Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát a Németh Antal Drámaelméleti Intézet. A konferencia szervezése és lebonyolítása egyértelműen jelezte azt a szándékot, amely a Jókai-bicentenáriumot nem egyszerű megemlékezésként, hanem kutatási és művészeti újraértelmezésként kívánta bemutatni. A rendezvénynek otthont adó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet körterme ideális helyszínnek bizonyult: a falakon körbefutó, molinókon elhelyezett Jókai-kiállítás különleges vizuális keretet adott a programnak, hangsúlyozva a történeti és kreatív megközelítések összekapcsolódását.
A meghirdetett háromszekciós felépítés (Jókai mint drámaíró, Jókai mint adaptációs forrás, Jókai mint kortárs inspiráció) a gyakorlatban is koherens, jól áttekinthető struktúrának bizonyult. Az 1. szekció előadásai – a Levente drámai szerkezetétől az inszuláris dramaturgiáig és az Olympi verseny nyelvi sajátosságaiig – egyértelműen teljesítették azt az elvárást, hogy Jókait mint színpadi gondolkodót helyezzék fókuszba. A 2. szekció a színház- és filmtörténeti Jókai-képek sokféleségét mutatta fel: a színikritikusi életműtől a szerzői filmes Jókai-adaptációig, illetve a kosztümtervezés és a nemzeti divat összefüggéseiig. A kutatói és alkotói nézőpontok kiegyensúlyozottan egészítették ki egymást, és a szekció valóban azt az ígéretet váltotta valóra, hogy Jókait mint adaptációs alapanyagot rendszerszinten tegyük láthatóvá. A 3. szekció előadásai a Jókai-hagyomány továbbélésének kortárs formáit vizsgálták – cirkuszművészeti adaptációtól, a Hevesi Sándor-féle átdolgozásokon át a századelős színháztörténeti áttekintésig.
Az szekcióelőadásokat követő viták felvetettek olyan új kutatói-alkotói szempontokat is, például Jókai mai színpadi jelenlétének lehetőségeiről, amelyek a későbbi egyetemi munkában is hasznosulhatnak. A konferencia közönsége rendkívül sokszínű volt: jelen voltak BA-, MA- és doktori hallgatók, az OSZMI munkatársai, színháztörténészek, valamint külső kutatók és érdeklődők is. A részvételi arány jelezte, hogy a Jókai-bicentenáriumot tematizáló tudományos program valós intézményi igényre és szakmai érdeklődésre válaszolt.
A nap végén megtartott felolvasószínházi előadás (Dr. Szirtes Balázs: Egy drámaíró kínszenvedései, avagy a jószívű ember fiai) méltó lezárása volt a konferenciának: a Jókai-szövegekből készült új összeállítást az SZFE elméleti intézetének oktatói adták elő, ami példaértékű módon kapcsolta össze a kutatást, az oktatást és a művészeti gyakorlatot. A program így teljessé tette azt az intézeti vállalást, hogy Jókait a 21. század művészeti és tudományos diskurzusaiban egyszerre mutassuk be kutatott szerzőként és élő kulturális partnerként. A rendezvény megerősítette, hogy az SZFE szerepe ma nemcsak a színházi és filmes oktatás, hanem a magyar drámai örökség aktív és kritikus fenntartása is. Az egyetem folytatja a Csokonai 250 emlékévvel megkezdett tudományos és művészeti megújítási folyamatot, és a jövőben is olyan programokat kíván létrehozni, amelyekben a klasszikus szerzők újraolvasása élő párbeszédet teremt a 21. század kérdéseivel.
Fotó: Jóri András
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.

