Megjelent A televízió volt az életünk című kötet – az íróval, Babiczky Lászlóval beszélgettünk
Babiczky László életútja szorosan összefonódik a magyar televíziózás történetével: a kezdeti asszisztensi munkától a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezői feladatain át a Magyar Televízió archívumának megmentéséig. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, tavaly vette át az ötvenéves diplomáját, valamint 2025. nyarán jelent meg A televízió volt az életünk című kötete, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Amikor Babiczky László elvégezte az ELTE bölcsészkarát, már pályája kezdetekor két ígéretes lehetőséget kapott: Nemes Károly felkérte, hogy segédkutatóként dolgozzon a Filmtudományi Intézetben – szakdolgozata ugyanis a filmtudományi kutatás forrásait vizsgálta. Ugyanakkor Zsurzs Éva is meghívta, hogy asszisztensként csatlakozzon a televízióhoz – őt választotta. (A Zsurzs Éva iránti tisztelet később könyv formájában is megjelent, amelyet Zsurzs Éva lányával, Zsurzs Katalinnal közösen készített el.)
A televíziós munka mellett párhuzamosan elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát is. A képzésre úgy emlékszik vissza, mint rendkívül komoly, elhivatott oktatói közegre. Tanáraik – köztük Szőllősi tanárnő, aki művészettörténetet tanított – nem pusztán formálisan oktattak, hanem igyekeztek bevezetni hallgatóikat a „műhelytitkokba”. Horváth Ádám, Makk Károly, Szinetár Miklós nevei nemcsak szakmai példaképek voltak, hanem valódi tekintélyek. Babiczky László szerint akkor nagy megtiszteltetést jelentett, ha egy hallgatót meghívtak egy forgatásra. „A forgatások légköre egészen más volt, mint ma. A gazdaságosság kevésbé dominált, 1970-ben a Magyar Televízióban két nagy produkció készült, Szinetár Miklós Rózsa Sándorja és Zsurzs Éva Fekete városa. Volt olyan forgatás, ami 102 napig is eltartott. A stáb szinte családként működött: nagy volt a szigor, de ugyanakkor a megértés is. A mesterek teret adtak a fiataloknak, hogy kipróbálhassák magukat, és felépítsék a saját pályájukat” – emlékszik vissza.
1979 és 1983 között a Pécsi Körzeti Stúdió vezető rendezőjeként dolgozott. Kezdő fiatalként került a stúdióhoz, frissen végzett főiskolai rendezőként – kifejezett céllal, azért hívták, hogy szakmai tudását átadva segítse a pécsi kollégák munkáját.
A televízió fénykora – és ami utána jött
Babiczky belülről élte meg a magyar televíziózás fénykorát. a Magyar Televíziónál töltött ideje alatt számos interjút készített filmesekkel, vágókkal, operatőrökkel, sminkesekkel és archívumi szakemberekkel is. Célja nemcsak rendezőportrék gyűjtése volt, hanem az egész intézmény működésének bemutatása. Mivel akkoriban csak egyetlen csatorna működött, így bizonyos műsorok – mint a Vers mindenkinek – akár egymillió nézőt is elértek. A televízió közösségi élményt teremtett: „ugyanazt néztük, és másnap ugyanarról beszéltünk”. Ez a nézettség ma, az 50–60 csatornás kínálat mellett már elképzelhetetlen. Ugyanakkor – jegyzi meg – a műsorkínálat valójában nem is olyan bőséges, mint amilyennek látszik: ma sok csatorna áll rendelkezésre, viszont a műsorok nagy része ismétlés.
2007-ben vonult nyugdíjba, ugyanebben az évben jelent meg Szabadság tér 17 című könyve a magyarországi televíziózás 50 éves fennállásának tiszteletére, amelyben – Rudi Zoltán akkori elnök engedélyével – fényképek is helyet kaptak. Már a kötet megjelenésekor világossá vált számára, hogy számos történet és tapasztalat kimaradt belőle: ez későbbi munkáinak és a most kiadott könyvnek is egyik mozgatórugója lett.
Technológiai változások és új szerepek a tévés szakmában
A digitális korszakot inkább kritikus szemmel figyeli. Úgy véli, hogy a technológia ugyan leegyszerűsítette a gyártást, de elmagányosította az alkotói folyamatokat. “Ma egy portréfilm gyakran személyes találkozások nélkül készül el, míg korábban a stáb közösségként működött. Ez a változás nemcsak a dokumentumfilmre, hanem a játékfilmes világra is hatással van” – teszi hozzá.
Babiczky László A televízió volt az életünk című kötete nemcsak egy alkotó személyes története, de annak a lenyomata is, hogyan változott meg a televíziózás, a közösségi élmény és maga az alkotói lét az elmúlt évtizedekben.
A könyv megrendelhető a Gondolat Kiadótól, valamint megvásárolható az Írók Könyvesboltjában és a LángTékában. Emellett az SZFE könyvtárában is elérhető.
Egyéb hírek
„Dolgozzunk gyomorból!” – Szabó Réka a Himnuszról, örökölt történetekről és a jelen kérdéseiről
A Magyar Kultúra Napján Szabó Rékával, az SZFE oktatójával és a Nemzeti Színház dramaturgjával arról beszélgettünk, hogyan él tovább a Himnusz személyes emlékezetünkben, miként lehet a kollektív történelmi tapasztalatokat ma is érvényesen megszólaltatni, és hol húzódik a határ tisztelet és újraértelmezés között a kortárs színház és irodalom világában.
Meghívó Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Magyar siker az Egyesült Államokban: Somossy Barbara diplomafilmje a legrangosabb nyugati parti fesztiválok egyikén
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
Három nap zsongás a Hungexpón: az SZFE idén is bemutatkozott az Educatio Kiállításon
„Miből áll a felvételi?” és „Van-e esélyem bejutni?” – ezek voltak a leggyakrabban feltett kérdések a 2026. január 8–10. között megrendezett Educatio Oktatási Szakkiállításon, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén is saját standdal vett részt. A háromnapos rendezvény során az érdeklődők az egyetem hallgatóival, munkatársaival és számos oktatóval is találkozhattak, akiknek személyesen is feltehették kérdéseiket.
Adventi utazás címmel mutatott be vizsgafoglalkozást az SZFE harmadéves drámainstruktor osztálya
,,Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot” – ez a Senecától kölcsönzött idézet is lehetne az előadás mottója: osztályközösségünkben kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egymásnak időt és meghallgattatást adjunk. Tudjuk, hogy egy mély beszélgetés, a csönd ereje és pár kedves gesztus sokat segíthet, főleg az ünnepekhez közeli időszakban.
Nézőkutatás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája 2025-ben kutatást indított, hogy az intézményben készülő (vizsga)előadásokkal kapcsolatos nézői véleményeket, reflexiókat vizsgálják
SZFE-s hallgatók az X-Faktor kamerapróbáin
Idén rendkívüli szakmai lehetőség nyílt az SZFE hallgatóinak a Karrieriroda szervezésében: részt vehettek az X-Faktor válogatóinak és élő adásainak technikai előkészítésében.
Pilinszky a színpadon Isztambulban – Szilágyi Bálint vezetésével
Szilágyi Bálint, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának vezetője, nemrég rendkívül inspiráló színházi projektet vezetett az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen, amelynek középpontjában Pilinszky János művei álltak.
