Csáki Benedek ötödéves színházrendező fizikai színházi koreográfus szakos hallgatónk nevéhez máris olyan népszerű előadások rendezése kötődik, mint a Chicago, a Cabaret vagy a Tempefői. Most nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy színre viszi Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját. A darab a negyedéves zenész színművész osztály vizsgaelőadása lesz, a közös munkáról is kérdeztük a fiatal alkotót interjúnkban.
– Egy vizsgaelőadáshoz honnan jön az ötlet? Megkapjátok a témát, amit színpadra kell állítani, vagy szabadon választhattok, hogy mit szeretnétek csinálni?
– Az egyetemen egyre több olyan lehetőséget kapunk, amikor rendező hallgatók egy komplett osztállyal dolgozhatnak együtt. A Parasztopera esetében ez a negyedéves zenész színművész osztály. Az ötlet onnan indult, hogy pár hallgató tavaly látta az egyik rendezésemet, és mivel tetszett nekik, még akkor felkértek, hogy rendezzek nekik egy előadást. A Parasztoperát én választottam. Darabválasztáskor próbálom figyelembe venni azt, hogy bár hallgatóként ez az én vizsgám is, a színészeknek is ugyanúgy az. Őket mint osztályt kell jó színben feltüntetni. Én nem úgy gondolkozom, hogy a rendezői vízióm alá kényszerítem őket, és ők majd megcsinálják, amit én kitaláltam. Ez az ő vizsgájuk, nekik kell jónak lenni benne, hogyha adott esetben igazgatók nézik őket, pozitív legyen a benyomásuk. És azáltal, hogy nekik izgalmas szerepeik vannak és jó anyaggal dolgoznak, az én előadásom színvonala is emelkedik.
– Miért pont a Parasztopera? Nagyon ismert darab, rengetegszer feldolgozták már, 2015-ben volt Parasztopera Fesztivál is. Miért erre esett a választásod?
– Egyszerűen anyagot kerestem ennek a hat lánynak és öt fiúnak. Nagyon szeretem, amikor véletlenszerűen esik egy anyagra a választásom, szinte rendeltetésszerűen. Most is így történt: egy nap hallottam, hogy valaki azt mondja: most látta a Parasztoperát, és meg is kérdeztem tőle, milyen volt. Ezután meghívott egy kollégám a Parasztoperára, és akkor azt éreztem, hogy ezzel kéne most foglalkozni. Zeneileg csodás ez az anyag, és szerintem egy negyedéves zenés színművész osztálynak edukációs szempontból is megfelelő. Érdekessége az előadásnak, és szerintem ezt elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen hangi minőséggel rendelkező emberek ezt az anyagot még nem énekelték. Mindannyian nagyon szép hanggal rendelkeznek, a képzésükben nagy hangsúlyt fektettek erre az osztályfőnökök. Mindenki egytől-egyig zseniálisan énekel, de mégis azon dolgozunk, hogy ez az anyag ne csak elénekléssé váljon, hanem színészileg is legyen tartalma. Pintér Béla csodás karaktereket írt, Darvas Benedek pedig kellő nehézségű recitativókat és áriákat, ettől szuper ez a választás szerintem.
– Mennyire könnyen megy a közös munka? Ti ismertétek egymást előtte is, vagy most dolgoztok először együtt?
– Amikor felkértek a rendezésre, akkor még csak egy-két emberrel voltam baráti viszonyban, de sosem dolgoztunk együtt. Ahogy elkezdődik a munka, általában mindenkivel szorosabbá válik a kapcsolat. Nagyon fogékonyak, nincs akadékoskodás, nincsen egoból fakadó, önbizalomhiányos versengés, és emiatt gördülékenyen haladunk. Úgy is, hogy a Hamupipőkét most mutatták be az Operettszínházban, amivel gyakorlatilag párhuzamosan próbáltuk a Parasztoperát.
– Ki dolgozik még veletek a darabon?
– Gaál Réka Ágota tervezte a jelmezeket, ő szintén ötödéves, prózai színművész hallgató, most először próbálta ki magát ilyen jellegű munkában. A zenei oldalért Erdős Boglárka, a Zeneakadémia zeneszerző szakos hallgatója felel, és Andrási Gertrúd korrepetitor fogja össze a zenekart.
– Milyen látványvilágra számíthatunk? A Parasztopera előadásaiban ez nagyon változó. Van, aki posztapokaliptikus szürkével dolgozik, van, aki telerakja színekkel. Ez most milyen lesz?
