Hozzám tartozik – utazás misztikus helyeken Balázs Gézával

Mire szolgáltak a szobrok? Hogy állnak a jelenlegi történeti kutatások?

A nagy kérdés valóban ez: miért állították ezeket a szobrokat, és vajon miért épp a tengernek háttal? Ennek bizonyosan van üzenete, csak mi nem tudjuk, hogy mi. Védelem a tengertől? Ha nem tudunk valamit megfejteni, könnyen rámondjuk: szakrális célból. Persze lehet, mert a szobrok mindig szimbólumok, tehát van jelentésük. Lehet, hogy ismeretlen erőktől kívánták védeni a szigetlakókat – ebben van szakralitás. Oka lehet annak, hogy a sziget partjain állnak, rendszerint csoportosan, háttal a tengernek. Igaz, van egyetlenegy szoborcsoport, beljebb, a szigeten, az viszont szembenéz a tengerrel. Semmi sem egyértelmű. Lehet, hogy az ősök tisztelete, talán szimbolikus sírok, valamilyen nemzetségi szimbólum, vagy az is lehet, hogy valami egészen egyszerű gyakorlati ok áll mögöttük. A csendes-óceáni térségben sok ezer sziget van, máshol is előfordulnak titokzatos kőkultúrák, egy helyen például leírták a Yap-szigeteken „kőpénz” jelenségét. Minden családnak volt egy különböző nagyságú kerek köve, amely a vagyon nagyságát jelezte. Az én elképzelésem, hogy ilyesféle ok, vagyis a vagyon jelképe is lehetett a szoborállítás mögött. Egy szerző egyetemi hallgatóinak álláspontját is leírta: szerintük annyira nem volt mivel foglalkozniuk, hogy pusztán „szórakozásból” faragták, szállították, állították fel a szobrokat. Tény, hogy valamiféle, az emberi kultúrákat nagyon jellemző „halmozás” is állhat a szoborgyártás mögött. Eddig 887 szobrot számoltak össze, ezek egy része van felállítva, másik részük ledöntve, harmadik részük részben-egészben kifaragva a vulkán oldalában. A szobrok három részből állnak: középen van a szobor (moai), egyesek fején koronaféleség (pukaó), és egy ahunak nevezett talpazaton állnak. A szobroknak három fő típusa van: görgetegfej, hasán a kezét összefogó törzsszobor és négyszögletes, emberforma oszlop. A három elkülöníthető szoborstílus talán három korszakot vagy három nemzetséget tükröz. A szobrok mind férfiakat ábrázolnak. A törzsszobrok engem a kolumbiai San Augistín sírszobraira emlékeztetnek, azok meg ázsiai törzsszobrokra, de az összefüggés nem világos.

Egyes szobrok egészben állnak, viszonylag sok szobor viszont kettétörve fekszik a földön. Vajon miért?

A felfedezéskor még álltak, azután ledöntötték őket, jó részük kettétört. Talán azért, mert dühösek lettek rájuk, mert nem védték meg őket. Talán valamiféle testvérháború okán, erre más jelek is utalnak. Figyelemreméltó, hogy egy ekkora nem túl nagy szigeten véres testvérháború törtetett ki, talán a túlszaporodás, az éhínség vagy más okozta; egyes feltételezések szerint még a kannibalizmus is felüthette a fejét. A szobrok egy részét visszaállították. Aki ellátogat a szigetre, nem tudja kivonni magát az alól, hogy hosszan elgondolkodjon, miért is születhettek a szobrok, ugyanis árad belőlük valami üzenet; érezni lehet, hogy a válasz ott van, csak valakinek meg kellene értenie.

 Van a szobroknak tekintetük?

Szeme mindegyik szobornak van, egy üres üreg. Egynek sikerült a szemét helyreállítani, fehér festék- és kagylómaradványokból, és lett tekintete. Felfelé néz az égre. Nehéz nem a szakralitást látni benne.

Az ott élők mit tudnak a történelmükről?

Az őslakosok sorsa megpecsételődött a fölfedezésükkor. Betegségek, rabszolgaság áldozatai lettek. Pár ember persze ma is számontartja rapanui, azaz ősi húsvét-szigeti származását. A Húsvét-szigeten ma leginkább chilei származásúak élnek, spanyolul beszélnek és katolikusok. A templomban spanyolul folyik a mise, de rapanui nyelvben feliratozva éneklik a Rapanui Máriát. A rapanui nyelvet kutatták, polinéznek gondolják. Sziklarajzaik (petroglifáik) vannak, főleg állatmotívumokkal, halakkal, madarakkal. Létezett egy sajátos madárkultuszuk, talán irigyelték a madarakat, hogy ők szabadok, el tudnak menni a szigetről. Sajátos írást is találtak, rongorongónak nevezik, de minden valószínűség szerint ez a fölfedezés utáni állapotban keletkezett, az is lehet, hogy hamisítvány.

Mi a Húsvét-sziget legnagyobb tanulsága?

Ez a sziget magányosan áll a nagy óceánban. Akik időszámításunk kezdetén odaérkeztek, a foglyaivá váltak, és mai tudásunk szerint 1700 éven keresztül nem érintkeztek másokkal. Azt hihették, hogy ők a világ, ennyi a világ. Ők alakították a sorsukat, aminek a vége a környezet kihasználása, az élővilág elpusztítása, majd ennek következtében a társadalom összeomlása. Jared Diamond intő példaként ír a Húsvét-szigetről: „A Húsvét-sziget és a mai földbolygó közötti párhuzam hátborzongatóan magától értetődik. Az ő hazájuk éppúgy magában áll a Csendes-óceánban, mint a mi földünk a világűrben. Mikor helyileg megoldhatatlan nehézségeik támadtak, nem volt hova menekülniük. Akárcsak nekünk ma. Még ha esetleg nem is gondoljuk meg tudatosan, elkerülhetetlenül éreznünk kell, hogy ami velük történt, az egy tanmese, amely bemutatja a jövőnk lehetőségei közül a lehető legrosszabbat.” Hogy egyértelművé tegyem: mi mindannyian a Húsvét-szigeten vagyunk, utazásaim és ennek kapcsán született előadásaim és írásaim erre kívánják felhívni a figyelmet.