Nyári Oszkár: "Nem pozitív diszkrimináció kell, hanem lehetőség"
A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány vezetőjének meggyőződése: a színház eszköz lehet arra, hogy valamivel többek, érzékenyebbek, figyelmesebbek legyünk, hogy kiéleződjünk, kijjebb toljuk érzékeink határait. Az általa vezetett intézmény ezért is tanít színészmesterségre roma és nem roma fiatalokat immár két évtizede. A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány és az SZFE közös szervezésében az idei nyári alkotótábort rendhagyó helyszínen, az Színház- és Filmművészeti Egyetem Szentkirályi utcai épületében tartották.
Nyári Oszkárral a Népszava beszélgetett.
Reggel kilenckor kihúzzák az idézetet a kalapból, estére több mini produkció készül belőle, mindezt négy szakmai napon át úgy, hogy van olyan táborozó, aki életében először találkozik a közös alkotás folyamatával. A Karaván Színház és Művészeti Alapítvány 20 éve működik hazánkban, színházi alkotótábora hátrányos helyzetű gyermekek számára is nyitott. A teátrum életre hívója, vezetője, Nyári Oszkár beszélt a táborról, a színház erejéről és arról a misszióról, amit a Karaván folytat.
„A társadalom és az egyén szempontjából fontos kérdéseket feszegetünk, van egy 50 férőhelyes színházunk, ahol 10 előadásból álló felnőtteknek, fiataloknak és gyerekeknek szóló repertoárt tartunk műsoron Budapest szívében az Iparművészeti Múzeum mellett. Fesztiválokra, együttműködésekre kapunk felkérést, járjuk az országot, a vidéki iskolákat, a legszegényebb településekre viszünk előadásokat, szóval erőteljesen jelen vagyunk.”
Nyári Oszkár úgy látja, világszintű probléma, hogy keveset tudnak a cigányságról: „Nagyon fontos feladat az ismeretek átadása, a nyelv és a hagyományok megőrzése, de egy roma nemzetiségi színháznak az előítéletesség, a negatív sztereotípiák ellen is tennie kell. Érzékeny terep. Ráadásul több fronton kell küzdelmet folytatni. Én hajlandó vagyok erre és vannak társaim is, de nem a rossz ellen, hanem a jóért. Azonban nincs egy komoly intézmény, ami e mögött állna. Akik hátrányos helyzetben vannak, azoknak nem pozitív diszkriminációra van szükségük, hanem lehetőségre ahhoz, hogy ők is egyenlő eséllyel tudjanak fölkészülni és megmutatkozni. Felvételizni és továbbtanulni. A mi esetünkben valamelyik egyetemre, elsősorban az egyik színművészeti egyetemre. De nem csak a színházról van szó, ez hasonlóan működik az élet minden területén, csupán nálunk a közös alkotás segíti elő a szerencsés találkozásokat”
„Van közel tíz százaléknyi kisebbség, amelynek pedagógiai, kulturális, egészségügyi támogatásra, folyamatos segítségre és gyógyító impulzusra lenne szüksége ahhoz, hogy azzal az energiával, jelenleg rejtőzködő tudással, izgalmas képességekkel tudjon részévé válni a társadalomnak, amelyekkel valójában rendelkezik. Persze ehhez jelentős forrásra lenne szükség, de leginkább felismerésre és elhatározásra, hogy a területen komolyabb változás történjen. Ekkor jöhetnek a képbe olyan szervezetek, mint a Karaván, amelyek kulturális területen fel tudnák ajánlani a partnerségüket ehhez. Szükség lenne művelődési házakra, oktatási és kulturális bázisokra, alkotóműhelyekre, amelyek a roma néphez kötődő missziót hordozzák. Egy egészen komoly intézményre nyilván a fővárosban, valamint továbbiakra a vármegyeszékhelyeken, nagyobb városokban, falvakban. Ezek hiányát csak igen kis részben tudjuk pótolni, és őszintén szólva a működésünk 23 éve alatt nem igazán találtunk rá a tevékenységünket folyamatosan lehetővé tevő forrásokra. Pedig a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés, a perspektívanyújtás nagyon fontos. Egyáltalán adni. Ugyanakkor bár munkánk, céljaink, programjaink nem változtak, sok esetben évről évre új forrást kellett találnunk, hogy fennmaradjunk. Így nem könnyű tervezni, gyakran csak öt-hat hónapra lát előre az ember. Világos, hogy ilyen körülmények között kevés a roma kulturális területen folyamatosan lendületesen jelen lévő, komolyan vehető partner. Ehhez kellenek ezek a kulturális intézmények. Először egy, aztán a többi. Rettenetesen sajnálom, hogy több mint három évtized alatt sem sikerült egy jelentős intézményt létrehozni, csak tervek születtek. Ez minimum elgondolkodtató. Mondom ezt annak ellenére, hogy színészként soha nem mellőztek, mindig megkaptam a lehetőséget. Azt kaptam a Jóistentől, amire vágytam, amit kivívtam magamnak, és amit nekem szántak. Ez a misszió azonban magával ragadott.”
