Film- és televíziórendező vizsga az SZFE-n

Káel Csaba és Zilahy Tamás másodéves Film- és televíziórendező osztálya  Mrožek Emigránsok című drámáját mutatta be a színészvezetés vizsgán, ami valahol „idegenben” játszódik, egy földalatti pincében élő értelmiségi figura és egy munkás sorsát ábrázolja a szabadság és a rabság kérdéskörét boncolgatva, miközben tematizálja az emigrációs lét fájdalmas igazságait is. A két fiatal férfi (esetünkben egy férfi és egy nő: Mérei Gabriella és Bán Bálint színművészek 7 héten keresztül végig forgattak az osztállyal) élete és vágyai tárulnak fel előttünk a drámában; mindkettőjüket saját döntésük vezeti az emigrációba.

A távoli otthon szegény és kilátástalan helyzetéből egy munkás emigrációja születik, vágyaiban a jobb élet külföldi elérésének reménye ragyog. Ezzel szemben az értelmiségi a saját reménytelensége elől menekül. Habár a két karaktert a körülmények és a pénzügyi nehézségek kényszerítik össze, céljaik szélesen különböznek: a munkás hazavágyik, hogy otthon a jómódot élvezhesse, miután elegendő pénzt gyűjtött össze. Az értelmiségi viszont nyugalomra és talán írói karrierre vágyik. „A munkás kitalált történetekkel, szépítésekkel próbálja túlélni a mindennapokat, míg az értelmiségi kegyetlenül realista, látóköre mérföldekkel szélesebb, mint szobatársáé.”

A szöveg sok kis hatásszünettel tagolt, mégis egyetlen folyamatos drámát alkot, bemutatva két harmincöt-negyven év körüli, hazájuktól távol élő férfi párbeszédét, veszekedését, kibékülését, a helyzet kicsúcsosodását, majd a reménytelenségbe süllyedésüket. Ez az odúban élő, szegényes és rendetlen környezet kettős tudatának keserű összecsapása.

De hát milyen reménysugarak tudnának beszűrődni ebbe az ablaktalan, szűkös odúba? Itt vagyunk a lépcsőház alatti pincében, ahol a véletlen összehozta a két lakót, akik itt fizethetik a legkevesebb bért. AA az elnyomás és szellemi rabság elől menekült hazájából, hogy filozófusként szabadon gyakorolhassa gondolkodásának művészetét. XX-t viszont a pénzszerzés reménye hajtotta a vendégmunkások közé. Honnan jöttek, hol vannak, mikor vívják szópárbajukat? – Szinte mindegy, mert bár közös, mégis olyannyira különböző csapdába estek, mint már számtalan ember a történelem során. Ahogy Franz Kafka hősei, ők is elvesztették nevüket. A maradék monogramszerűség csak azt sugallja, hogy AA, az érzékeny „fej-ember”, valószínűleg az élen esett ki, míg XX, a bumfordi „test-ember”, hátul kulloghatott a sorban.

A rendezőhallgatók számára a színészvezetés különlegesen izgalmas feladat, és kis túlzással ezen állhat, vagy bukhat egy produkció. Szerencsés az a filmrendező, aki olyan színművészekkel dolgozhat, akiket nem nagyon, vagy csak alig kell instruálni-vezetni, mert jóízlésűek, tehetségesek, tapasztaltak – akik pontosan tudják a dolgukat. Ha nincs ilyen szerencséje egy rendezőnek, nagy ütőkártya a kezében, ha jól és pontosan tudja vezetni színészeit. Idő és energiatakarékos készség és nem utolsósorban idegrendszer-kímélő is, nem kérdés tehát, hogy erre nagy hangsúlyt fektet az SZFE képzése. Izgalmas pillanat, amikor a rendező nem a hallgatótársát instruálja, hanem érzékeny és tehetséges színészeket, mert minden instrukció és vízió, ami megszületik a rendező hallgató fejében, egyszer csak életre kel és elkezd működni. De ehhez előbb meg kell tanulni, rá kell érezni, illetve nem utolsó sorban gyakorolni kell a színészvezetést. Ilyenkor a rendező nemcsak alkotó ember, aki a vízióit igyekszik megosztani a társulattal és a jelenet mély lélektanát elemzi, hanem kommunikációs szakember, ráadásul kicsit pszichológus is. Ugyanis minden színészhez meg kell találni a hozzá vezető utat, ha tetszik, a hozzá való kulcsot, hogy az együttműködés eredményes lehessen, ez pedig nem könnyű feladat. Nagyon nem az, ugyanakkor örömteli kihívás, ami, ha sikerrel jár, szolgálja az ÜGYET.

