Reménytelenül várni a csodát - Bemutatták a József Attila-filmet

Tetszett a film? Mit éreztél, amikor viszontláttad az alakításodat a filmvásznon?
Minden színész másként dolgozza fel ezt az élményt, és a megélés módja szerepenként is változhat. Alapvetően nem szeretem magamat nézni, távol áll tőlem az ilyenfajta exhibicionizmus. Inkább kritikus szemmel figyelem saját munkámat, állandóan javítási lehetőségeket, hiányosságokat keresek. A premierig nagyon izgultam, de a vetítés második felénél már némileg hátra tudtam dőlni. A hivatalos kritikák még nem jelentek meg, de a bemutató után tapasztalt pozitív fogadtatás megható volt számomra. Amikor az alkotók felsorolásakor felerősödött a taps a nevem hallatán, az nagyon jólesett – ilyen elismerésben még nem volt részem korábban.

Feltételezem, nem kis nyomást jelentett egy ilyen ikonikus alak megformálása.
Bár a stábbal erről nem beszéltünk külön, valóban éreztem magamon a megfelelés terhét. József Attilához mindenkinek személyes, egyedi viszonya van és annyi mindent elmondtak és feltételeznek róla. Felszabadultan csak úgy tudtam dolgozni, ha ezt az elvárásrendszert elengedem, vagy éppen inspirációként használom – elfogadva a lehetőséget, hogy szabadon mutathatom meg a karaktert.

Sütő András József Attila szerepében. Fotó: Rózsa Film

Nehéz, mégis ajándék szerep lehet ez egy olyan előadóművésznek, akinek József Attila régóta jelen van az életében. Hogyan készültél fel a pszichoanalízist vállaló költő szerepére?
Már diákként is gyakran szavaltam József Attilát, de a 2022-ben indul előadásom, a Szabad ötletek jegyzéke adott olyan kapcsolódást és belső lelki térképet, amelyre a filmszerep megformálásakor támaszkodhattam. Klasszikus értelemben vett színészvezetés nem volt; a rendező szabad kezet adott, csak időnként jelzett, hogy egy-egy jelenetben bátran lehetek intenzívebb. Ösztönös színész vagyok, így ez a szabadság kifejezetten inspirálóan hatott rám.
A forgatásra mindössze tíz nap jutott, ezért nem volt lehetőség az érzelmi állapotok hosszú keresgélésére – mindennek azonnal működnie kellett. Éppen ezért vált kulcsfontosságúvá a három és fél hónapos próbaidőszak, amely alatt jelenetről jelenetre, sokszor heteken át dolgoztunk egy-egy részleten, hogy pontosan tudjuk, honnan hová kell eljutnunk érzelmileg és dramaturgiailag. Az Editet alakító Michl Julival és a rendezővel közösen alapos előkészítő munkát végeztünk, hiszen kilencven oldalnyi szöveget kellett életre keltenünk – ez egy kivételesen szövegcentrikus film, ritkán hangzik el ennyi dialógus a vásznon. A párbeszédek nagy részét Juli és én mondjuk el, így elengedhetetlen volt, hogy a próbákra már oda-vissza tudjuk a szöveget.

A filmet nézve olyan érzésünk lehet, mintha rád szabták volna ezt a szerepet. Mi volt a legnagyobb kihívás a karakter megformálásakor?
József Attila egész életét átszőtte a gyermekkori traumákból fakadó belső küzdelem. Bár voltak boldogabb, kiegyensúlyozottabb szakaszai, személyiségét alapvetően meghatározta az identitásvesztés, a szülői háttér és a szeretet hiánya. Egy ideig mindenki képes maszkot viselni, a külvilág felé egy rendezettebb képet mutatni, de eljön a pont, amikor ez már nem tartható, és előtör az elfojtott feszültség – a nyers őszinteség, sőt az agresszió is. Ennek a lelki harcnak a mélyebb rétegeit kellett a filmen hitelesen megjeleníteni.

A szerepre készülve lehetőségem volt komoly kutatómunkát végezni, többek között Tverdota György, a József Attila Társaság egyik vezetőjének segítségével. Az ő értelmezése szerint éppen a Gyömrői Edithez kötődő korszakban jelenik meg József Attila költészetében az agresszió, ami addig nem volt jellemző rá. Mintha akkor valami végérvényesen eltört volna benne. Ez az indulat később még a Flórához írt, klasszikusan udvarló hangvételű verseiben is felbukkan – például abban a sokat idézett sorban, ahol a gyönyörű költői képet hirtelen zárja le azzal: „Mért fekszel betegen? Mi kéne? Két pofon?”