– Ez az előadás egy nagyon-nagyon egyszerű, lepukkant parasztházban fog játszódni. Ami talán az érdekessége, hogy ennek ellenpontjaként a szereplőket patinásabb, előkelőbb, jómódúbb családnak öltöztetjük fel. Ez a kontraszt jellemzi a látványt: egy sivár térben szépen felöltöztetett embereket láthatunk.
– Mik a terveid a közeljövőben?
– Szerencsére azok közé tartozom, akiknek sok munkája van, oktatási intézményeken belül is, amik remek lehetőségek. A Debreceni Egyetem indított egy posztgraduális opera képzést, amelynek én fogom rendezni a vizsgaelőadását, Johann Strauss Denevér című vígoperáját. A bemutató a Debreceni Egyetem aulájában lesz februárban. Jó lehetőség, hogy operaénekesekkel dolgozhatok együtt, mert teljesen más világ, mint prózai színészekkel foglalkozni. De éppen ezért nehéz is, és örülök, hogy ezt a Debreceni Egyetemen belül csinálhatom. Azt hiszem, ad egyfajta védőhálót, amíg az egyetemeken belül dolgozhatunk. Az egyetem nemcsak azt jelenti nekem, hogy suli, hanem egyetemes, folyamatos fejlődést is. Február 18-án pedig a debreceni Csokonai Színházban fogjuk bemutatni Jókai Mór A gazdag szegények című színművét. Ebben a darabban a Mátyássy Szabolcs és Méhes László vezette másodéves zenész színművész osztályt rendezem. Ezután májusban jön a diplomarendezésem, de hogy az mi lesz, egyelőre maradjon titok.
Idén ismét lehet jelentkezni Egyetemünk Tudományos Diákkörének munkájába, ahová minden osztatlan és osztott BA, illetve MA képzésben tanuló, beiratkozott hallgatónk csatlakozhat. A diákköri munka lehetőséget kínál mindazoknak az egyénileg vagy csoportban dolgozó diákunknak, akik a következő két tanévben „nem tantervi feladat, nem vizsgafeladat” keretei között szeretnének egyetemi, intézeti és témavezetői támogatással művészeti és/vagy tudományos projekteket létrehozni – a számukra legizgalmasabb témában és formában. A TDK részletes felhívása az alábbiakban olvasható.
A szakmai gyakorlat az egyik legizgalmasabb része a képzésnek! Ilyenkor próbálhatod ki magad először élesben a választott szakmádban, építhetsz értékes szakmai kapcsolatokat, és sokan már ekkor megtalálják későbbi munkahelyüket. Nézzük meg szakonként, milyen lehetőségek várnak rád!
Varga Sébastien, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) nemrég végzett second unit rendező szakos hallgatója elnyerte a Nemzetközi Motor Filmdíj – Legjobb Diákfilm elismerését.
Jelentős mérföldkőhöz érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetem: október 1-én, kedden bemutatkoztak diplomafilmjeikkel az Urániában a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben végzett első second unit rendező évfolyam hallgatói. A Magyarországon, sőt a régióban is egyedülálló képzést Gulyás Buda Balázs Béla-díjas operatőr, a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjas alkotója vezette, mellette Pirock Gábor, a hazai és nemzetközi kaszkadőr- és akciófilm-szakma kiemelkedő alakja is osztályvezetőként tevékenykedett.
Újabb jelentős kötettel bővült az SZFE Könyvek sorozat: magyarul is megjelent Béatrice Picon-Vallin francia színháztörténész Théâtre du Soleil – Ariane Mnouchkine Napszínházának első fél évszázada című munkája, amely a legendás társulat első 50 évét mutatja be. Az SZFE Doktori Iskolája által szervezett szeptemberi tankönyvbemutatón a szerző mellett részt vett a társulat két színésze, Duccio Bellugi-Vannuccini és Jancsó Judit is.
Október 1-jén, nagy szakmai érdeklődés mellett került sor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első second unit rendező szakos hallgatóinak diplomafilm-vetítésére az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A végzősök változatos műfajokban, látványos filmtechnikai megoldásokkal és akciódús rövidfilmekkel mutatták be frissen megszerzett tudásukat.
Szülei neki mutatták meg először aktuális filmjük forgatókönyvét. Ahogy egy barátnője viccelődött vele, náluk a család nem ebédet csinál együtt, hanem filmet. Esztergályos Krisztina mégis inkább angol szakra ment, majd végül őt is utolérte a családi karma: rendező lett, majd forgatókönyvíró. Az elsős osztályok vezetőit bemutató sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk.
Szvitek Attila, idén végzett dokumentumfilm-rendező hallgatónk kisfilmje, az Eszmélet bekerült a 34. St. Louis-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába. Az alkotás József Attila azonos című verse alapján készült.