Egyéb hírek
SZFE-s hallgatókkal születik újjá A padlás Debrecenben
A titokzatos padlás, ahol mese és valóság összeér. A legsikeresebb magyar musical ezúttal új köntösben elevenedik meg Csáki Benedek, az SZFE nemrég végzett hallgatójának rendezésében. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói aktív alkotóként vesznek részt a produkcióban, friss energiával, mai gondolatokkal és merész kérdésekkel töltve meg a darabot. A bemutató sincs fényév távolságra: január 30-án debütál a debreceni oDEon Színház színpadán.
Színes pokol: SZFE-s hallgató filmje is látható a Magyar Filmszemlén
Egyetemünk másodéves filmrendező hallgatója, Kis Xavér első önálló rövidfilmje. A Színes pokol, amely a nemek közti kommunikációról és a színészi kiszolgáltatottságról szól, már három hazai fesztivál programján szerepel, köztük a közelgő 45. Magyar Filmszemlén. Ennek kapcsán beszélgettünk vele, azt is megtudtuk, milyen út vezetett idáig.
Ló, AI és Hamvas: ilyen lesz a februári Alkotóműhelyek Hete
Hogyan lesz egy lóból kaszkadőrló? Helyettesítheti-e az AI a szinkronhangot? Van-e hasonlóság Hamvas és Márai esztétikája között? – csak néhány cím az Alkotóműhelyek Hete programjából, amely február 9. és 13. között várja az SZFE hallgatóit és munkatársait. De, aki lazábban kezdené a szemesztert és inkább énekelne, táncolna vagy filmeket nézne, az is talál kedvére való programot.
Élmezőnyben az SZFE a művészeti és művészetközvetítési képzési terület rangsorában
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) a Művészet és művészetközvetítés képzési területen a 21 hazai rangsorolt felsőoktatási intézmény közül országos szinten a 2. helyen áll az UNIside 2026 legfrissebb egyetemi rangsora szerint. A kiadvány kiemeli, hogy az SZFE különösen erős a hallgatói kiválóság és az oktatói minőség terén, miközben színművész képzése országosan a legnépszerűbb.
Mária örök útjairól – beszélgetés dr. Tari János operatőr-filmrendezővel
Dr. Tari János, operatőr-filmrendező, az SZFE egykori hallgatója, ma elismert oktatója egy ambiciózus dokumentumfilm-projektről mesélt nekünk. A készülő alkotás a Szűz Mária-kultusz európai kultúrtörténetét dolgozza fel. Melyek voltak a film mögött álló személyes motivációk, milyen szerencsés véletlenek adódtak a forgatás során és hogyan lehet hitelesen megjeleníteni ezt a hagyományt? – Többek között ezekről is kérdeztük az alkotót.
„Dolgozzunk gyomorból!” – Szabó Réka a Himnuszról, örökölt történetekről és a jelen kérdéseiről
A Magyar Kultúra Napján Szabó Rékával, az SZFE oktatójával és a Nemzeti Színház dramaturgjával arról beszélgettünk, hogyan él tovább a Himnusz személyes emlékezetünkben, miként lehet a kollektív történelmi tapasztalatokat ma is érvényesen megszólaltatni, és hol húzódik a határ tisztelet és újraértelmezés között a kortárs színház és irodalom világában.
Meghívó Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa nevében tisztelettel meghívjuk Dobri Dániel Béla DLA disszertációjának nyilvános védésére.
Magyar siker az Egyesült Államokban: Somossy Barbara diplomafilmje a legrangosabb nyugati parti fesztiválok egyikén
Nagy büszkeséggel számolunk be arról, hogy az SZFE Filmrendező művész MA szakán 2023-ban végzett hallgatónk, Somossy Barbara Takarásban című diplomafilmje meghívást kapott az Egyesült Államok egyik legfontosabb rövidfilmes seregszemléje, a Dam Short Film Festival versenyprogramjába. Az Oscar-jelölt Koltai Lajos kreatív produceri közreműködésével készült alkotást több száz pályamű közül választották be a mindössze 12 nemzetközi filmet számláló mezőnybe.
