„A tudomány a gondolatfolyó medre” – interjú Korda Bonifáccal, az OTDK-n első helyezést elért hallgatónkkal

június 2., hétfő 14:20
Share

Korda Bonifác, az SZFE negyedéves prózaiszínház-rendező szakos hallgatója első helyet ért el az idei OTDK Művészeti és Művészettudományi szekciójában Tiszazug című drámájával. A verseny apropóján arról beszélgettünk, hogyan egészíti ki egymást tudomány és művészet, valamint, hogy milyen élmény megmérettetni magunkat egy országos versenyen.

Jelenleg negyedéves vagy az egyetem prózaiszínház-rendező szakján. Honnan jön az érdeklődésed a tudományos kutatások iránt?
2014 tájékán kezdtem el írni, eleinte főleg prózát, majd később lírát és drámát is. Egyszer, amikor édesanyámmal a Balatonra utaztunk, meséltem neki a készülő darabomról. Azt mondta, izgalmas ötlet, viszont rákérdezett a drámai alaphelyzetre. Fogalmam sem volt, miről beszél. Aztán elmagyarázta, ami számomra akkor revelatív élmény volt. Megértettem a központi fontosságú alkotómunka egyik jelentős fogalmát. Szerintem így kell működnie a tudománynak is. A tudomány az én szememben nem l’art pour l’art, vagyis – a képzavart elkerülendő – nem „la science pour la science”. Nem önmagáért áll, hanem azért, hogy keretezze, rendszerezze, elérhetővé és érthetővé tegye azt a tudástárat, ami a rendelkezésünkre áll, illetve, hogy kibővítse, értelmezze és esetleg új perspektívába helyezze azt, ami ily módon még nem áll a rendelkezésünkre. Hérakleitosz metaforájába betörve: a tudomány a gondolatfolyó medre. A tudományos kutatás iránti érdeklődésem tehát cél- és szükségszerű, mert segítségével elméleti és gyakorlati rendszereket alkothatok, ami segít az előbbre jutásban. Így találom meg a szavakat is, amiket keresek, általa tudom meg, ha nem vagyok magányos a gondolataimban, mert kapaszkodókat kapok más alkotóktól, gondolkodóktól.

Az OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójában első helyet értél el a Tiszazug című drámaszöveggel. Milyen élmény volt számodra a verseny?
Maga a munka, az alkotófolyamat, a kutatás felemelő volt, viszont a verseny – hiszen a szekciónk most született – hagyott még bennem kérdéseket. Az adaptációk és a nem konkrét irodalmi előzményből kifejlődő (eredetinek titulált) drámák összevetése még nem úgy történik, ahogy azt előre elképzeltem – ez nem baj, viszont a magam részéről talán ez jelentette a legnagyobb dilemmát. Kéretlen kritikámat félretéve kifejezetten jó élménynek találtam az eseményt. Olyan emberek előtt beszélhettem a művemről, akik maguk is tudósok, alkotók, előadók, emellett olyan szakmai beszélgetésen vehettem részt velük, ami nem egy kivégzőosztag előtti szorongás érzetét keltette, hanem ami a felszabadított. Szeretek vitázni, véleményeket, érveket hallgatni; alapvetően szükségem van a verbális agytornára, amit az OTDK teljes mértékben megadott.

Miről szól a „nyertes” dráma, pontosabban: mi a drámai alaphelyzet?
A Tiszazug történeti kontextusa egy gyilkosságsorozat. A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert öltek meg. Ez egy sokszor feldolgozott téma: asszonyok, akik olyan megoldásként tekintettek az arzénra, amely megszabadította őket a terheiktől, megmérgezték részeges, bántalmazó férjeiket, valamint magatehetetlen, idős hozzátartozóikat. Az én drámám viszont nem a történelmi tényeket vizsgálja; igyekszik minél jobban elkerülni a konkrétumokat. Ehelyett egy tárgyalást nézhetünk végig, amelynek során egy vallatott asszony idézi fel a múltbél emlékeket. A mű a két világrend – a paraszti élet valósága és a törvény által diktált jogrend – közé szorítottság kiszolgáltatott helyzetét ábrázolja.

Hogy látod, az egyetem mennyire támogatja a hallgatók tudományos tevékenységét?
Támogatja, ez nem kétséges, mutatja ezt az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program, a TDK brutális szervezőmunkája és még sorolhatnám. Az viszont látszik, hogy az elméleti és gyakorlati munkát sajnos általában különválasztják fejben (és talán lélekben is?), pedig borzasztóan fontosnak tartom, hogy a színházi kultúra ezen két meghatározó felének násza gazdagítsa a hallgatói és az egyetem falain kívüli tevékenységünket.

A május 30-ai EKÖP konferencián Pilinszky János élő tárgyai című pályamunkádat mutattad be. Mesélnél erről a projektről is?
Ebben a művészeti projektben a Pilinszky-művek színpadi jelenlétének lehetőségeit vizsgálom. Célom, hogy az elmaradt színházi kanonizáció kérdésfelvetéseit újra megnyissam, és mindent megtegyek azért, hogy – követve azokat az alkotókat, akik már foglalkoztak Pilinszkyvel – újragondoljam az értelmezési lehetőségeket, új színháztörténeti kontextust találjak és a gyakorlatban is hasznosítható anyagot hozzak létre. Pilinszky megjelen(ít)ését a színházi praxisban személyes feladatomnak is tekintem, emellett hiszem, hogy a költő esztétikája – ezen keresztül pedig alkotásai is – beemelhető a kortárs színházba. Ennek a módszerét tervezem kutatni, kidolgozni és megvalósítani minél többféleképpen.

