Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Amikor Babiczky László elvégezte az ELTE bölcsészkarát, már pályája kezdetekor két ígéretes lehetőséget kapott: Nemes Károly felkérte, hogy segédkutatóként dolgozzon a Filmtudományi Intézetben – szakdolgozata ugyanis a filmtudományi kutatás forrásait vizsgálta. Ugyanakkor Zsurzs Éva is meghívta, hogy asszisztensként csatlakozzon a televízióhoz – őt választotta. (A Zsurzs Éva iránti tisztelet később könyv formájában is megjelent, amelyet Zsurzs Éva lányával, Zsurzs Katalinnal közösen készített el.)
A televíziós munka mellett párhuzamosan elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is. A képzésre úgy emlékszik vissza, mint rendkívül komoly, elhivatott oktatói közegre. Tanáraik – köztük Szőllősi tanárnő, aki művészettörténetet tanított – nem pusztán formálisan oktattak, hanem igyekeztek bevezetni hallgatóikat a „műhelytitkokba”. Horváth Ádám, Makk Károly, Szinetár Miklós nevei nemcsak szakmai példaképek voltak, hanem valódi tekintélyek. Babiczky László szerint akkor nagy megtiszteltetést jelentett, ha egy hallgatót meghívtak egy forgatásra. „A forgatások légköre egészen más volt, mint ma. A gazdaságosság kevésbé dominált, 1970-ben a Magyar Televízióban két nagy produkció készült, Szinetár Miklós Rózsa Sándorja és Zsurzs Éva Fekete városa. Volt olyan forgatás, ami 102 napig is eltartott. A stáb szinte családként működött: nagy volt a szigor, de ugyanakkor a megértés is. A mesterek teret adtak a fiataloknak, hogy kipróbálhassák magukat, és felépítsék a saját pályájukat” – emlékszik vissza.
1979 és 1983 között a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezőjeként dolgozott. Kezdő fiatalként került a stúdióhoz, frissen végzett főiskolai rendezőként – kifejezett céllal, azért hívták, hogy szakmai tudását átadva segítse a pécsi kollégák munkáját.
A televízió fénykora – és ami utána jött
Babiczky belülről élte meg a magyar televíziózás fénykorát. a Magyar Televíziónál töltött ideje alatt számos interjút készített filmesekkel, vágókkal, operatőrökkel, sminkesekkel és archívumi szakemberekkel is. Célja nemcsak rendezőportrék gyűjtése volt, hanem az egész intézmény működésének bemutatása. Mivel akkoriban csak egyetlen csatorna működött, így bizonyos műsorok – mint a Vers mindenkinek – akár egymillió nézőt is elértek. A televízió közösségi élményt teremtett: „ugyanazt néztük, és másnap ugyanarról beszéltünk”. Ez a nézettség ma, az 50–60 csatornás kínálat mellett már elképzelhetetlen. Ugyanakkor – jegyzi meg – a műsorkínálat valójában nem is olyan bőséges, mint amilyennek látszik: ma sok csatorna áll rendelkezésre, viszont a műsorok nagy része ismétlés.
2007-ben vonult nyugdíjba, ugyanebben az évben jelent meg Szabadság tér 17 című könyve a magyarországi televíziózás 50 éves fennállásának tiszteletére, amelyben – Rudi Zoltán akkori elnök engedélyével – fényképek is helyet kaptak. Már a kötet megjelenésekor világossá vált számára, hogy számos történet és tapasztalat kimaradt belőle: ez későbbi munkáinak és a most kiadott könyvnek is egyik mozgatórugója lett.
Technológiai változások és új szerepek a tévés szakmában
A digitális korszakot inkább kritikus szemmel figyeli. Úgy véli, hogy a technológia ugyan leegyszerűsítette a gyártást, de elmagányosította az alkotói folyamatokat. “Ma egy portréfilm gyakran személyes találkozások nélkül készül el, míg korábban a stáb közösségként működött. Ez a változás nemcsak a dokumentumfilmre, hanem a játékfilmes világra is hatással van” – teszi hozzá.
Babiczky László A televízió volt az életünk című kötete nemcsak egy alkotó személyes története, de annak a lenyomata is, hogyan változott meg a televíziózás, a közösségi élmény és maga az alkotói lét az elmúlt évtizedekben.
A könyv megrendelhető a Gondolat Kiadótól, valamint megvásárolható az Írók Könyvesboltjában és a LángTékában. Emellett az SZFE könyvtárában is elérhető.
Egyéb hírek
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
„A hangomat édesanyámtól örököltem” – interjú Fogl Noémivel, végzős zenés színművész hallgatónkkal
„Csak egyszer legyek végre sztár!” – énekelte a díjátadó gálán Fogl Noémi, a X. Danubia Talents Nemzetközi Zenei Verseny operett–musical kategóriájának abszolút első helyezettje. A miénk már biztosan az és kívánjuk, hogy azon álma, hogy egyszer primadonnaként álljon a színpadon, teljesüljön. Kiss-B. Attila és Homonnay Zsolt végzős osztályának hallgatójával a verseny után jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Nemzetközi díjjal ismerték el az SZFE színházrendező oktatóját – interjú Szabó K. Istvánnal
Szabó K. Istvánt, a Jászai Mari-díjas romániai magyar rendezőt, az SZFE prózai színházrendező szak osztályvezető tanárát nemrég Ion Caramitru Nagydíjjal tüntette ki az Academia Balkanica Europeana Észak-Macedóniában. A friss elismerésről és annak jelentőségéről beszélgettünk vele.
Kálloy Molnár Péterre emlékezünk
2025. december 1-jén, 55 évesen daganatos megbetegedésben hunyt el Kálloy Molnár Péter színész, énekes, zenész, rendező, drámaíró.
Lehet-e az AI alkotó a színpadon és a filmen? – képes beszámoló az SZFE Innovációs Napjáról
A Színház- és Filmművészeti Egyetem december 2-án Innovációs Napot rendezett a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetben, ahol a színház, a film, a kultúratudomány, valamint az infokommunikáció és az IT-szektor szakértői közösen keresték a választ arra, miként állítható a technológia a művészi alkotás szolgálatába, és hogyan egészíthetik ki a mesterséges intelligencia forradalmi lehetőségei az emberi kreativitást.
Több száz érdeklődőt vonzott az SZFE idei nyílt napja
Közel négyszázan látogattak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2025. november 29-én megrendezett nyílt napjára, amelyet idén rendhagyó módon több kampuszon tartottunk és igazán gazdag programot kínálva mutattuk be a színművészeti, drámaelméleti és mozgóképes BA és MA képzéseket.
Beszámoló a Jókai 200 – A színházban és a filmben című tudományos konferenciáról
Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát a Németh Antal Drámaelméleti Intézet. A konferencia szervezése és lebonyolítása egyértelműen jelezte azt a szándékot, amely a Jókai-bicentenáriumot nem egyszerű megemlékezésként, hanem kutatási és művészeti újraértelmezésként kívánta bemutatni. A rendezvénynek otthont adó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet körterme ideális helyszínnek bizonyult: a falakon körbefutó, molinókon elhelyezett Jókai-kiállítás különleges vizuális keretet adott a programnak, hangsúlyozva a történeti és kreatív megközelítések összekapcsolódását.
