Mária örök útjairól – beszélgetés dr. Tari János operatőr-filmrendezővel

Több külföldi helyszínen, Horvátországban, Portugáliában, Olaszországban is forgattak. Hogyan választották ki a forgatási helyszíneket?

Említett nagyra becsült kollégáim ajánlásait és saját kapcsolataimat mozgósítva alakult ki az országok sora. Fontos szempont volt, hogy helyi szakértők várjanak minket már az érkezéskor, akik szívesen megosztják a tudásukat. Még egy fontos inspirációs forrást meg kell azonban említenem: Ferenc pápa 2024-ben megfogalmazott gondolatát. Arra buzdít bennünket, hogy az 1500 éves hagyományt követve úgy tekintsünk Máriára, mint az igaz és biztos remény jelére, Isten anyai arcára és menedékére – aki szüntelenül a harmónia, az üdvösség és a béke útját ajándékozza az embernek.

Azt írja: „Ha már ismerjük és szeretjük őt, feladatunk másoknak is megmutatni jóságát, szeretetét és a Mária-tisztelet útját.” Ez a gondolat volt a végső inspiráció, amely megalapozta szándékomat.

Nem hagyhatom említés nélkül N. Tóth Ágnes forgatókönyvírót, akinek rendkívüli szakmai tudására és alapos kutatómunkájára teljes bizalommal támaszkodhattam. Koncz Gabriella az SZFE filmvágó tanára és két tanítványa Szikora Emese és Szabó Levente kitartó és kreatív munkája is kiemelkedő volt. Hálás vagyok érte.

Hogyan változott a film tematikája a tervezett vázlathoz képest?

Jelentősen. Nem várt események és találkozások, valamint utak nyomán új irányba terelődött a filmünk. Sok szereplő, akikre számítottunk, nem tudott részt venni; helyüket mások foglalták el. Azonban ezt nem bosszankodásként, hanem szerencsés fordulatként éltük meg. Egyaránt az volt az érzésünk a stábnak és nekem, hogy ezek az eltérések nem véletlenek – Mária fogta a kezünket, vezetett bennünket. Egy torinói esetet szeretnék felidézni. Az előre egyeztetett riportalanyunk végül nem vállalta a szereplést, így teljes volt a tanácstalanságunk, hogy kit szólaltathatnánk meg. Ekkor Udud Éva, a tiszteletbeli konzul kulturális referense beültetett minket az autójába, és templomról templomra kísért, ahol olyan beszélgetőpartnereket találtunk, akikkel érdemes volt forgatni.

Még meglepőbb fordulat volt a portugáliai helyszín. Az ottani régész kolléganő ragaszkodott hozzá, hogy egy volt iszlám mecsetbe és fürdőmúzeumba is elmenjünk, amit kezdetben nem értettem. Kiderült: ott található a város legnagyobb Mária-temploma. A helyi legenda szerint volt egy időszak, amikor az arab halászok nem fogtak semmit a tengerben. Ezt a helyi keresztények azzal magyarázták, hogy a Mária-kép lekerült a templom faláról. A közösség azt tanította: akkor lesz újra hal a tengerben, ha a kép visszakerül a helyére. Így is történt. A régésztől tudtuk meg, hogy Szűz Mária az egyetlen nő, akit a történtek után a Korán név szerint is megnevez.

Szempont volt, hogy a filmet ne csak vallásos nézők értsék, hanem a laikus, érdeklődő közönség is?

Kiemelkedő szempont volt. A narráció szövegét Rátóti Zoltán előadásában hallhatja a közönség, azzal a szándékkal, hogy a témában járatlan, ám érdeklődő nézők is megfelelő interpretációt kapjanak. Sőt, Rátóti Zoltán saját szerzeményű és gitárkíséretes dalaival színesítette a szöveget, hogy minden néző számára közérthető és élményszerű legyen, erősítve a film üzenetét.