Nehéz bekerülni az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programba?
Egyáltalán nem. Egyedül a témaválasztás adja a nehézséget, és ezzel én is küzdöttem. Úgy gondolom, olyan projektbe érdemes belecsapni, amihez az érdeklődésünkön kívül személyes kapcsolódásunk is van, illetve, ami ezen felül hosszútávon is hasznosul – például egy új dráma formájában. Számomra Pilinszky János régi szerelem a színházzal, az irodalommal és a zenével együtt. Ennek a szerelemnek megvannak a személyes okai is, ezért a kibontása eszet-lelket megmozgató folyamat. Ilyet nehéz találni, azonban ha mégis sikerül, utána már nem olyan nehéz pályázatot írni belőle. Megéri.

Mindkét projektben dr. Timár András a témavezetőd. Hogyan indult a közös munka, és mennyire gördülékeny?
Dr. Timár Andrással lassan öt éve folytatunk közös munkát, ebben az időszakban pedig sokféle módon tanított, segített; egyik mesteremnek tartom. Először gimnazista koromban tanulhattam tőle, később ő ismerte fel a tudomány iránti érdeklődésemet. Minden megakadásomon átsegített, összeszoktunk az évek során és nagyon megbízom a véleményében, valamint szakmai tapasztalatában, de leginkább emberileg felszabadító vele a munka.

Mik a terveid a diploma megszerzése után?
Szeretnék doktorálni, visszont nagy dilemmát jelent most számomra, hogy PhD vagy a DLA képzésben kezdjem-e el. Éppen azért, mert az egyik inkább a gyakorlati művészeti munka, a másik pedig az „elméleti”, tudományosabb igényű vizsgálódás felé húz, én pedig azt szeretném, ha a két világ együtt lenne jelen az életemben. Ezen kívül a kőszínházi munkáimon kívül saját drámáimat is szeretném színpadra állítani – távlati terveim között egy társulat alapításának a gondolata szerepel.

Egyéb hírek

Nem a válasz a lényeg, hanem a kérdés! – Can Togay előadása az SZFE-n a mesterséges intelligencia használatáról

2025. november 21-én Can Togay Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, színész, költő, kurátor, kulturális diplomata és egyetemi tanár tartott gyakorlati előadást a mesterséges intelligencia kreatív alkalmazásáról az SZFE-n.

Művészeti-igazgatási menedzsereket képez az SZFE

A művészet, a gazdaság és a jog összehangolása ma már összetett és gyakran kihívást jelentő feladat. A program célja olyan szakemberek képzése, akik vezetőként képesek átlátni, irányítani és formálni a kulturális élet folyamatait – a színházi, fesztivál-, galéria- vagy nonprofit szférában, illetve kreatív vállalkozásokban. Jelentkezési határidő: 2026. január 16.

„Jókai él, csak új nyelven kell megszólaltatni” – interjú Antal Zsolttal, a Németh Antal Drámaelméleti Intézet vezetőjével

Jókai és a nemzeti divat, Jókai és a cirkuszművészet – két nem szokványos előadás a Németh Antal Drámaelméleti Intézet által az írófejedelem születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett konferencia programjából, amelynek célja Jókai újragondolása. A Jókai 200 programsorozat részeként megrendezendő konferencián a résztvevők egy különleges felolvasószínházi élményben is részesülhetnek: az egyetem oktatóinak előadásában hallhatják Szirtes Balázs Egy drámaíró kínszenvedései, avagy a jószívű ember fiai című művét. A programsorozatról az intézet vezetőjét, Antal Zsoltot kérdeztük.

41 hallgató 1 kattintás: elkészült a végzős hallgatók portfóliója

Az előző évekhez hasonlóan idén is elkészült a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színművész, bábszínész- és színházrendező szakos hallgatóinak portfóliója, amelyet november 10-én mutattunk be a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) közgyűlésén, a Nemzeti Színházban.

Bemutatkozott a mozi új generációja – ilyen volt az első CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) első alkalommal rendezte meg a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivált 2025. november 14–15. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A fesztivál az idén 160 éves SZFE jubileumi programsorozatának részeként négy országból 24 fiatal filmes alkotásait mutatta meg, emellett szakmai programok és közönségtalálkozók színesítették a kétnapos programot.

Elindult az első CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál

Két nap, négy ország, 24 rövidfilm – indul a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivál Budapest, 2025. november 13. – A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) november 14–15. között első alkalommal rendezi meg a CINEGE Nemzetközi Egyetemi Filmfesztivált az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet szervezésében és a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósuló eseményen, négy ország fiatal tehetségei mutatják be alkotásaikat. A vetítések mellett workshopok és kerekasztal-beszélgetések biztosítanak teret a nemzetközi párbeszédhez és a kreatív együttműködéshez. 

Együttműködik az SZFE és a VERITAS

Ünnepélyes keretek között írta alá együttműködési megállapodását a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár november 11-én, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A dokumentumot prof. dr. habil. Sepsi Enikő, az SZFE rektora és prof. dr. habil. Szakály Sándor, DSc, a VERITAS főigazgatója látta el kézjegyével.

A modern Prométheusz nyomában

Lukács Ádám rendező 2025-ben végzett az SZFE színművészhallgatójaként. Soron következő interjúnkban vele beszélgettünk a Prométheusz-projekt című előadás kapcsán a görög mitológia időtlen érvényességéről és a jelenkori szorongásokról.

Több betöltése Több betöltése
Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi 2020