedagógiával színre vigyék a könyvben szereplő filozófusok gondolatait.
Az ókori görög drámák inspirálják, saját darabjaiban pedig a mai társadalmi kérdéseket boncolgatja. Végzős hallgatóinkat bemutató sorozatunkban most fizikai színházi rendező és koreográfus szakos hallgatónk, Ferenczy-Nagy Boglárka mesél művészi útjáról, egyetemi éveiről és jövőbeli elképzeléseiről.