A filmet mindössze tíz nap alatt forgatták. Fotó forrása: Rózsa Film

A legnagyobb kihívás mégis az volt, hogy érzékeltessem a két én – a költői szerep és a valós személyiség – közötti különbséget és átfedést. A versek mögött egy tudatosan megformált, lírai én áll, amely nem azonos azzal az emberrel, aki belül széthullóban van, és pszichológiai kezelésre szorul. A filmben azt az érzékeny, esendő embert próbáltuk megmutatni, aki a művészetben keresett menedéket, és aki a lelki törések ellenére képes volt harmonikus nyelven megszólalni. Ez az ellentmondás – a belső viharok és a formai fegyelem közötti feszültség – különös erejű. Én magam igazán akkor értettem meg ennek súlyát, amikor a Szabad ötletek jegyzéke színpadra állításán dolgoztam: ott találkoztam először ilyen közvetlenül ezzel a zaklatott belső világgal.

Ahogy a költő mondta: a líra logika, és ezt minden versében művelte is. Neves kutatók az életüket szentelték arra, hogy líráját, filozofikus síkjait, nyelvi tömörségét megragadják. Rád hogyan hatott az ő zsenije, lírai énje?
József Attila költői nyelvének és gondolatvilágának elsajátítása, a verseiben való elmélyülés mind a mai napig alakítja a látásmódomat, a nyelvhasználatomat, a világra való rálátásomat. A szókincsem például sokkal gazdagabb lett. A versek mögött megjelenő személyiség – és erre a film is finoman rámutat – egy tudatosan felépített, kikezdhetetlen, tűpontos lírai konstrukció, amely akarva sem tudna fedésben állni a valósággal.

Mich Juli alakítja Gyömrői Editet. Fotó: Rózsa Film

Összetett és nagyfokú színészi érettséget igényelt ez a szerep. Hogyan vezetett az utad idáig?
Tizenegy éves koromtól foglalkozom színjátszással. Négyszer próbáltam bejutni a színművészetire, de nem vettek fel. 18 évesen nem volt B tervem – én mindenáron erre a pályára akartam lépni, ezért csatlakoztam az ELTE-n működő Radikális Szabadidő Színházhoz. Emellett az alternatív játszóhelyeken – amelyekből akkoriban jóval több létezett – kezdtem el rendszeresen fellépni. Játszottam a Sirályban, majd egyik helyszínről a másikra hívtak, egymást követték a lehetőségek, jöttek filmszerepek is (Az almafa virága, Viharsarok). A COVID-időszak jelentette a nagy váltást – akkor határoztam el, hogy utoljára még megpróbálkozom a felvételivel, mert nyomasztott a diploma hiánya. Volt bennem egyfajta kisebbrendűségi érzés – mintha jogosítvány nélkül vezetnék autót. Harmincévesen tudtam, hogy a színművészképzés már elúszott, ehelyett a drámainstruktori színjátékos szakra jelentkeztem, és egyáltalán nem bántam meg. Szellemileg, szakmailag és a színészmesterség terén is rengeteget fejlődtem általa. Tehát szabadúszóként szocializálódtam és a mai napig függetlenként dolgozom.

A vetítés elején elhangzott, hogy a film minden eseménye valós tényeken alapszik. Számomra az új volt, hogy a költő mennyire akarta a gyógyulást, akkor is, ha a terápiát többnyire saját maga bojkottálta. Mondhatnánk, reménytelenül próbált meggyógyulni.

Igen, erre talán egy 1935-ös verse, a Mint a gyermek adja a legjobb választ:

Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,

tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, –
oly reménytelenűl erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.

Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!

Az utolsó filmkockák sejtetik, hogy a farkasveremből nincs kiút. Majd megtudjuk, hogy József Attila borderline személyiségzavarban szenvedett, amely akkor még ismeretlen volt a pszichológusok előtt, ma már viszont jól szinten tartható betegség. Nekik és a hozzátartozóiknak is sokat üzenhet ez a film, leginkább a mögöttes folyamatok megértésében.
Remélem, hogy így van, így lesz! Nagyon sokat jelent nekem, hogy a premier után odajött hozzám egy borderline személyiségzavarral élő néző, aki azt mondta, számára rendkívül hiteles volt a filmben megjelenő érzelmi amplitúdó: az, hogy nincsenek köztes állapotok – az ember vagy nagyon jól van, vagy nagyon rosszul –, és ezt túlzások nélkül adta vissza a film. Ez a személyiségzavar egy olyan tapasztalás, amelyhez nekem személyesen nincs közvetlen kapcsolatom, ezért különösen megtisztelő volt, hogy egy érintettől ilyen visszacsatolást kaptam az alakításra.

A Reménytelenül április 10-től országosan több mint 50 moziban látható. A filmet Rózsa Gábor írta és rendezte, felesége, Michl Juli játssza Gyömrői Editet, Sütő András alakítja József Attilát. Sütő Andrással készült korábbi interjúnkat itt olvashatják. A film vágója szintén Michl Juli, operatőre Garai Gábor, látványtervezői Gergely Andrea és Gergely Barbara, zeneszerzője Erős Márton. Vezető producer Fülöp Péter.