Az osztály másik kihívása a félévi vizsgán az áldokumentumfilm forgatás volt.

Az áldokumentumfilm, vagy más néven mockumentary, egy izgalmas és kreatív műfaj, amely a dokumentumfilm készítésének látszatát kelti, ugyanakkor szándékosan kicsúfolja a valóságot. Az SZFE filmrendező hallgatói számára ez nem csupán szórakoztató kihívás, hanem fontos feladat is, hiszen a műfaj sokrétű lehetőségeket rejt magában. Az áldokumentumfilm eredetileg a tréfálkozásról és a nézők hiszékenységének kifigurázásáról szólt. Az alapötlet a valódi dokumentumfilmek megszokott stílusát és témaköreit utánozva olyan filmek létrehozása, amelyek látszólag a valóságos eseményeket örökítik meg. Egyedi és humoros példa erre Woody Allen Fogd a pénzt és fuss! című filmje, amely abszurd humorral és krimiparódiával mutatja be egy kortárs amerikai bűnöző életét. Az áldokumentumfilm nem csupán humorforrás lehet, hanem képes társadalmi ügyekre is ráirányítani a figyelmet. Példaként említhetjük a cseh Ján Sverák Olajfalók című alkotását, amely a környezetszennyezés problémáját állítja középpontba. Az ilyen filmek nemcsak szórakoztatóak, de érzékenyítik a nézőket fontos társadalmi kérdések iránt is. A műfaj különlegessége, hogy a valóság látszatát kelti, miközben a szereplők és események kitaláltak. Ezáltal kiválóan alkalmas a dokumentumfilm-műfaj önmagának való parodizálására is. A filmrendező hallgatóknak nem csupán a színészi játék és a történetalkotás terén kell tehetségüket kibontakoztatniuk, hanem az áldokumentumfilm esetében kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a produkció látszólagos valósága hiteles legyen. Készítése egyedi látásmódot igényel. Az SZFE-n tanuló filmrendező hallgatók számára fontos lehetőség arra, hogy fejlesszék rendezői és narratív készségeiket, miközben merészen játszanak a valóság és a kitalált világ határán.

Az SZFE hallgatói példát mutattak arra, hogyan lehet kiválóan helyt állni egy nem mindennapi kihívásban, mint amilyen az áldokumentumfilm készítése. Az általuk megalkotott 20 perces filmekben szabadon szárnyalt a fantázia, és minden egyes pillanatban érezhető volt a lelkesedés és az elköteleződés. A filmjeik nem csupán a feladatot teljesítették, hanem a saját kreativitásukkal és egyéni látásmódjukkal is gazdagították azt. A témaválasztásban, a forgatókönyv megírásában és a mozgóképkészítés minden aspektusában a hallgatók maguk voltak a kreatív erők, akiknek köszönhetően olyan alkotások születtek, amelyek megérdemlik a figyelmet és az elismerést.

A filmekben megjelenő különböző témák is bizonyítják a hallgatók sokszínűségét. Láthattunk egy fiatal lányt, aki egy varangyos békához készül feleségül menni, egy kamasz fiút, aki napjainak ébren töltött perceit futással tölti, egy falut, ahol félelmetes disznónyelvek titokzatos megjelenésével ijesztegetik a pletykásokat, ATM automatában dolgozó és onnan elbocsájtott kisembert, a Földre látogató ufó-t, kávéházat, amely elnyeli a titkára kíváncsi vendéget, és öregotthonban, a lakók által szervezett, titkos bingó-klubot.

Ezek a különleges és merész témaválasztások csak tovább erősítik a hallgatók művészi kifejezőkészségét és a filmművészet iránti elhivatottságukat. Ez a projekt nemcsak egy feladat volt számukra, hanem egy lehetőség arra, hogy megmutassák, mire képesek, és ebben a tekintetben minden egyes hallgató méltó az elismerésre.